Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-98

16á Az országgyűlés felsőházának 98. üléi ügyészségnél nem volt B-lista; úgyszintén a honvédelmi tárca sincs érdekelve ebben, mert a katonaságnál sem volt B-lista. A többi tárcáknál valószínűleg ugyanilyen kis arányban vannak, tehát csak néhány tisztviselőről van szó. Ezeken segíteni kellene, mert nem viselheti az állam a felelősséget azért, hogy a nyugdíjasok egy kis csoportja azt mondhassa, hogy velük szemben méltatlanul és igazságtalanul jártak el. Ezeknek a tisztviselőknek a kérését, akik hozzám fordultak, én teljesen magamévá teszem, annyival is inkább, mert hiszen ezek a tisztviselők mind kitüntetéssel mentek nyugdíjba. Van köztük egy földmívelésügyi minisztériumi helyettes államtitkári címmel kitüntetett tisztviselő, aki kormányzói elismerésben is részesült, két miniszteri tanácsosi címmel és jelleggel, egy gazdasági főtanácsosi és miniszteri tanácsosi címmel kitüntetett, egy gazdasági főtanácsosi és egy fŐerdőtanácsosi címmel és jelleggel kitüntetett tisztviselő, ezek tehát kivétel nélkül mind kitüntetett, a 35. évüket derekasan végigszolgált tisztviselők. E mögött a 101. pont mögött tehát nem lehet valami büntető szankció elrejtve. Ez egy ötlet volt akkor, nem lehet most már megállapítani, hogy mi volt az oka, hanem ezt reparálni kérem. Kérésemet a következőképpen formulázom meg. Az A. és B. fizetéscsoport közötti fizetéskülönbözet fedezetéről az 1931/32. évi állami költségvetésben az «Egyéb pótlékok» között gondoskodás történt a még szolgálatban levő állami stb. tisztviselőkre nézve az 1931. évi július hó elsejétől kezdve, — tudniillik a B-lista el van törölve. Ez az elbánás egyidejűleg kiterjesztendő volna azokra a nyugdíjazott állami stb. tisztviselőkre is, akik az 1925. évi július hó 1-étől november 1-éig terjedő időszak alatt nyugdíjasztattak és rangsorozati beosztás szerint az «A» fizetési csoportba lettek volna besorozandók. Végül, mélyen t. Felsőház, meg kell itt még említenem a soproni magyar királyi bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola ügyét is (Halljuk! Halljuk!) Ez a főiskola, mint méltóztatnak tudni, — hiszen a parlament előtt is többször volt már erről szó — Magyarországnak legrégibb műszaki jellegű főiskolája. Sőt egész Európában és az egész világon alig akad egy vagy maximum két főiskola, amely ebben a tekintetben felvehetne a versenyt a régi selmeci főiskolával, amely már 1763-ban főiskolai jelleggel bírt. Ez a főiskola a külföldi hasonló célú és irányú főiskolákkal szemben határozott inferioritásban van abban a tekintetben,^ hogy nincs felruházva még a doktorráavatás és a magántanári habilitáció jogával. Ezelőtt nyolc évvel a minisztérium elrendelte a főiskola új szervezeti és ügyviteli szabályzatának felterjesztését. Ez meg is történt, de nyolc év óta erre választ nem kaptunk. Annakidején, minthogy itt elvi kérdésről volt szó, a pénzügyminiszter úr áttette ezt a szabályzatot a kultuszminiszter úrhoz megnyilatkozás végett. A kultuszminiszter úr pedig kiadta a műegyetemnek, amelyet a legautentikusabbnak tartott arra, hogy ebben a dologban nyilatkozzék. A műgyetem, amely a mi főiskolánkat, melyet itt képviselni van szerencsém, mindig egyenlőrangú intézménynek tartotta, egyhangúan magáévá tette • a főiskola ügyét és egyhangú pártolással terjesztette fel a szabályzatot a kultuszminiszter úrhoz. A kultuszminiszter úr akkor szintén meleghangú pártit, évi május hó 30-án, szombaton. fogással, sajátkezű aláírásával küldte azt vissza a pénzügyminisztériumba. Es mégsem történt semmi. Amint hallom, később a kultuszminiszter úr megváltoztatta felfogását és most azon az állásponton van, hogy, bár ezt a kérést jogosnak véli, kultúrpolitikai szempontból nem tartja azt keresztülvihetőnek, mert csak olyan főiskoláknak lehet joga doktorokat és magántanárokat avatni, amelyek a kultuszminisztérium fennhatósága alá tartoznak. Ezzel szemben akárhány külföldi példára lehet hivatkozni, olyan bányászati főiskolákra, amelyek a pénzügyminisztérium alá tartoznak, olyan erdészeti főiskolákra, amelyek a földmívelésügyi minisztérium alá tartoznak, amelyek fel vannak mégis hatalmazva a doktorrá avatásra; avatnak bányászati tudományok doktorává, avatnak erdészeti tudományok doktorává és a többi doktorokra ebből abszolúte semmiféle hátrány nem származik, e7 rájuk nézve abszolút nem lehet lekicsinyítő,, hiszen ezek a tudományok is magas fokon állnak manapság. Ha a kényes külföld megteszi ezt, akkor megteheti a szerény Magyarország is. De igen nagy hiba az, hogy az utódállamokban is megszerezhetik ők a doktori oklevelet úgy a bányászati, mint az erdészeti szakon, csak éppen nálunk nem. Ök tehát joggal hivatkozhatnak inferioritásunkra. Amikor mi lépten-nyomon hangoztatjuk, hogy a mi kultúrfölényünket a külfölddel szemben s különö- . «en az utódállamokkal szemben meg kell őriznünk és fenn kell tartanunk, akkor nem érthető az a felfogás, hogy nálunk a bányamérnöki, kohómérnöki és erdőmérnöki szakoktatás legfőbb szervének ezek^ az egyetemi jellegű attribútumok ' nem volnának megadhatók. Ha a főiskola nem is kapja meg az egyetem címét, de a. doktorráavatás és magántanári habilitáció jog neki megadandó volna, ennek haszna a tudományos munka fejlesztése, az ambíció serkentése, a tanári szukreszeencia nevelése szempontjából elvitathatatlan. En tehát mély tisztelettel kérem a pénzügyminiszter és a földmívelésügyi miniszter urakat, hogy méltóztassanak a kultuszminiszter úrral egyet-értően valamelyes plattformot találni, amelyen ezt a régóta vajúdó kérdést végre egyszer közmegelégedésre megoldhatnák. A költségvetést egyébként abban a reményben, hogy ezek az észrevételeim és kéréseim illetékes helyen méltánylásra fognak találni, elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Gerlóczy Zsigmond ő méltósága. Gerlóczy Zsigmond: Nagyméltóságú Elnök TTr! Igen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetésre vonatkozó általános vitában csupán néhány közegészségügyi vonatkozású kérdésben óhajtok szót kérni. Teszem ezt elsősorban azért, mert kívánatosnak tartom azt, hogy a Felsőházban, amelyben a társadalom minden rétege képviselettel helyet foglal, közegészségügyi kérdésekről minél gyakrabban essék szó. Teszem továbbá azért is, mert az orvostársadalom, amely a szövetségbe tömörült magyarországi orvosok véleménye és javaslata alapján engem méltónak talált arra, hogy képviseletükben a Felsőházban helyet foglaljak, szinte elvárhatja azt, hogy az, aki a Felsőházban itt ül, semmiféle adandó alkalmat el ne mulasszon arra nézve, hogy közegészségügyi vonatkozású és orvosi rendi vonatkozású kérdésekben hallassa a szavát. Már pedig, ha valamikor, úgy mostanában, ezekben