Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-98

Az országgyűlés felsőházának 98. ülése 1931. évi május hó 30-án, szombaton. 173 hogy ezen a téren nagyobb változások álljanak elő. ' Egy körülmény segítene bajainkon, — ez azonban nem tőlünk függ — ha tudniillik sikerülne más államokkal vámunióba lépnünk; akkor természetesen minden bajunk és nehézségünk meg volna oldva, mert akkor érvényesülne a vám. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, a kormány is nagyon jól tudja ezt és remélem, törekedni is fog mindenkor arra, hogy ha alkalom nyílik arra, hogy más államokkal bármi tekintetben is vámunióba lépjünk bizonyos feltételek mellett, ezt a reánk nézve előnyös tervet meg is valósítsuk. Részletesen nem akarok beszélni erről, mert hiszen ez a kérdés éppen ma nagyon előtérben van. Meggyőződésem .az, hogy amilyen utópiának tartom ma Pán-Európa tervét {Ügy van! Ügy van!) addig, amíg a békeszerződések jelenlegi alakjukban fenntartatnak, a mostani békeszerződések ellenére is igen nagy előnynek tartok egy vámúniótt több állammal együtt mind az ipari, mind a mezőgazdasági államokra nézve. (Ügy van! Ügy van!) Ez alapját képezheti annak, hogy a gazdasági megértés és a gazdasági együttműködés megteremtse a lehetőségét a későbbi helyesebb politikai iránynak és jobb atmoszférának. (Helyeslés.) Ha azonban ez nem lehetséges, akkor természetesen magunknak kell gondolnunk arra, hogy segíthetünk ilyen kedvezőtlen gazdasági viszonyokon. E tekintetben tapasztalataink is vannak, amennyiben láttuk, hogy a nyolcvanas évekban a magyar mezőgazdaság hasonló nehézségekkel küzdött. Es mi volt ennek a következe menye is milyen módon oldatták meg a kérdést? A kérdést megoldatták oly módon, hogy akkor a magyar mezőgazdaság, amely a hetvenes évekig még a hármas forgású rendszert követte, ugarolt és nagyon extenzív módon gazdálkodott, mindjobban áttért ta takarmánytermelésre, a bükkönytermelésre, a kukoricatermelésre, sőt a kilencvnes évek során a cukorrépa- és árpaterimelésre, tehát egy magasabb fokú gazdasági rendszerre. Ezáltal kijött a bajból; a baj volt tulajdonképpen az, amely előidézte a javulást is oly módon, hogy a gazdasági intenzitás fokozása által képesek voltunk a bajokon segíteni. Azt hiszem, radikális és igazán végleges eredményt ma is csak attól várhatunk, ha megfelelőleg módosítjuk a termelési irányt. Nem várhatjuk a kormánytól, hogy e téren irányítson, ezt mindenkinek saját magának kell megtennie, a kormány legfeljebb bizonyos tekintetben segítségünkre lehet, általában véve azonban a kérdés megoldása csakis a termelés irányának módosításával lehetséges. Ha ugyanis kizárólag csak arra törekszünk, hogy az árakat emeljük vagy azokat tartsuk, akkor a bajokon soha sem segítünk, sőt a krízist elodázzuk; erről világos tapasztalataink vannak már a világháború óta eltelt időből. Annak, hogy a bajok az egész világon enynyire elhatalmasodtak, egyik oka, hogy az Egyesült-Államokban megalakultak a Farms Boardok, Kanadában pedig poolok, amelyek mindig csak arra törekedtek, hogy lehetőleg magasan tartsák a búzaárakat. Kanada felemelte háború óta a termelését a békebelinek három-négyszeresére, exportja felemelkedett a háború előtti kivitel öt-hatszorosára, és ennek ellenére tartotta a poolok révén az árakat. Ennek volt a következménye, hogy a készletek felhalmozódtak. Evek óta lehetett megfigyelni azt a különös jelenséget, hogy ősszel a búza ára FELSŐHÁZI NAPLÓ. VI. a világpiacon magas volt, tavasszal pedig hirtelen csökkent. Ez azért történt, mert tavaszkor megjelent a piacon az argentínai búza. Argentina nem volt benne sem a Farmsboardokban, sem a poolokban, Argentina ezeket az árakat tartani nem tudta, eladta a termését olyan áron, amint tudta, és így tavasszal mindig hirtelen csökkenés állott a búza vlágpiaci árában. Mikor aztán Argentina mindent eladott, az árak újból emelkedtek. Ez három-négy éven át folytatódott így, és csak, amikor New-Yorkban bekövetkezett a tőzsdekrízis és az amerikaiak kénytelenek voltak tőkéjüket mobilizálni és búzájukat eladni, állott elő a világpiacon a nagy krízis. Ebből a példából is látjuk, hogy ha .az Egyesült-Államok példáját követjük és tartjuk az árakat, ezzel a kérdést meg nem oldjuk, sőt a bajok még inkább^ fokozódni fognak. Ennek folytán csak azt állíthatom, hogy a bajok gyökeres megoldásának egyetlen módja az, hogy a termelés irányának megváltoztatására kell törekednünk. Ebben az ügyben a gazdasági kamara is tartott értekezletet, amelyen Dégen Árpád tanár úr szintén ezt a nézetet vallotta és azt tanácsolta, hogy magtermeléssel, különféle különleges növények, kertészeti magvak és termeivények tenyésztésével foglalkozzunk. Egyetértek vele abban, hogy ez is nagy segítséget nyújt, azonban itt az a nehézség áll elő, hogy meglehetősen korlátolt az ilyen termények eladási lehetősége, és ezenfelül kockázatos is a termelése, mert a gazda nem tudja ezeket a terményeket előre eladni, nagyon kétséges, kap-e rájuk vevőt, e nélkül pedig termelni nagyon 'kockázatos. Mindenesetre jelent bizonyos segítséget ennek az ötletnek a megvalósítása is, de nekem az a benyomásom, hogy van itt egy termény, amely momentán inkább volna előnyben részesítendő, mint a búza. Nem gondolok a cukorrépára, mely a múltban isegített rajtunk, mert most a cukorrépát tönkretette a nádcukor; éppen fordított (helyzet állott be, mint a napóleoni háború utáni időben, amikor a cukorrépa került felszínre és tönkretette a cukornád termelését. Mi tehát most belátható időn belül nem gondolhatunk a cukorrépatermelés fokozására. Marad tehát egy másik kapásnövény: a kukorica. Ez a termény nem terem meg magasabb helyen, mint körülbelül az Alp esek vonalának^ megfelelő magasság, így tehát csak nálunk és a Balkánon termesztik. A mi exportunk kukoricából évenként mindössze 800.000 mim., Romániáé 10 millió mm., Szerbiáé pedig 2—3 millió mm. Ezzel szemben Nyugat-Európa évi fogyasztása 62 millió mm. Ebből az aránylag nagy mennyiségből mi csupán 800.000 mm.-t szállítottunk, világos tehát, hogy nekünk a kukorica intenzívebb termelésére kell áttérnünk. Oroszország remélhetően nem lesz konkurrenciánk, mert nincs megfelelő munkaereje, amely az orosz exportot (megszervezze. Argentina, a La Plata, mely tavasszal szokott megjelenni a piacon, konkurrencia nekünk, ezzel szemben azonban nekünk sokkal könnyebb a szervezkedés, mint az Egyesült-Államokkal vagy Kanadával szemben. De akárhogy veszszük is a dolgot, a kukorica termelése legalább annyi munkaalkalmat ad a szegény népnek, mint a búza; hiszen kapálni is kell; ezenfelül pedig az átlagos terméshozama is nagyobb, mint a búzáé. Ennek folytán én ezt a termeivényt tartom alkalmasnak arra, amellyel a búza termelését helyettesíthetjük, és amellyel a bajokon segíthetünk /Helyeslés.) 28