Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-98

Az országgyűlés felsőházának 98. ülése a nehéz időkben nagyon sok ilyen közegészségügyi vonatkozású kérdés adódik. A kormányzatnak egyre jobban és jobban fő a feje azok miatt a szociálpolitikai viszonyok miatt, azok miatt a szociális vonatkozású, szociálhigiéniai vonatkozású kérdések miatt, amelyek felmerülnek és amely kérdések igen sokszor elementáris erővel döngetik követeléseikkel a kormányzat kapuját. Ezek a kérdések valóban itt vannak és a kormányzat nem nélkülözheti ezekben a kérdésekben az egész társadalom megértő, jóakaratú támogatását, sőt egyenesen • rá van utalva az orvosi kar munkájára, támogatására, annak az orvosi karnak támogatására, amely ezeknek a kérdéseknek igazán apostola, közvetítője, amely ezeknek az eléggé soha nem méltányolt embervédelmi kérdéseknek igazán napszámosa. A magyar orvosi kar mindenkoron kész volt a kormányzatokat a szociális higiénével vonatkozásban álló kérdésekben támogatásban részesíteni és tette ezt igen gyakran a maga jól felfogott érdeke ellenére is. Mert mindig nagyobb volt a magyar orvosi karban az általános közjó iránt való érzék, mintsemhogy önös érdekből talán elzárkózzék olyan kérdések megoldása elől, amelyek közreműködését kívánják. Ez az orvosi kar ma nyomorog. Pap József ő méltósága tegnapelőtt igen megható szavakkal és nagyon élénk színekkel vázolta azt a nehéz helyzetet, amelyben a magyar ügyvédség van. Mi nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak az ügyvédség és nemcsak az orvosi kar, hanem általában minden a kultúra magasabb fokán álló, különösen szabad pályán működő ember nehéz sorssal küszködik, mérnökök, építészek, vegyészek, de általában mindannyian hasonló sorssal küszködünk, mint ahogyan azt az ügyvédekről elmondotta a tegnapelőtt felszólalt Pap József ő méltósága. A magyar orvosoknak ez a szomorú helyzete sokféle meggondolásra késztette az orvosok szövetségét arra vonatkozólag, hogy miképpen lehetne módját találni a nehéz helyzet szanálásának. Az orvosi kar főképpen munkája önzetlen felajánlásával jutott abba a helyzetbe, hogy magánorvosi gyakorlatában jelentékeny megrövidülést szenvedett. Jelentékeny megrövidülést szenvedett, amikor megboldogult nagy miniszterünk, Vass József látván az alsóbb néposztályoknak és általában a magyar társadalomnak azt az igen nehéz helyzetét, amelyet a vesztett háború és az azt követő forradalmak idéztek elő, mindenáron iparkodott megsegíteni a nehéz helyzetben küszködő, a nélkülözésekben szenvedő társadalmi rétegeket. Nagyon jól tudta boldogult Vass miniszter, hogy amikor ebből a célból az Országos Társadalombiztosító Intézetre vonatkozó törvényjavaslatát megalkotta, hogy ez a törvényjavaslat törvényerőre csak akkor fog emelkedni, ha melléje állanak segítőtársként az orvosok. Az orvosok hozzájárulása nélkül ez a törvényjavaslat törvénnyé nem válhatott volna. De a magyar orvosi kar is tudta és érezte azt, hogy amikor mellé áll a miniszternek e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése céljából, ezzel nemcsak sok tízezer és tízezer ember segítségét fogja előmozdítani, hanem egyben a maga sorsát is bizonyos mértékben gyakorlata megcsappanásával meg fogja rontani. De, mint említettem, a magyar orvosokban mindig felülkerekedett az általános jótevésnek és a segítésnek az alsóbb néprétegekre való kiterjesztésének gondolata. FELSŐHÁZI NAPLÓ. VI. 1931. évi május hó 30-án, szombaton. 165 Megalkották a törvényt, megalkották pedig olyképpen, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézetbe Budapesten a lakosság 85%-a kapcsoltatott bele a kötelező biztosítás révén, tehát Budapest lakosságának 85%-át orvosi ellátás tekintetében szocializálták. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hpgy a lakosság nagy tömegének orvosi ellátása nem az orvosok összességére van bízva, hanem csupán azokra az orvosokra, akik az Országos Társadalombiztosító Intézet alkalmazásában állanak. Ne méltóztassék azonban azt gondolni, r hogy talán ezeknek az orvosoknak, akik a Társadalombiztosító Intézetben alkalmazást nyertek, akik oda bekapcsolódtak, valami fényesen megy a dolguk. Nem, ezek éppen csak ihogy meg tudnak élni, rengeteg munka végzésével. Ha mármost arról esik szó, hogy miképpen lehessen ezen a nehéz helyzeten segíteni, erre vonatkozólag különböző tanácsok merültek fel, amelyekkel a Magyar Országos Orvosszövetség is foglalkozott és amelyek egyikével a Képviselőházban a népjóléti miniszter úr ő nagyméltósága is foglalkozott. Felmerült a szabad orvosválasztás kérdése, az t. i., hogy a társadalomnak a Társadalom-biztosító Intézetben kötelezően bebiztosított tagjai ,ne legyenek kénytelenek csak néhány kiválasztott orvoshoz fordulni, hanem ahhoz fordulhassanak, akihez bizalmuk szerint tanácskérés céljából fordulni kívánnak. Maga Ernszt Sándor népjóléti miniszter úr ő nagyméltósága m Házban tett kijelentése alapján nem zárkózott el a szabad orvosválasztás behozatalának kérdése elől az Országos Társadalombiztosító Intézet keretében, bár nemcsak ő, hanem mi orvosok is nagyon jól tudjuk, hogy ez nem olyan könnyű dolog, mint ahogyan hangoztatják, mert hiszen itt sokféle érdek összeegyeztetéséről van szó. Itt azok érdekeit is figyelemmel kell kísérni, akik mint fix állásban levő orvosok már benne vannak az Országos Társadalombztosítóban, akiket szintén nem lehet megszerzett fix keresetüktől egyszerre megfosztani. Felmerült az orvostúlprodukció kérdése is. Hangoztatták mindenütt, hogy sok az orvos, hogy ilyenformán különösen a megcsonkított országnak az a sok orvos, aki úgysem tud keresethez jutni, igazán csak gondot okoz. Ebben a tekintetben is próbáltak mindenféle remédiumhoz fordulni és próbálkpztak olyanforma előterjesztésekkel élni, hogy egyrészről megnehezíttessék az orvosképzés az egyetemeken azzal, hogy az eddigi tíz szemeszter helyett tizenkét »szemeszterre emeltessék fel az orvosi stúdiumok kötelező ideje, másrészről pedig meg akarják nehezíteni az orvosi pályát és az orvosi pályára tódulok tömegét vissza akarják tartani azzal is, hogy a szakorvosi képesítést is megnehezítik. Általában egy évvel akarják meghosszabbítani a szakorvosi képesítés megszerzésének terminusát. Erős támadás éri az orvosnyomor kérdésében az ingyenrendeléseket is. Az orvosok, akiknek magángyakorlatuk nincs, vagy alig van, a

1 nehéz helyzetért főképpen az ingyenrendeléseket is okolják. Ez a kérdés is nagyon •nehéz, nehéz különösen azért, mert rosszindulatúlag kihasználják az orvosok ellen azt, hogy: íme az orvosok nem akarnak a szegény népnek ingyen rendelni. Határozottan tiltakozunk az ilyen felfogás ellen. Ez nem igaz! Minden magyar orvos kivétel nélkül, minden különösebb alkudozás nélkül nyújtja a segítséget azoknak az igazolt szegény embereknek, 27