Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-98

Az országgyűlés felsőházának 98. ülése orvosszövetség: lesújtó kritikája mégis megéreztette már hatását a gallspachi csodadoktor ottani főintézete forgalmának csökkenésében, mire a leleményes kuruzsló észrevette a bajt és rávetette magát más országokra. Es akkor indult meg más országokban, nálunk is Budapesten, Magyarországon a Zeileis-intézetek fiókjai felállításának terve. Itt Magyarországon, nevezetesen Budapesten, Tóth Pál dr. országgyűlési képviselő személyében kiváló támogatóra talált ez a Zeileis-intézet és ma már nemcsak a főintézet virul fényesen, hanem >azok .a fiókintézetek is, amelyeket egyremásra állítanak fel a vidéki városokban. Hiába iparkodik az orvostársadalom a bojkott fegyverével élni és hiába iparkodnak az orvosszövetség vidéki fiókjai egyértelműleg fegyelmi eljárást indítani ezek ellen a súlyos etikai vétséget elkövető orvosok ellen, eredményt nem tudnak elérni, mert az orvos szövetségnek büntetőszankciója nincs és mielőtt a fegyelmi eljárást megindítják ezek ellen az orvosok ellen, egyszerűen otthagyják a szövetséget, kilépnek a tagjai sorából, mert hiszen nekik s okkal fontosabb, hogy üzletük jól menjen, semmint, hogy kollégáik velük továbbra is kar társi érintkezésben maradjanak. Ez a Zeileis-ügy érlelte meg most a Magyar Országos Orvosszövetségben — eddig megvoltunk magával a szövetséggel, mert olyan erkölcsi, etikai testület, amelybe minden orvos, csekély kivétellel, önként lépett be — azt az elhatározást, hogy megcsinálja a kötelező Orvosi Kamarát. A májusi kongresszuson ezt már ki is mondotta és az orvoskamarát megcsináljuk. Az orvoskamara megcsinálása azonban márólholnapra nem megy. A Zeileis-üggyel kapcsolatos visszaélések <a közegészségügy nagy kárára azonban tovább folynak. Itt tehát sürgős intézkedésre van szükség, mert mérhetetlen káruk van a betegeknek és természetesen kára van a tisztes orvostársadalomnak is. Itt legyen szabad csak megemlítenem, hogy az Országos Orvosszövetségnek az országos orvoskongresszusiból fölyóan a miniszter úrhoz felterjesztett kérelme még elintézve^nincs. A 'miniszter úr meghallgatja a különböző tanácsokat, nem akar ebben a kérdésben elhamorkodva intézkedni, bár már látják odafent is, hogy lehetetlen állapot, hogy ez tovább így maradhasson. Szerény véleményem szerint megfoghatók volnának ezek az orvosok, mert az 1876 : XIV. te. 55. §-a a következőképpen szól (Olvassa): «Bizonyos betegségek ellen javaslatba hozott gyógymód megvizsgálása és az eredményhez képest alkalmazása engedélyezése iránt a szakértők meghallgatásával a belügyminiszter — illetve az 1918 : IV. tfc. szerint most már a népjóléti miniszter — intézkedik.» A hirdetések tilalmát is véleményem szerint el lehetne intézni a 167.167/1914. számú belügyminiszteri rendelet alapján, amely szerint a miniszter a gyógymódok és azok javallatai .hirdetésére is kiterjesztheti a tilalmat. Tudom, hogy folyamatban van a népjóléti iminisztériumb cl TI aZ Orvosszövetség e feliratának elintézése és nem kételkedem abban, hogy az ügy az Orvosszövetség kívánsága szerint fog elintéztetni. •Szeretjük hangoztatni a mi kultúrfölényünket. Ebben a kérdésben azonban megelőzött bennünket Jugoszlávia, amely már kimondotta határozatilag, hogy az ilyen Zeileis-intézeteket egész Jugoszláviában beszünteti, az illető orvosokat pedig az ottani orvosalakulat tagjai sorából kizárja. Ez a Zeileis-ügy mutatja, hogy milyen nehéz az orvosok helyzete a társadalomban. Be931. évi május hó 30-án, szombaton. 167 világít abba, hogy íme, az ilyen kérdések is megnehezítik a különben is nagy nehézségekkel küszködő orvosok helyzetét. A népjóléti minisztérium élén tíz éven át Vass József, a nagy miniszter állott, aki a társadalom közreműködését közegészségügyi kérdésekben rendkívül nagyra értékelte. Számos alkalommal kifejezésre juttatta, hogy a társadalom megértése és segítése nélkül, pusztán kormányzati teendőkkel közegészségügyet intézni nem lehet. Amikor az Országos Közegészségi Egyesület üdvözölte miniszteri tevékenysége tizedik évének fordulóját, kiemelte a társadalmi egyesületeknek ezt a nagy jelentőségét és kiemelte azt is, hogy már azelőtt mindig igénybevette az Országos Közegészségi Egyesületet bizonyos egészségügyi kérdésekben tanácsadás céljából. Meg is bízta a nemi betegségek elleni küzdelem alapelveinek, programmiának kidolgozásával. Ebben a tekintetben tehát igénybevette a társadalmi egyesületnek, az Országos Közegészségi Egyesületnek nagy munkaerejét. Bármennyire fájlaljuk is, hogy ez a kiváló miniszterünk, aki az egészségügy iránt olyan nagy érzéket tanúsított, mint aminőt előtte még egy politikus sem mutatott, korán eltávozott az élők sorából, de másrészről nagy megnyugvást keltett orvosi körökben, hogy utódja olyan valaki lett, akinek szociálpolitikai^ érzékét és a szociális . ügyek i ránt való kiváló jóindulatát, az egészségügyi kérdések iránt tanúsított érdeklődését már előre jól ismertük. Ernszt Sándor személyében olyan utódott kapott a népjóléti tárca, hogy a magyar orvosi kar a legnagyobb reménységgel tekint feléje, hogy azok a kérdések, r amelyek ilyen szépen megindultak és megértéssel intéződtek el a boldogult miniszter idején, — nevezetesen értem ezalatt az állam ' és a társadalmi egyesületek együttes munkáját — az új miniszter alatt is éppen ilyen mederben fognak tovább folyni. Mindenesetre az új miniszter úrnak vigyázni kell arra, hogy ne engedje meg a már évtizedek óta jól működő és eredményeket felmutató társadalmi intézetek működésének megbénítását esetleg centralizálni akaró hivatali törekvésekkel, hanem iparkodjék fejleszteni, támogatni ezeket az intézményeket ő is, mint ahogyan nagy elődje, Vass József tette. Nagyon rászorultak ezek az intézmények a miniszter úr támogatására, mert például az Országos Közegészségi Egyesület, amely már 45 éve teljesíti áldásos társadalmi tevékenységét a közegészségügy javítása terén, a legnagyobb nehézségekkel küzd. Ennek az egyesületnek a közegészségügy javítása terén már a múltban is nagy érdemei voltak, hiszen oly egyének állottak az Országos Közegészségi Egyesület élén, mint annak első elnöke, boldogult Trefort Ágoston, volt aktív kultuszminiszterünk, majd Korányi Frigyes báró, Fodor József, Kéthly Károly báró, Ilosvay Lajos stb., akik mindnyájan a közegészségügyért tevékenykedtek és ennek az egyesületnek munkájából nagy alapok gyűltek össze, amelyekből a közegészségügy terén érdemeket szerzett tahitokat, jegyzőket, bírákat stb. iparkodott az egyesület diplomákkal jutalmazni, a tanítókat pénzbeli segítséggel is támogatni. Ma ez az egyesület, amelynek nagyon szép alapjai voltak, — röviden említem meg — az általános devalválódás következtében vagyonát teljesen elveszítette. Alapjainak értéke például értékpapírban 4 P 90 fillér, takarékbetétekben 3 fillér. A Trefort-alap, amelyből nagy oklevele27'