Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-98

160 Az országgyűlés felsőházának 98, ülés> szegeket telkekbe, illetve épületekbe fektették. Ezeknek mai értéke körülbelül 250.000 pengőt tesz ki. Ez azonban most már nem okozna nehézséget, mert hiszen a szoboralap pénzeiből ki vannak fizetve először is az összes pályázatok és az eredményes pályázat, nevezetesen az a pályázat is, amelynek rendjén Zala György szobrász és Hikiseh Rezső műépítész nyerték el az első díjat, akik a szoboralapból tiszteletdíjukat megkapták. Ki van fizetve, illetve létesíttetett és kifaragtatott már mindaz az anyag, amely szükséges annak a görög templomműnek létesítésére, amelyben a szobor felállítandó lesz. Ugyancsak ki van fizetve a gipszminta is és úgyszólván csak az öntési költségek és az egyes munkadíjak volnának az alapból f edezen dők, amire az alap elegendő fedezetet is nyújt. Azt hiszem, hogy a leghelyesebben úgy fog eljárni a kormány, ha a szoborbizottságot rövidesen újjáalakítja. (Helyeslés.) Tervünk az, hogy a legközelebbi jövőben az országgyű- j lés két Házának elnökéhez fordulunk és kérni fogjuk őket, hogy az országgyűlés két Háza küldje ki a szoborbizottságba a maga tagjait. Ezek kiegészítendők lesznek a kormány által kinevezendő tagokkal is és akkor az újjáalakított szoborbizottságot rövid határidőhöz kötött végleges határozatra fogjuk felhívni. En a magam részéről csak kilátásba helyezhetem ő excellenciájának azt, hogy mindent el fogok követni abban a tekintetben, hogy egyfelől a nemzet által az 1898 : XXX. tcikkben nyilvánított akarat és elhatározás valóra váltassék, de másfelől abban a tekintetben is, hogy annak a kegyeleti érzésnek, amelyet a nemzet boldogult Erzsébet királynéval szemben érez és amelyet érezni meg nem szűnt a mai napig sem, (Ügy van! Ügy van!) és meg nem szűnhet érezni a jövőben sem, (Ügy van! Ügy van!) megfelelő művészi kifejezés adassék azon szobor létesítésével, amelyet az 1898. évi törvény elhatározott. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: Berzeviczy Albert ő excellenciáját a viszonválasz joga megilleti. Berzeviczy Albert: T. Felsőház! A ^miniszterelnök úr ő nagyméltósága válaszát készségesen tudomásul veszem. Helyeslés.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott választ tudomásul venni 1 (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a miniszterelnök úr ő excellenciája válaszát tudomásul vette. Bemutatom a Pesti Izraelita Hitközség meghívóját, amellyel a világháború zsidó vallású hősi halottainak folyó hó 31-én délelőtt 11 órakor a rákoskeresztúri zsidó temetőben rendezendő emlékünnepélyére a Felsőházat meghívta. A Felsőház az ünnepségen képviselteti magát. Bemutatom a Képviselőház elnökének átiratát, amelyben tudatja^ hogy az állami szabályozás alá nem eső vízfolyások kártételei-^ nek elhárítását célzó munkálatok állami támogatásáról szóló törvényjavaslat 11. §-ának a Felsőház által módosított és alkotmányos hozzájárulás céljából a Képviselőházhoz áttett szövegét a Képviselőház folyó évi május hó 28-án tartott ülésében letárgyalta és a Felsőház módosítását magáévá tette. Tudomásul szolgál. Bemutatom Dékány László felsőházi tag megbízólevelét. 1931. évi május hó 30-án, szombaton. A megbízólevél — megvizsgálás és jelentéstétel végett — kiadatik az igazolóbizottságnak. Bemutatom Győr-Moson-Pozs'ony f vármegyék közönségének kétrendbeli feliratát az önkormányzati testületek háztartásáról szóló törvénytervezet ügyében, illetőleg a felekezeti terményjárandóságos tanítók járandóságának átértékelése tárgyában. A feliratok kiadattak a Felsőház illetékes bizottságainak. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy a közjogi és törvénykezési, valamint külügyi bizottságok jelentéseiket az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló római nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről; az irodalmi és a művészeti tulajdon tárgyában Montevideóban 1889. évi január hó 11. napján kelt nemzetközi szerződés beciltkelyezésérő.1 szóló törvényjavaslatok tárgyában, valamint a közjogi és törvénykezési bizottság Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének törvényhozási tárgyalásáról szóló törvényjavaslat tárgyában (benyújtották, azok kinyomattak, szétosztattak és a folyó hó 28-iki ülésben elfogadott sürgősségi indítvány alapján a mai ülés napirendjére tárgyalásra kitűzettek. Tudomásul szolgál. Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása az 1931/32. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyában. Szólásra következik Fekete Zoltán ő méltósága, ki beszédének elhalasztására a legutóbbi ülésen engedélyt kapott. Fekete Zoltán: Nagyméltóságú Elnök Ür! T. Felsőház! Elsősorban^ is a földmívelésügyi tárca költségvetéséhez; kívánok hozzászólni, és pedig annak II. címéhez, amely az állami erdészet budget-jét tárgyalja. Ebben a költségvetésben különösen két tétel ragadta meg figyelmemet. Az egyik a rendes kiadások közt szereplő csemetenevelési és erdősítési költség, amely az idei 290.000 pengőről 235.000 pengőre van redukálva, ami 19% visszaesésnek felel meg. A beruházások közt szerepel az alföldés kopárfásításra előirányzott 290.000 pengő, amely a tavalyi 310.000 pengővel szemben 7% apadást jelent. A t. földmívelésügyi miniszter úr szerdai válaszában, amelyet József királyi herceg ő fensége felszólalására adott, megemlékezett arról a tervezetről, amelyet az alföldfásításra 1927-iben kidolgoztak. Az Alföld bizonyos részeinek befásítását az 1923 : XIX. te. írja elő. E szerint a tervezet szerint összesen 270.000 katasztrális holdat kell az Alföldön befásítani, minthogy pedig a tervezet 15 évre szól, évente 18.000 katasztrális holdat. Azóta immár négy év telt el, és ez alatt a négy év alatt összesen nem erdősítettek be annyit, amennyit egy év alatt kellett volna. Ez még magában véve nem volna olyan igen nagy hiba, hiszen minden kezdet nehéz. Az államnak először is alföldfásító kirendeltségeket t kellett szerveznie, ezek a kirendeltségek kiszálltak az Alföldre, bejárták azt, megállapították azokat a helyeket, amelyek a fásítás szempontjából figyelembe jöhetnek, elkészítették ezeknek a területeknek a rajzait, térképeltek, területeket számítottak, ami óriási munka volt. Ezenkívül összeírták a tanyákat, számbavették a tanyák körül azokat a vonalakat, s megállapították azoknak a hosszát, amelyeken az alföldfásítótörvény szerint fasorokat kellene létesíteni. Nem lehet tehát rossz néven venni azt, hogy