Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-98

166 Az országgyűlés felsőházának 98. ülése akiken valóban segíteni kell, csak fellázad az ingyenrendelésekkel való olyan visszaélések ellen, amelyek abból adódnak, hogy az ingyen rendelő intézeteket felkeresik olyanok is, akik az orvos tanácsát megfizetni tudnák. Ebben a vonatkozásban az ingyenrendelések kérdése is csakugyan szóba jön. Felmerül az álláshalmozások kérdése is. Azt mondják, egyik-másik orvosnak azért nincs keresete, mert viszont vannak orvosok, akik az egyik állást a másikra halmozzák, pedig az állások szétosztásával^ több kartársunknak nyújthatnának megélhetési lehetőséget. Ez valóban fennáll bizonyos tekintetben, de ez ellen az Orvosszövetség máris megtette a szükséges lépéseket. Itt ismét disztingválni kell. Van álláshalmozás • papiroson olyan értelemben, hogy egyik-másik orvosnak van 5—6 állása, de ha ebből egyet-egyet lecsípnének, akkor ebből az egy-egy állásból nem élhet meg egyetlen orvos sem, ellenben tünkremegy annak az orvosnak exisztenciája, aki öt állásból merít mindössze annyi jövedelmet, amelyből éppen csak tengeti az életét. Ezzel szemben sokan hangoztatják^ azt, hogy a legfőbb baj az orvosok praxisnélküli állapotában az, hogy az orvosok nincsenek egyenlően elosztódva az országban. Ebben van valami. GsonkaMagyarországon 1929-ben 7403 orvos volt, ebből Budapesten 300 lakosra jut egy orvos, vidéken pedig 2100 lakosra jut egy. Mi lenne ennek a remédiuma? Természetesen az, hogy el kellene terelni a fővárosból és a vidéki városi centrumokból a felesleges orvosok egyrészét olyan vidékekre, ahol nincs egyáltalán orvos, mert bizony Magyarországon nagyon sok község van most, is, ahol orvos nincs, ahol több órajárásnyira kell menni, amíg orvost találnak. Kétségtelen, hogy ezen a helyzeten valamiképpen változtatni kellene, es aki azt emlegeti, hogy az orvosok praxishiányának és nyomorának ez is egyik oka, annak csak anynyiban van igaza, hogy valóban torlódnak^ az orvosok a kulturális centrumokba, leginkább a fővárosba és a vidéki városi centrumokba és nem akarnak kimenni a vidékre. Miért? Elsősorban azért, mert nem kapnak tisztességes lakást, másodsorban nem akarnak vidékre menni azért sem, mert nincs meg a megélhetési lehetőségük még olyan mértékben sem, amilyen mértékben megvan a nagyvárosokban a ^túlprodukció mellett^ is. Ha tehát a kormányzat azt akarja, — és hiszem, hogy akarja — hogy az orvos nélküli községeknek legyen orvosuk, akkor elsősorban gondoskodnia kell a kormányzatnak arról, hogy az orvosoknak mindenütt tisztességes s kulturális igényeiknek^ megfelelő lakások álljanak rendelkezésre, továbbá, hogy az orvos olyan megélhetési viszonyok közé kerüljön, amelyekért szívesen feláldozza azt, hogy elhagyja a magas intelligenciájának jobban megfelelő kulturális városi centrumokat. Ha ezeket így nagy általánosságban felemlítettem az orvos nyomorral kapcsolatban, akkor ez alkalommal nem tehetem azt, hogy ne szóljak valamiről, ami ellen most már egész hangosan lázad fel az orvosi kar és amit az orvosi társadalom röviden Zeileis-féle ügynek nevez és amit a nagyközönség is ezen a néven ismer. Szóvá kell tennem a t. Felsőház előtt a most már veszedelmessé fajuló szemérmetlen reklámozást, amely az elburjánzott Zeileisintézetek körül folyik, szóvá kell tennem azért, mert részben ez is oka annak, hogy mindinkább rosszabbodik az orvos magángyakorlata, 1931. évi május hó 30-án, szombaton. mert még azt a kevés maradék magángyakorlatot is, amely megvolt, magukhoz kaparintották azok az etikáról teljesen megfeledkező orvosok, akik eladták magukat ennek a Zeileisféle intézménynek. De ne méltóztassék azt gondolni, hogy a magyar orvosi kar csupán ebből az érdekből harcol a Zeileis- intézetek ellen. Nem. Harcol azért is, mert ez egyenesen a közegészségügy érdekébe vágó dolog, mert olyan szemérmetlen^ reklámozással dolgozik ez a Zeileis-féle intézmény, hogy komoly betegek is, akiken pedig az orvosi tudomány a tisztességes orvosi kutatás segítségével tudna segíteni, nem keresik fel a tisztességes tudós orvosokat, hanem ezrével tódulnak a Zeileis-intézetekbe, ahol válogatás nélkül egyforma kezelésben részesül valamennyi, tehát olyan orvosilag szabadalmazott kuruzslás folyik ott, amely az egészségügy szempontjából is kihívja maga ellen a legerősebb bírálatot. Azt hiszem, ebben a Házban nem kell részletesebben fejtegetnem azt, hogy a Magyar Országos Orvosszövetség miért fordul a Zeileis-intézetek ellen. Elég, ha annyit mondok, hogy a Zeileis-intézetekben alkalmazott orvosok a Gallspachban élő csodadoktornak, Zeileisnak megfizetett alkalmazottai. Ezeknek a reklámozás folytán nagy a praxisuk. Méltóztassanak esetleg megtekinteni útjukban azokat ia házakat, amelyekben Zeileis-intézetek vannak, akár Budapesten, akár vidéken. Tódulnak beléjük a betegek, A reklám óriási praxist biztosít nekik és ezért a nagy praxisért ezek iaz orvosok bizonyos százalékot tartoznak leadni ,

Zeileis gallspachi intézetének. Ha tehát akadnak orvosok, akik százalékra dolgoznak egy kuruzsló intézmény tulajdonosának, ez egymagában elég arra, hogy az Orvosszövetség ezekkel az orvosokkal megszakítson minden érintkezést. Ezekkel szemben a társadalomnak is , arra az álláspontra kell helyezkednie, hogy legalább is mint orvosokkal, megszakítsa velük az érintkezést. Megemlítem itt, hogy a Magyar Orvosszövetség egyhangúan elfogadta a Budapesti Orvosok Szövetsége választmányának e tárgyban hozott azt a határozatát, mely kimondja, hogy: «Nem tartja összeegyeztethetőnek a lelkiismeretes orvos hivatásával a Zeileis-féle kezelési mód alkalmazását. Ezt a kezelési módot tudományosan nem^ próbálták ki. Minthogy a diagnózis felállítására teljesen alkalmatlan, a betegek megtévesztésével, azok súlyos károsodására vezethet.» Az Országos ^Szövetség ilyen értelemben fel is írt a népjóléti és munkaügyi miniszter úrhoz, kérve ezen szemérmetlen és káros üzelmek megakasztását azzal, hogy országosan tiltsa be ezeket a rendelőintézeteket. A német orvosok szövetsége ehhez hasonló határozatot hozott és a porosz kormány hivatalos kőnyomatosa útján a Zeileis-gyógymódot közönséges kuruzslásnak bélyegezte. A német bíróság Zeileisnak a berlini neves Lazarus professzor ellen indított becsületsértési pőrében igazat adott Lazarus professzornak, aki Zeileis gallspachi gyógymódját szélhámosságnak nevezte. Ausztriában nem történik semmi a gallspachi csodadoktor intézetének betiltása érdekében, ami érthető is, mert hiszen olyan szédületes népvándorlás fejlődött ki Gallspach felé, amely Ausztria idegenforgalmát minden képzeletet felülmúlóan megnövelte és így ott egyáltalán nem is gondolnak arra, hogy Zeileis intézetét bezárják. Azonban a berlini bíróság ítélete, a porosz