Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-98

168 Az országgyűlés felsőházának 98. ülése 1931. évi május hó 30-án, szombaton. ket készítettünk kiváló egyéniségek, a közegészségügy terén szerzett érdemeiknek elismerése céljából, — főispánok, miniszterek, államtitkárok kapták ezeket a nagy Trefort-okleveleket — ez az alap ma értékpapírokban 1 P 83 fillér, takarékbetétben 8 fillér. Markusovszky boldogult miniszteri tanácsos hosszú életén át fáradsággal megtakarított pénzét külön alapként erre az egyesületre hagyományozta, nagy főnöke, Tref ort Ágoston tiszteletére, viszont az Egyesület Markusovszky nevét most ebben megörökítette, — a Markusovszky-alap létesítésével, amelynek értéke ma értékpapirokban 84 fillér, takarékbetétben 5 fillér. A Fodor-alapnak, amelyből mi évenként 20—30 középiskolának legjobb egészségtantanulóit jutalmaztuk diplomával és könyvek adományozásával, vagyona takarékbetétben 2 fillér. (Mozgás.) Ezeket a szomorú adatokat csak azért hoztam fel, hogy méltóztassanak belátni, milyen óriási megfeszítéssel jár az, hogy ilyen nehéz viszonyok köztt ez az egyesület most is ki tudja fejteni működését, mindenesetre nagy szolgálatára az államnak, különsen pedig a közegészségügyet intéző népjóléti minisztériumnak. A miniszter úr már azon az alapon, hogy a múltban is megmutatta, hogy mennyi érzékkel bír a szociális kérdések iránt, ezen az alapon közegészségügyünknek is nagy értékelője és így a legszebb reményekkel táplálhatja mindazokat a társadalmi egyesületeket, nemcsak az Országos Közegészségügyi Egyesületet, hanem más egyesületeket is, amelyek az ország egészségügyének javításával foglalkoznak és amelyek kulturális ténykedést is fejtenek ki; meg vagyunk győződve arról, hogy például a Stefánia Országos Csecsemő- és Anyavédő Szövetség, és azok a tudományt népszerűen terjesztő intézetek, — aminők a Magyar Királyi Természettudományi Társulat, a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, az Orvosképzés Központi Bizottsága, az Országos Magyar Balneológia! Egyesület és mások, amelyek a tudománnyal szoros kapcsolatban vannak — mindezek a miniszter úr jóindulatát valóban megérdemlik és reméljük is, hogy azt a támogatást, amelyet ezek az intézmények, tudományos társulatok a múltban élveztek, a jövőben is^ meg fogják kapni az új miniszter jóindulatából. Az Országos Orvosszövetség eddigelé közegészségügyekkel nem nagyon foglalkozott, mert megalakulása után főképpen orvosrendi kérdések foglalkoztatták: megszervezése az egész orvosi karnak főképpen etikai alapon. Ma azonban maga az Orvosszövetség is rátért arra az útra, hogy az ország közegészségügyével behatóan foglalkozzék. Ebben a tekintetben szíves tudomására hozom a t. Felsőháznak, hogy a Magyar Országos Orvosszövetség kebelében a most lefolyt kongresszuson véglegesen megalakult az Országgyűlés mindkét házának, tehát a Felsőháznak és a Képviselőháznak orvostagjaiból, valamint a vármegyék és a városok törvényhatósági bizottságainak oryostagjaiból álló szakosztály, amely fokozott erővel azon dolgozik, hogy figyelemmel kísérje az egész ország egészségügyét. Ez a Szakosztály javaslatokat fog készíteni ott, ahol ennek szükségét látja, és mindenképpen támogatására fog sietni a kormányzatnak, különösen a népjóléti kormányzatnak abban a tekintetben, hogy az ország közegészségügyét javítsa. Ez a szakosztály számottevő, jelentékeny szakosztálya lesz a Magyar Országos Orvosszövetségnek, mert közel kétszáz tagja van, olyan orvostagok, akik részint a parlamentben, részint a vármegyék és. városok törvényhatósági bizottságaiban szóval bírnak, jelentékeny befolyással rendelkeznek, s ezek igenis előbbre fogják vinni és akarják is előbbre vinni országunk közegészségügyét. Legyen szabad még néhány kérdést egészen röviden érintenem. (Halljuk.) Jelentős egészségügyi kérdés a lakáskérdés, nevezetesen a falu és a tanyai lakások politikai problémája. Ezt a kérdést csak egészen röviden akarom érinteni és röviden akarom megjegyezni azt, hogy minél előbb törvényerőre kell emelni azt a megboldogult Vass miniszter úr által kidolgozott javaslatot, amely az egész ország területére nézve építésügyi szabályrendelet alkotására vonatkozik, mert mindenki tudja, hogy az országban, különösen a^ vidéken mindenki úgy épít, ahogy akar. Az építkezésnek ma semmiféle megkötöttsége nincs, nagy kárára a közegészségügynek és nagy kárára az ilyen lakóházakban lakó falusi népnek. Ez a szabályrendelettervezet a népjóléti minisztériumban készen áll. Minthogy azonban csak rendeletekkel nem lehet elérni azt, hogy a falusi nép az eddigi rossz lakások helyett jó lakásokat kapjon, szükséges volna még itt olyanféle szervezetet, államilag támogatott építőanyaggyártó, beszerző és szétosztó szövetkezetet létesíteni, amely a falusi népet a legszükségesebb anyagokkal, szabványos épületfelszerelésekkel lássa el méltányos fizetési feltételek mellett. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) A lakáskérdés rendezésének bele kell kapcsolódnia abba nagyszabású kultúrpolitikába, amelyet Klebelsberg Kunó gróf miniszter úr a falusi iskolák, a tanyai iskolák létesítésével olyan gyönyörűen megindított. Ennek a lakáskérdésnek ebbe feltétlenül bele kell kapcsolódnia. Ha mármost itt a kultuszminiszter úr nevét említem, lehetetlen, hogy ne mondjak néhány szót arról az ő nagyszabású kultúrpolitikájáról, amely miatt pedig őt igen gyakran támadják, nevezetesen arról, hogy mire való a négy egyetem Magyarországnak, ennek a csonka országnak, amikor ilyen nehéz helyzetben vagyunk? A vidéki egyetemekről kívánok néhány szót szólani. A vidéki egyetemek, amelyekért olyan sok támadás érte kultuszminiszterünket, valóban a legszebb hivatást teljesítik. Aki nyitott szemmel nézi a vidéki egyetemek munkáját és elfogulatlanul bírálja, hogy micsoda értékes munkálkodás megy végbe valamennyi vidéki egyetemen és aki látja, hogy a vidéki egyetemek nemcsak az illető vidéki egyetemi városok kultúráját, hanem az egyetemi városok körüli vidék kultúráját is, de különösen orvosi fakultásaikkal a közegészségügyet is nagyban emelik, az kénytelen a vidéki egyetemek ellen felhozott mindenféle vádaskodásokkal és kifogásokkal szemben a leghatározottabban és dícsérőleg melléje állani a kultuszminiszter úr nagyszabású kultúrprogramjának, amely igazán nagyon szép eredményeit még csak ezután fogja felmutatni. Ha azonban itt a vidéki egyetemek kiválóan értékes munkásságát hangsúlyozom, nem tudok egészen elzárkózni azok elől az aggodalmas kijelentések elől, amelyeknek tegnapelőtt Wolkenberg ő méltósága adott hangot. Wolkenberg ő méltósága ugyan szintén hangsúlyozta, hogy a legtávolabb áll tőle, hogy a vidéki egyetemekre fordított összegeket sajnálná vagy kifogásolná s különösen hangsú-