Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-98

172 Az országgyűlés felsőházának 98. ülése és reményünknek adunk kifejezést, hogy ezt a politikát továbbra is követni fogja. Nézetem szerint ez annál inkább szükséges, mert a gazdasági helyzetünk — azt hiszem — aligha fog javulni. En ugyan nem tartozom a pesszimisták közé, sőt inkább rózsás színben szoktam megítélni a helyzetet, amint azt nekem rendesen mondják, a jelen helyzetben azonban úgy veszem

t észre, hogy a világgazdaság olyan átalakulás előtt áll, amelynek tendenciája az, hogy az árak csökkenjenek. A világirodalomban nekünk körülbelül 150 esztendőre visszamenő adataink vannak arranézve, hogyan folyt a világpiacon az áralakulás. Ebből körülbelül azt a képet kapjuk, hogy vannak folytatólagos periódusok. A napóleoni háborúk alatt, 1820-ban magas árak voltak, 1820—1850-ig az árak csökkentek, 1850—1873-ig emelkedtek, 1873—1896-ig megint csökkentek, sőt az lalacsony árak elhúzódtak 1905—1906-ig. Akkor emelkedés következett be, amelyet a háború meghatványozott. De meggyőződésem az, ihogy a háború nélkül is magas árszínvonalt értünk volna el a jelen század első negyedében. Most abba a stádiumba jutottunk, hogy — úgylátszik — a jelen század második negyedében alacsony árak lesznek. Minden jel arra vall. A gabona le esett már tavaly, a tél folyamán leestek a marhaárak, annak ellenére, ;hogy egyes országokban, mint az Egyesült-Államokban depekoracióról panaszkodnak. A fémek ára esik, az ezüst olyan nagy árhanyatlásnak lett kitéve, ami még soha elő nem fordult. A nyersanyagok árai estek^ és ezt fogják követni még nagyobb mértékben az iparcikkek árai. Ezek a viszonyok különösen kellemetlenek akkor, amikor átmenet van az egyik áralakulásból a másikba. Ez jellemzi a krízist. En nem mondom, hogy ez az állapot állandóan fog tartani, mert a gazdaság mindig tud alkalmazkodni a viszonyokhoz, csak az átmenet tulajdonképpen a krízis. Remélhetőleg ezzel mi is szembe fogunk tudni szállani, ha a megfelelő intézkedéseket megtesszük. Hogy mi az oka ezen jelenségeknek és kríziseknek, ezzel maga a tudomány sincsen egészen 'tisztában. Vannak egyes tudósok, akik azt állítják, hogy ennek a krízisnek oka az arany értékváltozása. En a magam ré- i széről ezt a nézetet abszolúte nem osztom, az aranytermelés szempontjából sem, mert az aranytermelés egyáltalában nem függ össze ezen ároszeillációkkal, de másrészt magával a valutarendszerrel és a pénz értékmérő szerepével sem egyeztethető össze ez a felfogás. Részemről inkább azt látom, hogy árcsökkenés j rendesen akkor szokott bekövetkezni, amikor a tápanyagok szaporodnak el hirtelen nagyobb mennyiségben. Mi, akik már a nyolcvanas években is foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, jól vissza tudunk emlékezni arra, hogy éppen a nyolcvan as években és a hetvenes évek végén a Pacific-vasút építése Amerikában, a Szuezkanális megnyitása Ázsia és India felé, okozta azt, hogy hirtelen nagy tömeg gabonacikk jött piacra és ennek a krízisnek hatása elhúzódott egészen 1896-ig, amikor az árak elérték a minimális színvonalat. Ügylátszik, az idén és a mostani időben szintén ugyanezzel a jelenséggel állunk szemben, mert az árhanyatlás megint a gabonacikkekből indult ki, ennek folytán ez az első kérdés, amellyel foglalkoznunk kell. Magyarország e tekintetben még különösen nehéz helyzetben van a trianoni béke követ-. keztében. Nálunk tudniillik mezőgazdaságunk helyzetét és termelési képességünket nemcsak az a körülmény nehezíti meg, hogy a világpiaci 1931. évi május hó 30-án, szombaton. árak hirtelen csökkentek, hanem megnehezíti az a körülmény is, hogy mi azelőtt a monarchia keretén belül importállam voltunk és ennekfolytán áralakulásunk egészen más volt. Importállamban az ár megfelel a világpiaci árnak, plusz vám, plusz szállítási költség. Exportállamban, ami ma vagyunk, az áralakulás megfelel a világpiaci árnak, minusz szállítási költség. Elméleti szempontból véve tehát a differencia a vám és a kétszeres szállítási költség. Ez magyarázza meg azt, hogy Magyarországon mi annyira a világpiaci árak alatt vagyunk, mert exportállam vagyunk és tulajdonképpen csak jna tudjuk megbecsülni azt a jótéteményt, amelyet élveztünk akkor, amikor a monarchia keretében a többi népekkel együttműködtünk. (Ügy van! Ügy van! a középen.) A harmadik tényező, amely szintén Magyarországra súlyoisodik és speoialiter éppen szintén a trianoni békével függ össze, az a körülmény, hogy mi aránylag tőkeszegény ország vagyunk és gazdáinknak megvan az a sajátságos hibájuk, hogy -mindig több földet vesznek, mint amennyit elbírnak. Ennek.-' folytán előáll egy bizonyos tőkeszegénység^ és tőkehiány, amelynek következtében már korán, aratás után t azonnal kénytelenek a gazdák eladni gabonájukat. Ennek mii a következménye? Azelőtt, míg a nagy monarchia fennállt, ezt a búzát megvették Ausztria és ennek tartományai, mert hogyha meg nem veszik, a'kkor kénytelenek később vámfizetés mellett idegen, amerikai búzát behozni. Hogy ezt ne kelljen, érdemes volt megfizetniük még a raktári költségeket is, >a kamatokat is. Azonkívül akkoriban Ausztria tőkegazdag ország volt, amely ezt megtehette, hasznára is szolgált. Ma ez nem áll érdekében sem Ausztriának, sem Csehországnak. Ausztriának érdekében áll elfogyasztani elsősorban saját termelésű búzáját és csak akkor vesz külföldi búzát, ha már az övé elfogyott, mert különben kamatvesztesége van, a vámot pedig amúgyis mindenképpen meg kell fizetnie. Ennekfolytán mi ma aratás után nehezen találunk piacra és így előállt az az anomália és különleges helyzet, hogy a helyett, hogy nyugat felé exportáltunk volna, amit eddig tettünk, kénytelenek voltunk a Dunán kelet felé Brailán át Románia irányába exportálni, némely esetben tehát olcsóbban adtuk el búzánkat, mint az oláhok vagy szerbek. Ez a harmadik tényező, amelynek folytán Magyarországon a búza ilyen alacsony nívóra süllyedt. E tekintetben igen Örvendetes az, amiről a hírlapokból értesülünk, hogy tudniillik a kormány tárgyalásokat folytatott a különböző államok; kai a tekintetben, hogy tőlünk fixmennyiségű búzát vegyenek át. Ez igen nagy előny lesz a gazdára nézve, mert ez éppen ezen időleges és hirtelen eladásoktól fog bennünket megkímélni. Remélem, ez a körülmény mérsékelni fogja az árhanyatlást a jövő kampányban, feltéve, hogy sikerül a kormánynak eladni az összes búzamennyiséget, amely rendelkezésre áll. Magyarországon a forgalomban lévő búza átlagban 12 millió mefermázsát szokott kitenni, aminek fele lesz exportálva búza vagy liszt alakjában. Ennek folytán tehát körülbelül 6 millió métermázsa eladásáról kell gondoskodnunk közepes termés mellett, hogy biztosítva legyen az, hogy nagyobb árhanyatlás be nem következik. Ha ez sikerül, ez mérsékelni fogja az árhanyatlást, de ennek ellenére a világpiaci árra természetesen semmi befolyással nem lesz és nem várhatjuk a jövőben sem azt,