Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-97

142 Az országgyűlés felsőházának 97. ülét nek továbbvitelénél az önkormányzati testületek háztartásának rendezéséről szóló törvényjavaslat segítségre lesz. Kétségtelen^ hogy az állami költségvetést tételről-tételre átvizsgálva, bizonyos rigorozitással lehetne további megtakarításokat is produkálni; a tételeknek nagyobb részénél azonban kérdéses, hogy az így kihozható megtakarítások hatásukban, az életben nem szülnének-e nagyobb hátrányt, mint amekkora előnyt öszszegszerűleg jelentenek. Mert az egészhez viszo-. nyitva, nem a mérsékelhető tételek a nagyok, hanem azok a tételek, amelyek a trianoni helyzetből folynak s ezek a tételek a súlyos gazdasági viszonyokra és a nagy munkanélküliségre való tekintettel, nem mérsékelhetők. Tagadhatatlan azonban, hogy vannak mérsékelhető tételek is, amelyeknek apasztása az említett tekintetek figyelembevételével és azok érintése nélkül is keresztülvihető es amelyekből kihozható megtakarítások a dolgozók széles rétegeire, a súlyos terhek elviselésénél megnyugtatólag hatnak. Ilyenek a szubvenciók, a reprezentációs költségek, a közpénztárakból hozott többszörös megtérítések és hasonló tételek. Egy-két törvényjavaslatnál kifejezésre jut, hogy a kormány az érdemleges hatások elérése mellett pszihikai hatások elérésére is törekedett, például a földtehermentesítési törvényjavaslat megalkotásánál és a kartelltörvényjavaslatnál is. A törvényjavaslatok helyes és megfelelő végrehajtása esetén azoktój kedvező hatást is várhatunk. S ha már e két törvényjavaslatot említettem, sajnálattal kell megállapítanom, hogy ez a kartellj avaslat még mindig nincs a Felsőház napirendjére kitűzve, pedig az már a Felsőház legutóbbi ülésén is ^tárgyalható lett volna. Ez a körülmény a közéletben jogosan kelti azt a látszatot, hogy a kormány a választásokra való tekintettel, vagy éppen a választások közeli terminusa miatt, a kartelltörvényt nem akarja tető alá hozni. A tömegek, a gazdaságilag gyöngébbek így továbbra is ki lesznek szolgáltatva a megszervezett, gazdaságilag erős centrumok szertelen magatartásának. A földteherrendezési törvény, már életbe lépett s az országos bizottság az árverés alatt álló ingatlanok árverését felfüggesztette. A nemzet és a közgazdaság szempontjából nagyobb hatást várunk azonban a javaslattétellel megbízott intézetek és albizottságok helyesen felfogott működésétől, ha feladatukat magasabb szempontok figyelembevételével teljesítik s ha az ingatlanokat úgy értékelik, mintha a magyar föld iránti bizalom és ragaszkodás a teherrendeszések megkezdésének időpontjáig már helyreállott volna. A teherrendezés eredményességének további feltételei a gazdasági helyzet javulása, a terményárak emelkedése, a hitel- és kamatpolitika megváltoztatása. Az állami költségvetés bevételi előirányzatának realitása és a takarékosság további lehetősége is ezekhez a feltételekhez kapcsolódik s az állami költségvetés, a közterhek viselése nyomasztó lesz a kis és nagy országokban egyaránt mindaddig, amíg a világgazdasági helyzet meg nem javul. Snowden, a hatalmas angol birodalom kincstári kancellárja két megoldási lehetőséget vetett fel a gazdasági válság megoldására: az inflációt vagy a radikális pénzügyi politika bevezetését. Ezt azonban csak mondja, de a gyakorlatban nem alkalmazza, mert az infláció kihatásait ismeri, a radikális pénzügyi politika pedig a munkanélküliség megoldása előtt te 1981. évi május hó 28-án, csütörtökön. nem lehetséges. Mi tehát nem mehetünk Snowden után, nemcsak azért nem, mert Ő maga sem jár el így, hanem azért sem, mert akkor sem tehetnénk ugyanúgy, ha ő valamennyire is megvalósítaná programra ját. Mert amit egy világbirodalom megtehet, azt mi nagyobb megrázkódtatás nélkül nem tehetjük meg. Ezeknél reálisabb és megvalósíthatóbb gondolatok foglalkoztatják a világgazdasági helyzet megjavítására törekvő nagy külföldi államokat s a népszövetségben is kísérletek vannak folyamatban ebben az irányban. Ha döntő elhatározások nem is jöttek létre, addig már eljutottunk, hogy a megoldás lehetőségének hi zalma és reménye felcsillan a szenvedő népek között. Es mikor a világgazdasági helyzet hatásaiban súlyosabban jelentkezik gazdaságilag letiport, megcsonkított kis országunk felett, amely gazdasági helyzetet a magunk erejéből gyökeresen megjavítani nem tudjuk és amikor ez a helyzet ólomsúllyal nehezedik ránk, akkor a költségvetés egyensúlyának fenntartása egyrészről a nemzet életbevágó érdeke, másrészről a saját helyzetünk megjavításának, a javuló világgazdasági helyzet ránkvaló kihatásának biztosítéka kell, hogy legyen. A költségvetés tárgyalásánál ezek a szempontok döntő súllyal esnek a bírálat^ mérlegébe. A megtakarítás az előző évi költségvetéshez mérten százalékszerüen nem sok, de mégis lényeges, ha tekintetve vesszük az egyes^ kiadási tételek elháríthatatlan emelkedését és a beruházásokra felvett összeget. Sajnos, a takarékosság az elhatározáson kívül a kényszerhelyzettől, a, bevételek apadásától is függ. Es meg kell állapítani, hogy csak egy javuló gazdasági irányzat adhatja meg a sorrendváltozást, amikor nem a^ bevételek apadásához kell a takarékosság mértékét alkalmazni, hanem egy tervszerű takarékossági programra megvalósítása vezet a bevételek apasztásához és a közterhek könnyítéséhez. A csodával határos, hogy a költségvetési egyensúlyt fenn tudtuk és fenn tudjuk tartani, mert a trianoni határok között csak tengődni lehet, megélni nem. {Ügy van!) Az egyes tárcák közül pár szóval azokkal a tárcákkal kívánok foglalkozni, amelyeknek feladata, célja a trianoni helyzet megjavítása és ebben a helyzetben a^ nemzeti értékek felemelését, megmentését és fenntartását szolgálják. A kultusztárca nagy teljesítményeket produkál, nagy feladatok megoldására van hivatva. A kultusztárcával szemben ma is az az álláspontom, amit a multévi költségvetés tárgyalásánál is kifejeztem. A beruházások tekintetében végtelenül nehéz hozzászólni akár pro, akár kontra. A kultusztárca tekintetében a mai nemzedéknek végtelenül nehéz véleményt nyilvánítania és nézetem szerint a történelem fogja eldönteni, helyesek voltak-e vagy nem, ezek a beruházások. A kultuszminiszter úrnak az a tevékenysége, amellyel az egyetemeket fenntartotta s amellyel az^ országot népiskolákkal betelepítette, a történelem lapjaira kívánkozik. Ezt a tevékenységet — hogy egy hasonlattal éljek — olyannak tekintem, mint amikor egy családos magvető földmíves ember gabonaföldjének vetőmagvaiból, családjának kenyeréből, gazdaságának momentán szükségleteiből von el, hogy jövedelmezőbb gyümölcsöst telepíthessen. A család egyrésze talán zúgolódik is a messzebblátó termelésbe való befektetéssel szemben, de a késői nemzedékek