Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-98

Az országgyűlés felsőházának 98. ülése lag odahatni, hogy ezek a könyvek világosak, magyarosak legyenek, hogy a gyermek ne túlságos fáradsággal jusson el bizonyos ismeretekhez és hogy rossz magyarsággal írt könyvek betanulása a gyermeknek stílus- és nyelvérzékét egyenesen meg ne rontsa. Azonkívül nagyobb olcsóságra törekedtünk. Tárgyalásokban állok a kereskedelemügyi miniszter úrral olyan irányban, hogy a tankönyvek céljaira szolgáló papírt olcsóbbá tegyük. Hiszen ezen a téren módunkban lesz esettleg külön vízjeggyel jelölni meg azt a papirost, amelyet tankönyvek céljaira használunk fel, hogy ilyképpen azután az olcsóbb papírt másra használni ne lehessen. De az egészen világos, hogy akármilyen tiszteletreméltó is például^ a papírgyáraknak az az óhaja, hogy rentábilissá tegyék vállalatukat, ezt semmi esetre sem lehet elérni olyan úton, hogy a tankönyvek papirosát megdrágítsák. Igyekeznünk kell a tankönyvek terjedelmének Összevonására is. Nagy hiba olyan pedagógiai beállítás, amely a gyermeknek lexikális ismereteket akar adni, mert hiszen a nagy adattömeget a gyermek a legrövidebb idő alatt megint elfelejti, s nem az ismeretek mennyisége, nem a lexikális tudás, hanem az önálló gondolkozóképesség kifejlesztése az első célja tulajdonképpen az iskolai oktatásnak, és a túlterhelést igen sok esetben nem is a tantervek bősége okozza, 'hanem a f tankönyvek túlságos terjedelme, amelyet azután egyes túlbuzgó tanár urak a gyermekekkel betanultatnak s ez betanulási kényszer vezet ezután a túlterheléshez is. ö excellemciája említette, hogy a népiskolában van egy 6 pengő 40 filléres tankönyv. Tel jesen igaza van ő excellenciájának, ez igen drága és én okvetlen intézkedni is fogok, hogy az elemi iskolák V. és VI. osztályának ez a tankönyve kettéosztassék. Egyben azért adták ki ezt a tankönyvet, mert osztatlan iskolákban a gyermekeket együtt kell^ foglalkoztatni s ily körülmények között azután célravezető az ilyen összefoglalt tankönyv. Teljesen igaza van azonban ő excellenciájának, hogy az egyszerű ember, aki gyermekét elemi iskolába járatja, 6 pengő 40 fillért tankönyvre egy évben nehezen ad ki és nagyon megkönnyítjük a dolgot, ha az egész könyvet két részre osztjuk fel és így adjuk azután az V, és VI. osztály anyagát külön-külön. A kultuszminisztérium állandóan mindent elkövet az árak leszorítása érdekében. Természetesen a kiadók azzal érvelnek, (hogy a mai helyzetben egyáltalában a kiadói üzletet, ha nem is rentábilissá, de legalább veszteségmentessé csak a tankönyv teszi, mert egyéb könyvek kelendősége a magyar r olvasóközönség megcsappanása és ihárommillió magyar elvágása következtében olyan csekély, hogy egyes igen ismert belletristák, regényírók műveinek kivételével egyéb könyvek kiadása ma már inkább veszteséges, és ennek bizonyos ellensúlyát találják azután a kiadók abban a némi haszonban, amely a tankönyvügynél mutatkozik. Itt el kell találni egy egészséges mértéket; egyfelől a magyar kiadói üzletet nem lehet tönkretenni, másfelől nem szabad a szülőket kiszolgáltatni annak, 'hogy ők legyenek kénytelenek több könyvet és drága könyveket venni. Ezért a népiskolákat illetőleg most utasítást bocsátottunk ki, hogy a szegényebb szülőknél érjék be csak az olvasóköny beszerzésével. Hiszen egész népiskolai reformunk is odairányul, hogy a beszéd- és értelemgyakorlatokat 19$ 1. évi május hó 30-án, szombaton. l7l és ennek folytatásaként az olvasókönyvet akarjuk az oktatás centrumába helyezni és annak minden tanszakra való szétágazása nélkül összefoglalni az egész anyagot, amelyet a népiskolában egy évben fel kell dolgozni. E tekintetben tehát teljesen azon : az alapon állunk, amelyen ő excellenciája, és egy ilyentermészetű rendelet már ki is adatott. Azonkívül a múlt évben javaslatomra megalkotta a törvényhozás az 1930 : VII. tc,-et, amelynek 2, §-a úgy rendelkezik, hogy a beírási díjból 50 fillért az illető elemi népiskola szegény tanulóinak tankönyvekkel való ellátását szolgáló kölcsönkönyvtár létesítésére és gyarapítására kell fordítani. Azt az összeget, ami ebből befolyik, körülbelül 300—350.000 pengőre becsülöm évente. Ha minden iskolában tankönyvtárat létesítünk, évek hosszú során át egész tekintélyes anyag gyűlhet össze minden iskola mellett, amit aztán kikölcsönöznek a gyerekeknek. Azonkívül a kiadók 10 százalékos engedményt tesznek olyan értelemben, hogy az egy iskola által vásárolt könyvek 10 százalékát ingyen adják a szegény gyermekek számára. A tanfelügyelőket felhívtuk arra is, hogy a magánjótékonyságot is igyekezzenek ezirányban mozgásba hozni. A leglényegesebb intézkedésünk volt azonban az, ami nemcsak a népiskolákra vonatkozik, hanem minden iskolafajtára, hogy újabban nem engedjük a tankönyvek csereberélését az iskolákban. Igen gyakran előfordul az, hogy a családban több különféle életkorú gyermek van és rendkívül odiózus az, ha a nagyobbik gyermek által használt könyvet a kisebbik már nem használhatja, mert az iskola megváltoztatj 1 cl tankönyvet. Ez tűrhetetlen, vexatórius és éppen azért igen élesen rendelkeztem ilyen irányban,és kérek is mindenkit a társadalomban, hogy amennyiben ilyen tankönyv-csereberélés tudomásukra jut, a kultuszminisztériumnál jelentsék be, hogy megfelelően el tudjunk járni. Méltóztatnak látni, hogy komoly igyekezet van a kultuszminisztériumban s ifj. Wlassics Gyula báró, akinek ügyköréhez utaltam s aki hosszú ideig jóformán egyedül enn«k a nagy kérdésnek megoldásával foglalkozott, nagy szeretettel és szakértelemmel intézi az ügyeket. Egyszerre célt érni természetesen nem lehet, de meg vagyok róla győződve, hogy ha az eddigi nyomatékkal megyünk tovább ezen az úton, igen nagy eredményeket fogunk elérni. Ismétlem, köszönöm ő excellenciájának, hogy ezt a fontos kérdést itt szóvátette, mert ez nemcsak tanügyi szempontból, hanem szociális szempontból is fontos, sőt ha mi a drága könyveket oktrojáljuk rá a szülőkre, ezzel antipáti át fejlesztünk ki a kultúrával szemben, amit pedig mindenképpen kerülni kell. (Ügy van! Ügy van!) Elnök: Szólásra következik Jankovich Béla ő nagyméltósága. Jankovich Béla: Nagyméltóságú Elnök Ür! Igen tisztel Felsőház! Készemről is csatlakozom azokhoz a szónbkokhoz, akik őszinte elismerésüket fejezték ki a pénzügyminiszter úrnak és a kormánynak azért, hogy sikerült neki az idén is korlátozni a költségvetést. Aki valamikor szintén felelős állásban volt, nagyon jól tudja, hogy mennyivel kellemesebb az összegeket emelni, mint 'csökkenteni. Az^ első módon barátokra lehet szert tenni, a másik úton az ember ellenségeket kap. Ennek folytán mi, akik szintén voltunk hasonló helyzetben, csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatunk a kormányról, hogy ennek a feladatnak megfelelt,