Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-91

8 Az országgyűlés felsőházának 91. ülése vezetése alatt leverték a spartakusizmust és ezzel megmentették egész Európát a bolsevizmusnak borzasztó veszedelmétől. Ezért Őszintén meg kell vallanom, nem tudom helyesnek tartani kormányunknak azt az eljárását és azt a bánásmódját, amiben a második internacionálé alapján szervezett szocializmust részesíti, mert meggyőződésem, hogy ennek a kérdésnek kellő kezelésével a magyar szocializmus is éppen olyan támaszává válhatnék a polgári világrendnek, mint amilyen a többi államban, (Zaj és ellenmondások.) Tudom, t. Felsőház, hogy ezzel nem mindnyájunknak a nézetét tolmácsolom, azért hangsúlyoztam, — a közbeszólásokra válaszolok — hogy a második internacionálé <al'apján szervezett szocializmusról beszélek. A szocializmusnak előrehaladása tehát nem abból a szempontból^ idézte elő a kapitalisztikus gazdasági törvényszerűségek figyelembe nem vételét, mintha ők nem ismernék ezeket a törvényszerűségeket, de sajátságos módon olyan védekezésre vitték a polgári pártokat, amely védekezések teljesen figyelmen kívül hagyják a kapitalisztikus gazdasági rend törvényszerűségeit, így keletkeztek a legkülönfélébb doktrínák arról, íhogy mi a termelés célja, arról, hogy a fogyasztás megelőzi a termelést, hogy a szociálpolitika megelőzi a gazdasági politikát és keletkeztek a különböző nebulózius ideák az állami intervencionizmusról, ami néha, amikor akut bajoknak, véletlenek folytán előidézett nehézségeknek hirtelen áthidalásáról van szó, egy kellő időben és okosan alkalmazott állami intervenció igen eredményes lelhet, éppen olyan végzetes a kapitalisztikus gazdasági rendre az, lm az állami interven cionizmus állandó intézménnyé válik. (Ügy van! a középen) De ez az áramlat idézte elő az összes fasiszta és pszeudofasiszta törekvéseket is, amelyekről meggyőződésem, hogy a kapitalisztikus gazdasági és társadalmi rendnek sokkal nagyobb ellenségei, mint a II. internacionálé alapján szervezett szocializmus. (Mozgás.) A gazdasági világkrízis főleg három jelenségben nyilvánul meg: a munkanélküliségben, az úgynevezett agrárollóban és a magas kamatlábban. A munkanélküliség — mint kifejtettem, vagy jeleztem már — főleg a tőkehiánynak, de azonkívül annak is a következménye, hogy a háborúval és különösen azzal a híres Wilsonféle 12 ponttal, amelyekkel bennünket akartak tönkretenni, a nyugati kapitalizmus tönkretette magamagát és útját vágta a háborúig érvény ben állott úgynevezett kolonizatórius kapitalizmusnak, amely a modern kapitalizmusnak szükségképpeni kiegészítője volt. A keleti államoknak, egész Ázsiának, Afrikának és DélAmerikának felrázása az önrendelkezési jog, a függetlenítés tekintetében maga után vonta azt, hogy ezek a nyugati kaoitalizmusnak legbiztosabb és legjövedelmezőbb piacai a kapitalizmus számára elveszlek és ezáltal a tőkehiány által amúgyis nagymértékben előidézett munkanélküliség természetesen fokozódott. Minket magyarokat jobban érint a^ világgazdasági krízisnek két másik jelensége: az agrárolló és a magas kamatláb. Az agrárolló alatt — mint méltóztatnak tudni — értjük azt a tényleg igen nagy élté rést, amely egyrészt a nyersanyagok ára, másrészt pedig az iparcikkek ára, különösen pedig a közszükségletek kielégítésére alkalmas cikkek kiskereskedelmi ára között fennáll. Ennek az agrárollónak okát sokan kizárólag az ipar szervezettségében, a kartellekben, a kartellek 1930. évi november hó 21-én, pénteken. kinövéseiben keresik. Én nem vagyok ezen a nézeten, de azért ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni nem fogok. Hiszen a magyar kormány a kartelitörvényt legközelebb meg fogja csinálni, meg akarja csinálni, mert azt hiszi, hogy ezzel használni fog a helyzetnek. Majd ha a kartelitörvény meglesz, akkor fogják látni azok, akik ettől a kartelltör vény tol és ennek árnivelláló hatásától várják az egész gazdasági élet megjavulásét, hogy milyen nagy tévedésben voltak. Majd a tények fogják meggyőzni arról, amiről én tudom, ihogy nem tudnám meggyőzni a magyar közvéleményt, és azért, ha tőlem függne, sem akadályoznám meg már ma a kartelltörvény létrehozatalát, mert csak a gyakorlat tudja bebizonyítani, hogy menynyire nincs igazuk azoknak, akik ettől a törvénytől olyan nagy gazdasági hatást várnak. Az ipar szervezkedésének — nem akarom kétségbeyonni — van bizonyos befolyása az agrárollóra, van befolyása annyiban, hogy míg a nyersanyagok árának esését a nagyfokú túlprodukció idézi elő, amely túlprodukció ellen a nyersanyagtermelők, legalább is ezidőazerint, védekezni még nem tudnak, addig a nagyiparnak a kartellszerű megállapodásokban igenis, van olyan eszköze, amellyel ezen áresési tendenciával szemben a saját árait a termelési költségek erejéig fenn tudja tartani. Ilyen érteleimben véve tehát az ipar tömörülésének egy kis jelentőségét az agrárolló kialakulása tekintetében vitatni nem lehet, ez azonban csak kismértékű és csak odáig terjed és terjedhet, ameddig ezt az ipar termelési költségei szükségessé teszik. Az agrárollónak ezenfelül számtalan oka van, amelyek minden egyes államban az illető állam struktúrájához képest mások és mások és amelyek, sajnos, kellően kiderítve még

1 nincsenek. Kétségtelen, hogy az agrárolló kiélesedéséhez nagymértékben hozzájárul a magas adóteher, különösen pedig a forgalmiadó, amelyet a régi időkben gazdasági szempontból a legabszurdabb adónemnek tekintettünk s amely egyes iparcikkek árát, míg az a fogyasztóhoz jut, többszörösen terheli adóval. Hozzájárulnak azonkívül a relatíve magas munkabérek, hozzájárulnak az igen magas szociális terhek, végül pedig a gazdasági cikkek megosztásának, a distribuciónak igen költséges volta, ami egyrészt igen nagy szervezet fenntartását teszi szükségessé, másrészt pedig mindezeknek a közterheknek többszörös előfordulását idézi elő. A harmadik szimptoma a magas kamatláb. Oka túlnyomóan a tőkehiány, de oka másrészt a bizalom hiánya is az egész világ gazdasági helyzetét illetőleg. E mellett szerepet játszik még, de elenyésző kis mértékiben a hitelszervezet drágasága, amit előidéz az, hogy éppen a tőkehiány következtében az egész világon a régi időkből átöröklött hitelszervezet sokkal kisebb tőkekvantum

1 forgatására van hivatva, mint amennyit forgatni tudna, a hitelszervezet tehát az egész világon tulajdonképpen hipertrofiában szenved, ami különösen erősen érezteti hatását olyan országban, mint a miénk, ahol a békeszerződések és más események következtében egészen más méretekihez kell ma alkalmazkodnia, mint amely méretekre be van rendezkedve a békéből (kifolyólag. Ennek a hitelszervezetnek költségességét észszerű fúzió és likvidálások által mindenesetre csökkenteni kell, de tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a magas kamatlábon csak kismértékben segít. Az egyedüli igazi segítés a tőkeképződés ." fokozása. És itt nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy minő nagyfontosságú éppen ná-