Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-97

144 Az országgyűlés felsőházának 97. üléi azt, hogy az a, trianoni magyar ifjúság, amelynek többet és jobban kellene dolgoznia, ezzel a szünidőmeghosszabbítással az iskolai esztendőben kevesebb szorgalmi időt kapjon. Ilyen intézkedéssel a jövőre nézve is felbiztatják őket, hogy csak nyugtalankodjanak, majd több szünidőt is fognak kapni. (Ügy van!) Amikor tudjuk, hogy a 10 hónapos szorgalmi idő mellett is mindössze 170 napot tanul az ifjú, akkor nagyon jó lett volna, ha e tekintetben egy egészséges, egységes közvélemény alakult volna ki. Ez azonban ilyen záros határidőben nem történhetik meg. Itt van egy másik ilyen kérdés is, a humanisztikus nevelés lassú visszafojtásának kérdése, amelynél, azt gondolom, hogy a t. Felsőháznak valamilyen alkalommal szintén állást kellene foglalnia. Szeberényi ő méltósága tegnap a humanisztikus nevelés eílen nyilatkozott. Tiszteletreméltó vélemény, azonban a véleményét semmi módon nem indokolta meg ő méltósága. Az, hogy nagyon kevés ember foglalkozik azután az életben a latin és görög nyelvvel, tulajdonképpen nem érv. En áldom, hogy valamikor tanultam logaritmust számítani, pedig 30 esztendő óta nem dolgoztam logaritmussal. Erre nézve is ki kellene alakulnia valami egészséges közvéleménynek, mert különben az következik be, hogy lassanlassan egészen kiszorítják a tanításból azokat a nyelveket, amely nyelvekre pedig — értem a latin, a görög nyelvre — minden ügyvédnek, jogásznak, orvosnak szüksége van. Ezért sajnálom nagyon, hogy ilyen szűkre szabják azt az időt, amely alatt mi együtt vagyunk, tanácskozunk és most is az állami költségvetést tárgyaljuk. Ami magát a költségvetést illeti, először az 1927/28. évi költségvetés tárgyalásánál szólaltam fel és akkor kifejtettem azt a nézetemet, hogy nein látok elég külső arányosságot a költségvetésben. Ez alatt azt értem, hogy ami elkölthető pénz és hitel van, az nincs elég jól megosztva a tárcák között. Éppen azok a tárcák, ^amelyek produktívek volnának, mint aminő különösen a földmívelésügyi tárca és a kereskedelemügyi tárca, nagyon kevés dotációt kapnak. Amikor most átnézem a költségvetést, azt látom, hogy az akkori viszonyokkal szemben, tehát 1927-től kezdve az arány abszolúte semmit sem változott. Látom, hogy nagyon kevés összeg van felvéve a földmívelés-i ügyi tárca keretében például állatvédelemre, állategészségügyre, lótenyésztésre, amelyek mind vitális dolgok volnának nálunk Magyarországon, agrár országban. Egyébről nem akarok beszélni, mert kevés az időm. Egy kis vigasztalásomra szolgált most, amikor újra foglalkoztam a költségvetéssel, hogy a honvédelmi tárcánál a következő költségvetési esztendőben megjavult az arány. Ennek valamennyien örvendünk, mert mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy bár a régi határokat kultúrával vesszük vissza, azonban oda puska kell, kard kell és vitéz nemzet kell. (Ügy van! a jobboldalon.) örvendek másrészt abból az ideális szempontból, hogyha a honvédelmi költségvetés megerősödik, abban az esetben ideális gondolatot is szolgál: meg kell mentenünk ennek a nemzetnek régi erényét, amelyről ismeretes volt, tudniillik nekünk katonáknak és harcosoknak kell lennünk. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés a jobboldalon.) A költségvetésben azonban vannak belső aránytalanságok is. Mivel pedig én mint egyetemi tanár hivatás szerűleg az egyetemek költ1931. évi május hó 28-án, osütörtökön. ségvetésével foglalkozom, kénytelen vagyok ezekre a belső aránytalanságokra emfázissal rámutatni. A háború előtti időben kialakult az a nézet, hogy a ibudapesti Pázmány Péter Tudományegyetem dologi kiadásaira évenkint 4 és fél millió aranykorona hitel kell. Ezek az összegek azután az infláció folytán számszerűleg megnőttek ugyan, de maga az öszszeg folytonosan alászállott, úgyhogy volt olyan esztendő, az 1920/21. év, amikor ennek a hitelnek, tehát ennek a 4 és fél millió aranykoronának mindössze egynegyedét vagy egyötödét kapta meg az egyetem. Azóta ez folytonosan így ment, tehát már tulajdonképpen 16 év óta. Amíg tehát az egyetemnek 69 millió pengőt kellett volna kapnia a dologi kiadásokra, 16 év alatt nem kapott csak 52 millió pengőt. Ennek természetesen rettenetesen szomorú következményei lettek. Minden tekintetben, az egész vonalon a legteljesebb leromlás következett be. Az utolsó 11 évben az állam az összes hazai egyetemek dologi kiadásaira 80 millió pengőt költött, legalább is a költségvetésben ennyi volt befoglalva. Ebből a 80 millió pengőiből a Pázmány Péter Tudományegyetem csak 33 millió pengőt kapott, tehát 41%-át az egész összegnek, ellenben végezte az egész felső oktatás munkájának 66%-át és végzi most is. Méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy 1929/30-ban a szegedi egyetem hallgatóinak száma 1700 volt, a debrecenié nem egészen 1000 hallgató, a pécsié nem egészen 1400 hallgató s a műegyetemé nem egészen 1500 hallgató. Ez összesen 5550, a Pázmány Péter Tudományegyetemé pedig 5800, illetőleg 6000 volt. Ebből egy sajátságos dolog következik, ami meglep minket. Minthogy a Pázmány Péter Tudományegyeegyetem tulajdonképpen mindig visszaszoríttatik költségek dolgában, ebből az következik, hogy például az 1929/30. esztendőben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen 915 pengőbe kerül egy-egy hallgató taníttatása, Szegeden pedig 1453 pengőbe, Debrecenben 2303 pengőbe, Pécsett 1525 pengőbe, a műegyetemen 1358 pengőbe került egy-egy hallgatóEzt a visszaszorítást, amelyben a budapesti tudományegyetem részesül, annál kevésbbé értjük, mert minden egyetem tulajdonképpen valami bevételt is hoz a költségvetésbe & a budapesti tudományegyetem a mostani költségvetés szerint 2,800.000 pengőt hoz a költségvetésbe mint bevételt. Ezzel szemben a többi egyetemek összesen nem hoznak csak 2 millió 900 ezer bevételt, ami ugyebár annyit jelent, hogy a kiadásoknak fedezi a budapesti tudományegyetem 40-en felül való százalékát, a szegedi egyetem csak 30%-át, a debreceni 30%-át, a pécsi 30%-át, a közgazdasági egyetem 10%-át sem, és csak a műegyetem az, amely szintén 40%-át fedezi. Az újabb időben annyira emlegetett gyűjtemény egy etem pedig 1 millió 851 ezer pengőt emészt fel és 12 ezer pengő jövedelmet hoz. Horváth nagyprépost püspök úr ő méltósága a püspöki kar nevében egy deklarációt olvasott fel arra nézve, hogy be van vonva az állami költségvetésbe a Pázmány Péter Tudományegyetemnek az a saját vagyona, amelyet egyetemi alapnak neveznek. Most már 6—7 év óta minden esztendőben ki van mutatva itt ennek jövedelme; így most is itt áll a költségvetésben, hogy az egyetemi alap összjövedelme évenként 80 ezer pengő. Viszont igaz az, hogy az egyetemi alap birtokai közt van teszem fel a Kossuth Lajos-utca 18. számú ház, amely évenként 154 ezer pengő bruttó jövedelmet hoz,