Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-97

Az országgyűlés felsőházának 97. ülése ténhetett intézkedés a polgári perrendtartásban arra vonatkozólag, hogy gyorsírással is vezethetők legyenek a jegyzőkönyvek, annak oka inkább abban keresendő, hogy akkor sokféle, négy-ötféle gyorsírási rendszeres volt az országban és ha egyik fajta gyorsírással vezették volna a tárgyalási jegyzőkönyvet, akkor a másiknak nem lehetett volna azt elolvasni. Most, mikor Magyarországon Klebelsberg miniszter úr előrelátásából öt év óta a középiskolákban kötelezői eg taníttatik az egységes magyar gyorsírás és így az magyar nemzeti közkincscsé vált és miután megfelelő számmal vannak azok, akik az egységes gyorsírást bírják és a tárgyalási jegyzőkönyvet ezzel vezetni képesek, most már semmi akadálya nincs annak, hogy a jegyzőkönyvek vezetése fogalmazási gyorsírással történjék, amelyet minden irodai alkalmazottnak most már úgyis tudnia kell. A polgárig peres eljárásban már a szóbeliség és közvetlenség elve is azt követeli, hogy tényleg a tárgyalás menete gyorsírási feljegyzésekkel kisértessék és rögzíttessék meg, annyival inkább szükséges volna az a bűnvádi perrendtartás területén, a büntetőbíróságoknál. Szükséges pedig azért, mert a polgári perrendtartás értelmében a tárgyalási jegyzőkönyvek a tárgyalás végéig feltétlenül megszövegezendők és aláírandók, tehát a feleknek rendelkezésére állanak, pedig itt a feleknek csak vagyonjogi érdeke van érintve, addig büntetőügyekben, ahol a feleknek nemcsak vagyonáról, 'hanem becsületéről, életéről, szabadságáról is szó van, a büntető perrendtartás értelmében nem kötelező, hogy a tárgyalás menete jegyzőkönyvbe foglaltassák és a tárgyalás befejeztekor feltárassék, hanem az ítélethozatal után 8 nap alatt köteles a jegyző elkészíteni magán feljegyzései alapján, tehát tényleg emlékezetére van utalva ezen jegyzőkönyvek megszerkesztésénél. Tehát a feleknek s az igazság kiderítésének érdeke egyenesen az, hogy a gyorsírás úgy a polgári perrendtartás területén, mint a bűnvádi eljárásban is a legnagyobb mértékben alkalmaztassák _és biztosíttassák. Nem azt jelenti ez, hogy minden szó, amely a bírósági tárgyalásokon elhangzik, okvetlenül legyorsírassék, hanem jelenti azt, hogy amit a tárgyaló bíró, a tárgyaló felek szükségesnek tartanak, vagy ami a tanúvallomásoknak lényeges perdöntő része, az bírói diktátum, vagy a fél bemondása alapján rögtön a bíróság jelenlétében legyorsírassék, felolvastassék, tehát azonnal lerögzíttessék s az elhangzottak később szükség szerint a gyorsírásból gépírásba áttétessenek. A szóbeliség és közvetlenség elve így érvényesülhet lényegileg a fellebbezési bíróságoknál is, mert hiszen ha a felebbezési bíróság a tárgyalások menetét rekonstruálni akarja, előveszi a gyorsírási feljegyzéseket, amelyekben bőségesen le van rögzítve a tárgyalás egész menete, a bíróság maga előtt látja a tárgyalás lefolyását, a vallomásokat a legrészletesebben és természetes, hogy mindez a gyorsírás közvetítése révén az anyagi igazság kiderítését fogja majd szolgálni. Lehetne segíteni a perrendtartásnak ezen a hiányán úgy, hogy a gyorsírással való jegyzőkönyvezés is kötelezővé tétessék, akár novelláris úton, akár egyszerű rendelettel. Nem kellene más, mint annak kimondása novella útján, vagy rendeleti úton, hogy a bíróság elrendelheti, hogy a jegyzőkönyv, vagyannak egyes részei egységes fogalmazási gyorsírással vétessenek fel. Tehát a bírói kognícióra volna bízva, mikor tartja az ügyet olyan fontosnak, hogy valóban tárgyilagos hűséggel, szószerint rögzít1931. évi május hó 28-án, csütörtökön. 149 tessék meg a tárgyalási anyag egy része, vagy a^ tanúvallomás, és mikor nem tartja ezt szükségesnek, ha lényegtelen, bagatel ügyekről van ;szó, amikoT tehát ez nem fontos. Tehát nem fog a gyorsírás túltengésbe esni, hanem rendelkezésére áll a feleknek és a bíróságnak mindenkor, amikor arra a feleknek és az igazság kiderítésének feltétlenül szüksége van. Ilymódon a bíróságnak az a szerfeletti túlterheltetése, ami éppen a .jegyzőkönyvek vezetéséből származik, éliminai va volna és már ez nagy megtakarítást jelent, úgy a személyi, mint a dologi kiadásoknál, ha a jegyzőkönyvezés a gyorsírás felhasználásával ilymódon történnék. A minisztertanács 1929 december 6-i ülésén a takarókossági bizottság elnökének, Ugrón Gá: bor ő nagyméltóságának javaslatára kimondta, hogy a gyorsírást a középiskolák kötelező tantárgyai közé felveszi, hogy a gyorsírási órák* számát a felsőkereskedelmi iskolákban a szükségletnek megfelelően felemeli és végül, hogy a gyorsírás és a gépírás tudása, minősítési kellék legyen. Kimondta tehát ezzel azt is, hogy az állami szolgálatban a kezelők közé csak azok legyenek felvehetők, akik megfelelő gyorsírói és gépírói képesítéssel bírnak. Tovább ment a minisztertanács 1920 július 18-ik napján, amikor kimondta, hogy akik az államnál kezelői állást akarnak elnyerni, tartoznak gyors írási és gépírási tudásukat az irodai gyorsírókat és gépírókat vizsgázó országos bizottság bizonyítványával igazolni. Ezt szigorúan bekell tartani: ,aki ezekkel a kellékekkel nem bír, az a jövőben a kezelői testületbe felvehető ne legyen. Ha ilyen gyorsírók és gépírók állnak a bíróság rendelkezésére, lehet majd megtakarítást elérni és így az anyagi igazság kiderítését is nagyban fogjuk szolgálni. öt esztendeje immár annak, hogy Klebelsberg gróf kultuszminiszter úr ő nagyméltósága az egységes gyorsírásnak a középiskolákba való bevezetését elrendelte és a gyorsírási ügyek kormánybiztosává dr. Traeger Ernő miniszteri tanácsos urat kinevezte. Elhatározását, hogy a gyorsírói rendszerek közti versengést megszüntesse és a középiskolákban az egységes

: magyar gyorsírás tanítása legyen kötelező, az eredmények fényesen igazolták. A középiskolák kerületi és országos versenyei az egységes gyorsírás művelőinek oly hatalmas táborát vonultatják fel minden esztendőben, és azok oly kiváló eredményt produkálnak világviszonylatban is, amely a magyar tanügynek ismét csak díszére és büszkeségére válik. Mondhatom, hogy a magyar gyorsírók a világversenyben szinte a legelső helyen állnak. Hogy ebben az utolsó öt esztendőben ilyen eredmények éretnek el, hogy a középiskolák gyorsíróversenyein: 300—350 fokos eredményt tudtak produkálni, sőt 400 szótaggal is tudnak már írni, abban elsőrendű érdeme van magának^ ennek az egységes gyorsírásnak', megteremtőjének, dr. Radnai Bélának, de különösen a kormánybiztosnak, dr. Traeger Ernőnek, aki valósággal apostola & magyar gyorsírás ügyének, és akinek személyében a legmegfelelőbb választást tette a kultuszminiszter úr. Kívánatos, hogy ez a megkezdett siker továbbra is így folytatódjék, és akkor az igazságügyi adminisztrációban és a jogszolgáltatás terén, valóban lehet megtakarítást elérni s az anyagi igazság kiderítésében óriási plusz fog keletkezni. Arra kell kérnem azonban a kultuszminiszter urat, hogy akkor, mikor a középiskolákban elrendelte a gyorsírásnak, mint kötelező tantárgynak tanítását, és akkor, midőn ezen kötelező tanítási órák számát hetenként egy órában 23*