Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-97

Az országgyűlés felsőházának 97. ülése. son. (Egy hang a baloldalon: Es jól végezték feladatukat! Éljenzés a Ház minden oldalán.) A mélyen t. kormányzat foölesesége meg fogja találni a redukcióknak lehetőségét és egyúttal meg fogja találni a lehetőséget arra is, hogy a jövő szempontjából még fontosabb kiadásokra megfelelő fedezet legyen előirányozható. Ajbban ;a reményben, hogy ez a következő költségvetésben már meg is fog történni, a költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök: A felszólalók sorában következik vitéz Endrey Antal. Vitéz Endrey Antal : Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen t. Felsőház! A szólalásra feliratkozás véletlen sorrendje azt a kedves megtiszteltetést nyújtja számomra, (hogy előttem szólott nagynevű volt professzorom felszólalását követőleg vehetek részt a vitában s nemcsak a parlamenti szokásoknak megfelelően, hanem teljes tiszteletérzésemből kifolyólag is reflektálni kívánok az előttem elhangzott kimagasló felszólalásra, de csupán csak annyiban, (Halljuk! Halljuk!) hogy azt teljes egészében magamévá teszem és a felvetett gondolatokat magyar testvéri szolidaritással, szeretettel üdvözlöm. Mélyen t. Felsőház! A. felsőházi felszólalások mindenkor magas színvonalának emelkedettebb lendületet adott József kir. herceg őfenségének felszólalása, amellyel a költségvetés tárgyalását megnyitotta és amellyel r a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák iránt való meleg szeretetének olyan ékes tanúbizonyságát adta. ö fenségét, akinek lelke a lövészárokban fonódott össze a magyar katona lelkével, ía rokkantak leghivatottabb patrónusának tartom. A rokkantkérdésbe kapcsolódva Teleszky ő nagyméltósága szóvá tette itt a Felsőházban az eredeti hadikölcsönjegyzők kártalanításának kérdését. Erre vonatkozó előadá sait általában ^ természetesen magaméivá teszem, kivéve két részletet. Az első részlet az, hogy ő kijelenti, hosry a hadikölcsönjegyzők kártalanításának tételét csak egy tétel előzheti meg: a hadirokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák tétele. Az én véleményem az, — és azt hiszem, hogy ebben f >a magas Felsőház túlnyomó része is egyetért velem — hogy a hadikölcsönjegyzők tételét meg kell hogy előzze a vitézségi érempótdíjak tétele is

; En. azt hiszem, kijelenthetem az összes vitézségi érempótdíjra jogosultak nevében, hogy a vitézségi érempótdíjakról a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák javára készek vagyunk lemondani, nem vagyunk azonban készek lemondani a hadikölcsönt jegyzők javára. '.. Azt hiszem, felesleges indokolnom azt, miért előzi meg a vitézségi érempótdíjak tétele a hadikölcsönjegyzők tételét. En megértem, hogy Teleszky ő nagyméltósága, aki azoknak a nagy időknek pénzügyminisztere volt, súlyt helyez arra, hogy azoknak az időknek ígéretei, kötelezettségei ma beváltásra kerüljenek. Figyelembe kell azonban venni azoknak a hadikölcsönjegyzéseknek történetét. Ezzel^ nem akarom érinteni azt a jogot, iaat az ígéretet, amely a hadikölcsönjegyzők kártalanítására vonatkozik; de figyelembe kell venni, hogy kik jegyeztek akkor hadikölesönkötvényt. Azok jegyeztek, akik itthon voltak; azok jegyeztek, akik itthon szaporíthatták vagyonukat; azok jegyeztek, akik fel voltak mentve. Mert hiszen tudjuk, milyen propagandával, felsőbb agitációval és felsőbb persvadeálással szorították az úgynevezett felmentetteket arra, hogy hadikölcsönt jegyezzenek. így állván a helyzet, azt hiszem, a mélyen t. Felsőház jelenlevő tagjai mindannyian )31. évi május hó 28-án, csütörtökön. Hl egyetértenek velem abban, hogy a hadikölcsönjegyzők kártalanítását mégis csak megelőzi a vitézségi érempótdíjak tétele. Ez a körülmény egyáltalában nem kevesbíti a hadikölcsönjegyzőknek kártalanítására való igényét. Bizonyos szelekciót azonban be kell vezetni a hadikölcsönjegyzők kártalanításánál, mert azoknak, akik akkor felmentésük folytán jegyeztek hadikölcsönkötvényeket és azoknak, akik hadseregszállításból jogtalanul szerzett hasznaikat fektették hadikölcsönkötvényekbe, az ország jelenlegi súlyos viszonyai között semmi igényük nem lehet kártalanításra. (Ügy vün a jobbközépen.) Igényük lehet azonban azoknak, akik hazafias önfeláldozásból egész vagyonukat letették akkor a haza oltárára. Ezeknek a hadikölcsönjegyzőknek kártalanítása mellett vagyok és ezeknek kártalanításáért küzdeni fogok. Nem értek egyet Teleszky ő nagyméltóságának azzal a kijelentésével sem, amellyel mindezeknek konzekvenciájaként megtagadta a költségvetéshez való hozzájárulását. Engedje meg nekem a mélyen t. Felsőház, hogy bár én sokkal szerényebb helyet foglalok el a Felsőházban, mint Teleszky ő nagyméltósága, megjegyzem, hogy a költségvetésnek el nem fogadása eszmeileg tulajdonképpen ex-lexet jelent az illető törvényhozóval szemben; már pedig azt ( hiszem, Teleszky ő nagyméltósága nem kívánja, hogy ebben a kérdésben az egész Felsőház az ő álláspontjára helyezkedjék. Ezeknek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden, tömören, foglalkozzam az előttünk fekvő állami költségvetéssel. Köviden és tömören szoktam felszólalni, nem azért mintha nem volna vagy nem lehetne több mondanivalóm, hanem azért,. mert másoknak is van mondanivalójuk. Ha az előttünk fekvő állami költségvetést áttekintjük, mélyen t. Felsőház, azt találjuk, hogy az tökéletes, szakszerű hivatali munka képét mutatja; de a számok összegével, címeivel, rovataival, r megduzzadt oszlopaival úgy hat a nemzet egén, mint egy sűrű, összetorlódott felhőzet, amely lehet, hogy csak borulást mutat, de amelyből jótékony termékenyítő esőt várunk a magyar földre a nemzet ősereje által, ha tudniillik képes lesz az

1 ország gazdasági élete a bevételi előirányzatokat kitölteni. Mert a magyar termelő erőnek nemcsak ezt a nagy állami költségvetést kell megtöltenie, megalapoznia, hanem meg kell töltenie a megyék, a városok, a községek, az ármentesítő társulatok, az egyházközségek, a társadalmi alakulatok és más közületek költségvetéseit is, amelyek összesen és együttesen meghaladják az állami költségvetés kereteit és többszörösen meghaladják az állami közterheket. A magyar népet tehát ennek az állami költségvetésnek terhein kívül még más, nagyobb összegű költségvetési terhek is terhelik. Végtelenül nagyok ezek a számok az ország lakosságának számához és teherbíró^ képességéhez viszonyítva, s ezért, ha a kormányzat igyekszik a takarékosság elvét az államháztartásban fenntartani és további redukciókat kíván elérni, akkor nem csak joga, hanem kötelessége is a kormányzatnak, hogy az egyéb közületek költségvetéseinél is erős kézzel a legrigorózusabb takarékosságot követelje. Az egyéb közületeknél is legalább olyan mértékben kell érvényesülnie a takarékosságnak, mint ahogy az állami költségvetésben már mutatkozik s az ennek elérésére alkotott törvényhozási intézkedéseket szigorúan be kell tartani, ami22*