Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-97

148 Az országgyűlés felsőházának 97. üléi elvé. Természetes dolog, hogy most, amikor a világgazdasági válságnak hullámai Magyarországot is olyan súlyosan érintik, másképpen, mint a legnagyobb körültekintéssel, a legnagyobb takarékossággal, a költségvetést a magyar államnak összeállítania nem is lehet, mert máskülönben a költségvetés egyensúlya felborulna. Már pedig a költségvetés egyensúlyának minden körülmények között való megóvása az államnak evidens és elsőrendűen fontos érdeke. Ez a takarékosság azonba,n megfelelően alkalmazandó, mert a rosszul alkalmazott takarékosságnak óriási hátrányai is vannak. A takarékoskodás ott, ahol takarékosságnak helye nincs, megbosszulja magát. A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény végeredményben szintén a takarékosságot tűzte ki célul. Olyan megnyirbálását eszközölte ez a perrendtartásoknak, amelynek eredményei már most mutatkoznak abban, hogy a rendes bírósági tárgyalás alá kerülő pereknek száma óriási módon megcsappant. Nem maga a pereskedés, mert hiszen a fizetési meghagyások útján és az úgynevezett községi bírósági tárgyalások útján vonták el őket a bíróságoktól, hanem, a rendes híróság elé kerülő ügyek és perek száma csappant meg. Már most ez körülbelül oda vezet, hogy például a törvényszékeknél, a kir. ítélőtábláknál, és a kir. Kúriánál az ügyeknek száma megcsappant, egyes helyeken a törvényszékeknél például annyira megcsappant, hogy a tavalyi állapothoz képest a perek száma egyötödére, egyhatodára csökkent. Úgy, hogy gondolkozni kell arról, vájjon a két első folyamodású bíróság közül vagy a járásbíróságot, vagy a törvényszéket meg kell szüntetni, mert valamelyik már fölöslegessé vált. Egy esztendő vagy másfél esztendő múlva a törvényszékek bírái nem fognak kellő munkaalkalmat kapni az ügyek elintézésénél, vagy pedig bizonyos átcsoportosítás válik szükségessé a királyi ítélőtáblák joghatóságának területén, mert az ügyek megcsappanása folytán a királyi ítélőtáblák munkaelosztása is aránytalanná válik. Amíg a budapesti kir. ítélőtábla még ma is mammutítélotábla a vidékiekhez képest, a többinél annyira megcsappant az ügyek száma, hogy már beszélnek arról, vájjon fenntartandó-e mindegyik ítélőtábla úgy, ahogyan eddig fenn. tartották^Az egyszerűsítési törvény gyakorlati alkalmazása tehát végeredményben ilyen igazságszolgáltatási átszervezést is előidézhet. Az igazságügyi tárcánál a takarékosság elvének határt kell hogy szabjon a jogbiztonság és az igazságügyi adminisztráció zavartalan menete. Az igazságügyminiszter úr volt az, aki hirdette és hirdeti, hogy az ítélkező bírákat mentesíteni kell a valóságos fizikai munkát képező jegyzőkönyvvezetéstől, hogy az a bíró, amikor a tárgyalást vezeti, minden figyelmét arra koncentrálhassa, hogy mi a tényállás, mit adnak elő a felek, és vájjon miképpen fog ő ítélkezni. De ha a bíró tárgyalás közben a jegyzőkönyvvezetés fizikai munkájával fárad, és azon gondolkozik, hogyan vegye jegyzőkönyvbe a felek által előadott és a tanuk által vallott dolgokat, és ha tárgyal 9 órától 2-ig, és közben jegyzőkönyvet^ vezet, nyilvánvaló, hogy a, figyelme nem irányulhat kellőképpen az ítélkezésre, és ez a jogszolgáltatásnak szolgál hátrányára. Az igazságügyminiszter úr hangoztatta, hogy neki tényleg az az elve és az a célja, hogy minden tárgyaló bíró mellett egy jegyző okvetlenül alkalmaztassák egyrészt a bírói tekintély fenntartása Végett, és azért, hogy a jegyzőköny1931. évi május hó 28-án, csütörtökön. vezés fizikai munkájával ne fáradjon, másrészt azért, hogy minden figyelmét magára az ügyre, és az ítélkezésre koncentrálhassa. És most mit tapasztalunk? A polgári perrendtartás értelmében semmiségi okot képezett az, ha a törvényszék a tárgyaláson jegyzőt nem alkalmazott, most a T. e.-ről szóló törvény értelmében kivétel lesz az, amikor a bíró jegyzőt nem kap maga mellé, s kénytelen ő maga írni a jegyzőkönyvet. Ez tehát visszafejlődés. Ez nem az igazságszolgáltatás^ javára, hanem hátrányára van. A takarékosságnak ennyire menni lényegileg nem lett volna szabad. Teljes elismeréssel adózom az igazságügyminiszter úrnak azért a rendelkezéséért, hogy a gyorsírásnak és a gépírásnak az igazságügyi adminisztrációnál, a bíróságoknál, az ügyészségeknél nagyobb teret biztosított, sőt gyorsírói tanfolyamokat is létesített a bíróság kebelében. Kérnem kell azonban, hogy a jövőben ezeket a tanfolyamokat megfelelőbben szervezze meg, vagyis csak gyorsírástanítói oklevéllel bíró egyén taníthasson a bíróságok kebelbéli tanfolyamain is, másrészt ne tartson túlmagas létszámú tanfolyamokat. Ez ugyanis az oktatás intenzitását nagyon hátrányosan befolyásolja. Szükséges továbbá, hogy csakis az egységes gyorsírás tanítására szóló oklevéllel bíró tanítók taníthassanak és hogy megfejelő költséget is bocsásson a kormány törvényszékek és bíróságok rendelkezésére, (hogy a gyorsírást csakugyan megfelelő intenzitással tanítani és megfelelő eredményt produkálni képesek legyenek. Az elmúlt esztendőben ugyanis megtörtént az

% hogy az ilyen tanfolyamokon egyegy gyorsírástanítóra 40—50 tanuló esett. Képtelenség, hogy megfelelő eredményt produkáljon akkor, amikor 15, maximum 20 lehet az a tanulói létszám, amelyet egy oklevéllel bíró, kiváló pedagógus gyorsírástanító megfelelő eredménnyel tanítani képes. Megjegyzem, hogy ez nem túlkiadás a költségvetésben, mert lehet, hogy látszólagosan egykét esztendeig bizonyos csekélyebb költségemelkedéssel jár, de 3—4 esztendő multán már óriási megtakarítást jelent az igazságügyi adminisztrációban, mert kétségtelen dolog, hogy a legdrágább munkaerő az, amikor bírói oklevéllel rendelkező ténylegesen működő bíró napidíjasi, írnoki munkát kénytelen végezni. Ha tehát megfelelő gyorsírási tudással bíró segédszemélyzetet alkalmaz a bíróság és a tárgyalási jegyzőkönyv vezetését ezek látják el, illetve ezeknek diktál az a bíró, akkor a bírói munka időbelileg egynegyedére csökken; tehát háromszor-négyszer annyi ügyet tud elintézni az a, bíró, ha ilyen módon eszközölheti a tárgyalás jegyzőkönyvének felvételét és ha nem maga kénytelen körmölni az egész tárgyalás alatt. Tegye tehát megfontolás tárgyává az igazságügyminiszter úr azt, hogy a gyorsírást és a gépírást a bíróságoknál még nagyobb mértékben alkalmazza és törje keresztül a polgári és a büntető perrendtartás által eddig megszabott határokat. A polgári perekben eddig mindent az úgynevezett kurzív közönséges írással írtak és jegyzőkönyveztek. Kivételes esetben megengedhette a tárgyalást vezető bíró, hogy gyorsíró is alkalmaztassák, illetve a tárgyalást, vagy a tárgyalásnak bizonyos részét gyorsíró jegyezhesse, ha azonban a bírónak ez nem tetszett, ezt elutasította és ez az elutasítás inappellabilis volt. Pedig a polgári perrendtartás egyáltalában nem írja elő azt, hogy a jegyzőkönyvek mikép vezettessenek, milyen írással állíttassanak elő, közönséges írással, gépírással, vagy más módon. Hogy nem történt és nem tör-