Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-91

Az országgyűlés felsőházának 91. ülése csőn alapján kibocsátott kötvények óvadékképességéről szóló törvényjavaslatot a Képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a Képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság jelentésének tárgyalása «az építkezések előmozdítását célzó egyes intézkedésekről és az Országos Lakásépítési Hitelszövetkezetről» szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (olvassa a bizottsági jelentést). Elnök: Teleszky János ő excelleneiáját illeti a szó. Teleszky János: Nagyméltóságú Elnök TTr, mélyen tisztelt Felsőház! A napirenden lévő törvényjavaslat az első amaz intézkedések sorozatában, amelyeket a kormányelnök úr a minap bejelentett, mint amely intézkedésekkel a kormány a -mai nehéz gazdasági helyzeten óhajt segíteni. Méltóztassék tehát megengedni, hogy ebből az alkalomból túlmenve a törvényjavaslat szoros keretein, olyan rövidséggel, amennyire a tárgy megengedi, kifejthessem nézetemet a közigazgatási helyzetről általában és kifejthessem álláspontomat a kormánynak erre vonatkozólag tervezett intézkedéseivel szemben. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, hogy a kedvezőtlen gazdasági helyzet világjelenség, annak világösszefüggései vannak és iha nem is száz percentig, de mindenesetre jelentékeny részben a világgazdasági helyzet, sőt mondhatnám a világgazdasági krízis az oka a mi gazdasági hajainknak is. Minél tovább foglalkozom ezzel a kérdéssel, annál jobban megerősödik bennem az a nem mai keletű meggyőződésem, hogy a világgazdasági krízisnek főleg két oka van. Az egyik a tőkéhiány, a másik pedig a gazdasági törvényszerűségeknek az egész vonalon való nagymérvű figyelembe nem vétele. (Ügy van! Ügy van!) A tőkehiány alatt nemcsak az abszolút tőkehiányt értem, habár maga a nagymérvű munkanélküliség, amely világszerte jelentkezik, bizonyítja, hogy egy abszolút nagy tőkehiány is van, hiszen tudjuk mindannyian, hogy a munkáskezek foglalkoztatása és a rendelkezésre álló tőke között egy, a mindenkori technikai helyzethez képest szinte állandóan mutatkozó aránytalanság van. De nemcsak ez az abszolút tőkehiány a világgazdasági krízis oka, hanem az is, amit talán leghelyesebben relatív tőkehiánynak nevezihetek, ami abból áll, hogy a még rendelkezésre álló tőke is területileg nem helyesen van megosztva, (Báró Szterényi József: Ügy van!) hogy nem helyes ibefektetési célokra van lekötve és hogy a bizalomnak hiánya folytán (Ügy van! Ügy van! balfelől.) még a rendelkezésre álló tőke sem hajlandó olyan befektetésekben résztvenni, amelyek hosszabb időre szóló lekötést rejtenek magukban. Ha így definiálom a tőkehiányt, akkor azt kell látnom, hogy ennek a ^ tőkehiánynak is nagyrészt okozója volt az a másik ok, amit*egyáltalában a világkrízis okául megjelöltem: & gazdasági törvényszerűségeknek figyelmen kívül hagyása. (Báró Szterényi József: Ez az!) A gazdasági törvényszerűségeknek ez a figyelmenkívül hagyása a háború után — hiszen a háború más lapra tartozik — kezdődött, mégpedig a békeszerződésekkel. A békeszerződéseknek azok a lehetetlen territoriális rendelkezései, (Báró Szterényi József: Őrület!) azok a lehetetlen pénzügyi rendelkezései, amelyekre itt hő1930. évi november hó 21-én, pénteken. 7 vebben kitérni nem akarok, hiszen a t. Felsőház minden tagja nagyon jól ismeri azokat, a gazdasági törvényszerűségek olyan flagráns figyelmenkívül hagyását jelentik, (Báró Szterényi József: Tudatosan!) hogy ez maga teljes magyarázatát nyújthatja a világ mai sanyarú gazdasági helyzetének és tisztában kell lennünk azzal, hogy a kérdésnek teljes megoldása addig nem is várható, amíg ebben a kérdésben az európai és amerikai közvélemény más álláspontra nem helyezkedik. (Ügy van! Ügy van!) De tovább megyek. A második nagy figyelmenkívül hagyása a gazdasági törvényszerűségeknek az infláció és annak a figyelmenkívül hagyása, hogy az infláció okozta károsodások lehetőleg jóváteendők, mert ha ez nem történik meg, úgy ezzel az első rés üttetik a tulajdon szentségének a fogalmán. Látjuk, hogy mindenütt, ahol az inflációt hozsannával üdvözölték a reálvagyonok tulajdonosai, ahol ezek^ a reálvagy ontulajdonosok az inflációból^ látszólag nagy előnyöket szereztek, ezek az előnyök tisztán csak látszólagosak voltak és ma kimutatható, hogy mindenütt, ahol ezek a reálvagyontulajdonosok nyíltan, vagy leplezve az inflációt pártolták, ezek vannak ma a legkedvezőtlenebb gazdasági helyzetben. (Ügy van!) Egy továbbmenő figyelmenkívül hagyása a közgazdasági törvényszerűségeknek az államoknak és egyáltalában a közhatalomnak mély és ötletszerű belenyúlása a gazdasági életbe, (Ügy van!) ami által a gazdasági életben olyan bizonytalanság, olyan zavar és olyan bizalmatlanság keletkezik, amely egymagában szintén már egy nagy gazdasági krízisnek alapjait képezi. (Ügy van! balfelől.) Hozzájárult ehhez a közüzemeknek mértéken túl való kifejlesztése, az országok teherbíró képességével arányban nem álló költekezések, (ügy van! balfelől.) az összes önmagukban véve nagyon helyes, de a gazdasági helyzet által nem indokolt olyan kiadásoknak a teljesítése, amelyek mind a gazdasági élet gyökereit támadják meg. Ismétlem t. Ház, ez mind világjelenség. Világjelenség, amit részben okozott talán az, hogy a háború következtében általánosságban azok a körök nyertek nagyobb befolyást az államok ügyeinek vitelére, amelyeknek nem volt meg a kellő gazdasági iskolázottságuk, (Ügy van! balfelől.) okozta ezt másrészt a szocializmusnak nagymérvű előtérbe nyomulása. (Ügy van! a középen.) Es ezt nem olyan értelemben mondom, mintha f a szocializmust és annak képviselőit azzal vádolnám, hogy a gazdasági törvényszerűséget nem ismerik. Ellenkezőleg: — különösen ami a marxista alapon szervezett szocialistákra áll — azt merem mondani, hogy a kapitalisztikus gazdasági élet törvényszerűségeit jobban ismerik, mint nagyon sok kapitalista és nagyon örülnék, ha az úgynevezett kapitalista közgazdászok mindegyike annyira tisztában volna a kapitalisztikus gazdasági rend törvényszerűségeivel, mint a marxista ^alapon szervezett szocialistapárt. Nekik természetesen a céljuk az individualisztikus, kapitalisztikus gazdasági rend megdöntése, érthető tehát, hogy olyan rendelkezéseket kívánnak és sürgetnek, amelyek a kapitalisztikus gazdasági rend alapjait vannak hivatva aláásni, (Báró Szterényi József: Ez természetes!) habár konstatálnom kell, hogy egyes nyugati államokban a szociáldemokrácia végeredményben a polgári gazdasági és társadalmi rend egyik biztosítékának bizonyult. Hivatkozom ebben a tekintetben a német szociáldemokráciának a viselkedésére, amikor Noskenek