Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.
Ülésnapok - 1927-98
162 Az országgyűlés felsőházának 98. ülése 1931. évi május hó 30-án, szombaton. hozni és ezért nem volna méltányos a hazai publikumot ezekkel a vámokkal megterhelni. Egy-kétszázaiékos vamot azonb.au nagyon szépen megbírna a külföldről importált haszon fa is, a hazai erdőbirtokosoknak pedig ez határozott jótétemény volna, mert akkor a hazai fát jobban tudnák értékesíteni. Az Alföld fásítására ezt a kis áldozatot meg kellene hozni. A vágási or dúló emelése — mint mondottam — egyik hathatós eszköze volna a hozadékok növelésének. Ezzel szemben a közelmúltban sajnálatos tényről értesültem, t. i. arról, hogy az erdőkincstár saját erdeiben, a miskolci erdőigazgatóság kerületében, leszállította .a vágásfordulót. Ez azt Jelenti, hogy meglevő tőkét támad meg, meglévő felhalmozott tőkének egyrészét használja fel ad hoc célok kielégítésére, amelyek az erdészettel esetleg nem is függnek össze, csak azért, hogy az állami erdészet mérlege valamelyest javuljon. Ez feltétlenül elhibázott dolog. Ma, amikor a közeljövőben az államnak hatalmával akarjuk az erdőbirtokosokat bizonyos mértékig kényszeríteni, hogy a vágásforduló emelésével a többtermelés szolgálatába álljanak, maga a kincstár jár elől rossz példával, amikor a vágásfordulót leszállítja. Ez olyan dolog, mintha valakinek, akinek mondjuk 100.000 pengője volna a takarékpénztárban és annak kamataiból élne és ezt az összeget tartoznék az ő utódai számára megőrizni, egyszerre csak leszállítaná a 100.000 pengőt 80.00-re, 20.000 pengőt pengőt kivenne és azt elköltené másféle célokra, amelyek az utódokat kevésbbé érdekelné, esetleg luxuscélokra. Kérem a t. földinívelésügyi miniszter urat, hogy a vágási forduló leszállítását csinálja vissza. Ez csak most" kezdődött, elég idő van tehát ennek reparálására. Ne szolgáltasson maga az állam rossz példát a magánbirtokosoknak. Meg kell itt emlékeznem még egy szomorú tételről, amely az átmeneti hitelek közt szerepel, ez az erdészeti kísérletügy, amelyre az eddigi 8000 pengővel szemben 5000 pengő van előirányozva. Ezen a tételen, ha nem lenne olyan szomorú, mosolyogni kellene. Hiszen az erdészeti kísérletügynek különösen a mai körülmények közt rendkívül tág .a munkaköre, rendkívül sok probléma vár megoldásra. Ha mi a többtermelést el akarjuk érni, akkor eljárásokat kell kidolgoznunk, ki kell tanulmányoznunk a »mai Magyarország erdőtalajának egy-egy részét, hogy meg tudjuk mondani előre, hogy hová mit kell ültetni és mily sikert várhatunk az erdősítéstől. Különösen az Alföld t fásítására nézve áll ez. Az alföldiek jól tudják azt, hogy mily változatos az Alföld talaja, hogy az az egyenlőnek, homogénnek látszó nagy síkság léptennyomon mily változatosságot mutat fel termőképesség^ dolgában. Hiába erdősítünk egy területet r egészen egyforma csemetével, rövid idő multán azt tapasztaljuk, hogy egyes helyeken szépen megy az erdősítés, egyebütt pedig teljesen üres foltok maradnak, másutt csak tengődnek a fiatal csemeték. Alapos vizsgálatra van szükség, hogy rendszer dolgoztassék ki az olyan jelek biztos felismerésére, amelyekből az alkalmazandó talajművelési mód és az alkalmazandó fafaj megválasztásánál ki lehet indulni. Ide alapos, tudományos alpon nyugvó talajbiológiai kutatások szükségesek; megvizsgálandó a talajnak fizikai, kémiai összetétele, niikroflórája és faunája stib. Ehhez azonban pénz kell, ezt 5000 pengővel meg sem lehet kezdeni. Azután itt vannak a mi szikeseink. Tudjuk, hogy a szikesek nagyrésze teljesen hasznavehe« tétlen a gazdaság részére. Erre nézve is vannak elvétve kísérletek. Rájöttek arra, hogy ha sikerül a szikesen az erdőt megtelepíteni, annyira, hogy a csemeték már beárnyékolják a talajt, akkor nem kell a szikes kivirágzástól tartani. Addig van nehézség, amíg a talaj. beárnyékolása nem sikerül. Ezt eddig csak nagy költséggel tudtuk elérni. Most oly rendszert kellene kidolgozni, amely elfogadható és gyakorlatban keresztülvihető módon tenné lehetővé ennek a feladatnak megoldását. Meg kell emlékeznem a fatermési táblák szerkesztéséről is. A fatermési táblák oly tapasztalati adatokat foglalnak magukban, amelyek lehetővé teszik, hogy a fafaj, a termőhely és a kor funkciójaképpen lehessen belőlük a fatömeget, a növedéket és a többit megállapítani. Ezek nélkül rendszeres erdőgazdaságban alig lehet megmozdulni. Erre alapítja számítását az erdőrendező, ezen az alapon számítják ki a hozadékot, végzi az erdőértékszámítási és nyereségszámítási műveletek egyrészét az erdőgazda, úgyhogy ezért nagyon kívánatos volna, ha megfelelő fatermelési tábláink volnának. Magyarországra nézve csak a múlt század közepéből származó, a régi osztrák-magyar monarchia egész területére készült ily táblázatok vannak, amelyek teljesen elavultak és a mai gazdálkodási módszereknek nem felelnek meg. Míg Németországban se szeri, se száma a kitűnő fatermési tábláknak, itt Magyarországon nincs semmink. Ez óriási hiba, amelyen szintén segíteni kellene^ és^ a minisztérium el is rendelte körülbelül tíz évvel ezelőtt a táblázatoknak a hazai vizsgálatok alpján való felállítását, de eddig egy fillért sem adott rá. így vagyunk a publikációkkal is. Hiába kísérletezünk, — mert hiszen kísérletek folynak, magánúton, magánosok segítségével — ha nincs módunkban azok kellő publikálása. Tehát az irodalmi rész is megoldandó volna. Ezt is csak bizonyos támogatással lehet elérni. Azelőtt az Országos Erdei Alap tetemes összegeket fordított évről-évre az ilyen irodalmi és kísérleti munkálatok segélyezésére. Az Országos Erdei Alapot az 1879 : XXXI. te. kreálta és később az 1923 : XX. te, amely egyenesen az Országos Erdei Alapról szól, szintén gondoskodott az alap bevételeiről. E bevételeknek egyrészét a kihágásokból befolyó büntetési pénzek bizonyos hányada képviselte, amely azelőtt az összes ilyen büntetési pénzeknek körülbelül 16—17%-a volt, ami az utolsó békepentádban átlagosan 180.000 aranykoronát tett ki. Ebből lehetett valamit csinálni és lehetne ma is, az 1925-i költségvetés azonban ezt az összeget egyszerűen, mondjuk, konfiskálta úgy, hogy ezek a bevételek befolytak az állami bevételek feneketlen zsákjába, a nélkül, hogy attól az évtől kezdve az Országos Erdei Alap csak egy fillért is látott volna belőlük. így tehát az Országos Erdei Alap legfőbb jövedelmi forrásától van megfosztva és kísérletezésekre nem igen áldozhat semmit. Éppen azért ez az 5000 pengő még kevésbbé indokolt, mint indokolt volna akkor, ha az erdei alapnak erre a támogatására számítani lehetne. Kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat, gondoskodjék arról, hogy legalább 50—100.000 pengő álljon e célok rendelkezésére, amit el lehetne érni akképpen, hogy az 1923 : XX. ' tcikknek intézkedéseit a jövőre nézve ismét érvénybe léptetnék. Mos folynak külföldön mindenütt a racionalizálási kísérletek is, különösen az erdőhasználat terén. Nálunk is folynak ilyenek,