Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-97

150 Az országgyűlés felsőházának 97. ülése 1931. évi május hó 28-án, osütörtökön. szabta meg, ezt a rendelkezést véglegesnek egyáltalában ne tartsa, hanem legalább heti két órában rendelje el a gyorsírás kötelező tanítását. A gyakorlati tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy megfelelő eredményt csak ezzel az óraszámmal lehet elérni. A másik, az egyórai óraszám melletti tanítás csak félmunkát jelent és e mellett csak a kiválóak tudnak eredményt elérni. Nagyon kérnem kell továbbá, hogy az országos és kerületi tanulói gyorsírói versenyeket méltóztassék anyagilag is támogatni. Eddig a gyorsírókörök, mint pl. a szegedi is, a társadalom segítsége mellett rendezték a kerületi gyorsírói versenyeket, hozzájárult a városi tanács hol 1500, hol 2000 pengővel. Most azonban a takarékosság irányában való haladlá,s miatt csak 200 pengő segítséget ad. A társadalom már kimerült, már nem tud a régi áldozatkészséggel fordulni e felé az ügy felé, mert magának a társadalomnak sincs miből adni. Miután arról van szó, hogy ilyen kerületi gyorsíróversenyeken 1200—1400 tanuló sereglik össze, s ezeknek a gyorsíróversenyeken való résztvevését minden körülmények között biztosítani kell, ez mégis csak állami érdek és állami fejadat elsősorban. Egy minimális segítséget kérek, mondjuk évenként és kerületenként 2000 vagy 2500 pengőt. Ezt az áldozatot a kormánynak még a mai viszonyok között is, amikor a takarékoskodást tartja minden körülmények között elsőrendű feladatnak, meg kell szívlelnie. Ezzel a segítséggel hozzá kell járulni ahhoz, hogyha kerületi s országos tanulói és bajnoki gyorsíró versenyek megtarthatók legyenek. Az igazságügyminiszter úr behatóan foglalkozik a szükséges igazságügyi reformokkal, és azok között úgy tudom, az ügyvédek létfenntartási érdekeivel. Nem, akarom ezt külön taglalni, hiszen ezt bőségesen kifejtette előttem Pap József ő méltósága, a Budapesti Ügyvédi Kamara mélyen t. elnöke. A magam részéről csak csatlakozom az általa előadottakhoz, miután megnyugvással veszem tudomásul az igazságügyminiszter úrnak azt az elhatározását, hogy a legközelebbi időben ebben a kérdésben úgyis szakértekezletet fog összehívni, amikor mindezek a kérdések a Budapesti Ügyvédi Kamara felterjesztése alapján részletesen megbeszélhetek lesznek. Remélem, hogy az ügyvédség jogos és a közérdekkel nem ellentétes, hanem kongruens érdekeit a legmesszebbmenő támogatásban fogja részesíteni. Ami Szeberényi ő méltóságának az árverési ügyekben való visszaélésekre vonatkozó célzását illeti, tényleg ilyen visszaélések fennforognak, azonban legtöbbször olyan helyen és olyan alkalmakkor, amikor az árveréseket hivatalból tartják meg, ahol nincs ügyvédi közbenjárás. Mert ahol van ügyvédi közbenjárás, ott az ügyvéd a felek érdekében is feltétlenül megakadályozza azt, hogy elpocsékoltassanak az objektumok, amiből a hitelezőnek sincs haszna, de annál nagyobb vesztesége van a végrehajtást szenvedőnek. Tudom, hogy az igazságügyminiszter úr ezt a kérdést figyelemmel kíséri, hiszen az ügyvédi kamarákhoz minden konkrét panaszt lead kivizsgálás végett. Nehogy az ügyvédi etika kérdésével kapcsolatosan bármi panaszt lehessen tenni, maguk az ügyvédi kamarák is a legnagyobb mértékben figyelnek erre a körülményre s valóban visszaélések csak ott fordulhatnak elő legtöbbször, ahol ügyvédi képviselet nincs. Nagyon nehéz ebben a kérdésben rendelkezni a tekintetben, hogy például az árveréseket ne tartsák meg, ha megfelelő ígéret nincs, mert hiszen ez a közhitel rovására esnék. A kivezető utat azonban ebből az igazságügyminiszter úr bölcs belátással majd meg fogja találni. Van méer egy kérésem az igazságügyminiszter és belügyminiszter urakhoz, speciel Szegedre vonatkozólag. A királyi törvényszék épületében van elhelyezve immár 14 év óta a kerületi főkapitányság, a királyig ítélőtábla épületében pedig a szegedi tudomány egy etem jogi kara és központi intézményei. így tehát a királyi törvényszék és királyi ítélőtábla is ki van szorítva a maga helyéről. Kérem, hogy ezt az ideiglenes állapotot, amely, mondom, már 14 év óta áll fenn, szíveskedjenek megszüntetni. Mert valóban ez is az igazsá^rügyi adminisztráció és a jogszolgáltatás hátrányára megy, hogy a királyi ítélőtábla bírái közül egyiknek sincs külön szobája, ahol nyugodtan dolgozhassék, hanem kénytelen hazavinni, hazahurcolni hóna alatt az aktát és odahaza dolgozni családja körében, ha van módja arra, hogy külön szobát tarthasson magának. A rendőrségnek, a kerületi rendőrkapitányságnak szintén szégyenletes az elhelyezése. Ezt a kérdést is meg kellene oldani végre akképpen, hogy a rendőrségnek egy központi épület emeltetnék, viszont a Ferenc József ' tudományegyetem részére központi egyetemi épület építtetnék fel. Ez szükséges volna annyival is inkább, mert munkaalkalmat adna, amire a mai rendkívüli időkben nagy szükség van. Egyébként is az állam a legnagyobb munkaadó és az államnak kell gondoskodnia munkaalkalmakról. Ezek olyan kérdések, amelyeket elodázni tovább nem lehet, ezért a legnagyobb tisztelettel kérem, hogy méltóztassék a legelső alkalommal ezen az állapoton segíteni. Közvetlen Szegedet és Hódmezővásárhelyt érdeklő kérdés az, hogy Szeged és Hódmezővásárhely között állandó összeköttetést ibiztosító közúti híd nincs. Algyő mellett kompon kell átjárni ma is, ahogy történt ott ősidőkben is a közlekedés. Méltóztassék elképzelni, hogy ha a Tisza zajlik, vagy be van állva, akkor Szeged és Hódmezővásárhely között kocsival közlekedni négy-hat napon keresztül nem lehet. Ha nagy árvíz van, akkor a nagy víz miatt nem mehet a komp, ha pedig nagyon leapad a víz, akkor olyan meredeken kell lemenni, hogv ez valósággal életveszéllyel jár. Ezen a nagy forgalmú helyen, Szeged és Hódmezővásárhely között, amely évezredek óta valósággal^ a népek országútja volt, ezt a szégyenteljes állapotot tovább. tűrni nem lehet. Ezért tisztelettel vagyok bátor kérni, hogy akkor, amikor a nagy beruházási kölcsönhöz hozzájut a magyar állam, ezeknek a közúti hidaknak a létesítését legelsőrendű kötelességének ismerje el a kormány. Legvégül szólni kívánok a lakások kérdéséről. Legújabban a népjóléti miniszternek megjelent rendelete, a 2222. számú idei kormányrendelet az, amely a lakáskérdést szabályozza. Mégr mindig ott állunk, hogy a háztulajdonos tulajdonával szabadon egyáltalában nem rendelkezhetik. Különféle kautélákhoz köti a rendelet, hogy a háztulajdonos a lakójának felmondhasson. Talán szociálpolitikai okok és meggondolások késztetik a kormányt arra, hogy a háztulajdon feletti szabad rendelkezést még mindig nem állíttatta vissza. Szerintem azonban ez rosszul gyakorolt szociálpolitikai állásfoglalás. Méltóztassék körülnézni itt Budapesten. Nem is nagy körzetbe kell menni,, csak