Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-95

Az országgyűlés felsőházának 95. ülése 1931. évi március hó 27-én, pénteken. 101 zásán annak, hogy a fokozatos^ árverések által a föld értéke úgy csökkentessék, hogy a föld értékében rejlő nemzeti vagyon ezáltal megcsorbíttassék. Ez egy nagyon helyes és igazán nemzetmentő elgondolás. De gondoljunk azokra a haszonbérlőkre, akik ezt a földet mívelik, akik megtermelik a maguk munkájával mindazt, ami nekünk elsőrendű szükségletünk. Ezeknek a földibérlőknek adósságait először is a közadók, azután, mint mondottam, ezek az áruhitelek képezik, de továbbá legnagyobb részük részesült azokban az úgynevezett állami mentőakciókban, fagykárhitelben, hízlalási hitelben stb.

; amelyeknek egyrésze bizony a maga hatásaiban, majdnem azt lehetne mondani, katasztrofális volt, mint például a fagykárhitel,^ amikor,^ mint méltóztatnak tudni, 29 pengőért kapták a tavaszi vetőmagot, amelyet azután 9 pengőért adtak el, úgyhogy 3 mázsa terményt fizettek egy mázsa vetőmagért. Ezeken a bajokon tehát segíteni kell és nem lehet ezeken úgy segíteni, hogy csak egy évre hosszabbítjuk meg ezt a tartozást, mert ezzel csak ott marada gazda feje felett a Damokles kardja és már az az instrukció és termény, amely egyszer leköttetett, újabb hitelezés alapját nem képezheti. En tehát azt hiszem, hogy ennek a törvénynek az intencióját itt is meg lehetne valósítani, itt is át lehetne változtatni ezeket az adósságokat hosszúlejáratú kölcsönökké. Bátor vagyok azután még ennek a bérlőtársadalomnak a megsegítésére felhozni azt, hogy lehetne a zöldhitelt rendezni és akkor nem lennének kiszolgáltatva a gazdák annyira az uzsoráskodásnak. Fontos volna azután még az ingójelzálog gyakorlati megvalósítása is. Nem akarok itt konkrét javaslatokat tenni, csak az volt a célom, hogy e vita kapcsán a nagyiméltóságú kormány figyelmét felhívjam ezeknek a földhaszonbérlőknek igazán nyomorúságos viszonyaira, és hogyha ennek a törvénynek kereteiben nem is, de kérem a pénzügyminiszter úr ő nagyméltóságát, más utakon igyekezzék ezífc a problémát megoldani. En meg vagyok arról győződve, hogy iaz igen t kormány és különösen a pénzügyminiszter úr, aki olyan energiával, lelkesedéssel, hittel, meggyőződéssel, őszinteséggel és igazi praktikus, gyakorlatias érzékkel nyúl bele ezekbe a dolgokba, ennek a segítésnek a módját meg fogja találni. . A törvényjavaslatot általánosságban, a részleges tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr ő excellenciája kíván szólani. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) En tulajdonképpen csak köszönetet kell, hogy mondjak azért, hogy az igen t. felszólald urak majdnem kivétel nélkül helyeslőleg veszik tudomásul ezt a javaslatot és benne semmiféle kivetni valót nem találtak. Ez nekem megnyugvásomra szolgál abban a tekintetben, hogy maga az út, amelyen ez. a javaslat jár, helyesen van megválasztva és ha ezen az úton helyesen is fogunk járni, akkor el fogunk jntni ahhoz a célhoz, amelyet magunknak kitűztünk. A magam részéről nem osztozom abban a FELSŐHÁZI NAPLÓ. VI. nézetben, hogy ez csak egy kerettörvény, hanem vannak olyan paragrafusai, amelyek inkább csak nagy vonásokban adnak felhatalmazást, de a részletekre nem terjeszkedhetnek ki természetüknél fogva. Mégis elismerem, hogy jórészt a törvény mikénti végrehajtásán múlik az, hogy vájjon sikerre fog-e vezetni ez az akció vagy sem. A végrehajtási utasítások tervezete elkészült s én a legközelebbi napokat szeretném felhasználni arra, hogy megkapja azt a formát, amelyet az összes érdekeltek és az összes szakemberek bevonásával, akik evvel eddig is foglalkoztak, egyáltalában meg lehet adni egy rendeletnek. De hiszen én azért kértem sok kérdésnek rendeletben való szabályozhatását, hogy ha látnók azt, hogy valahol tévedtünk, imódunkban legyen a rendelet módosításával vagy kiegészítésével kellő időben a megfelelő intézkedéseket megtenni. Itt két körülményre vagyok bátor utalni. Először arra, amit Hadik János ő exellenciája hozott fel, hogy minden azon múlik, vájjon az a gazda fogja-e viselni tudm azt a kamatterhet, amely a szanálás után ráhárul, igen vagy nem? Ez a kérdés pedig szorosan összefügg azzal a kérdéssel, amelyre másodsorban vagyok bátor utalni, hogy vajion^ helyes-e az a kiindulási pont, amely a kormányt ennek a javaslatnak benyújtásakor, illetve készítésekor vezette, hogy sikerülni fog részben nemzetközi szerződésekkel, részben belső intézkedésekkel a fontosabb mezőgazdasági cikkek árát olyan nívóra hozni, amely nívó mellett a gazdálkodás rentabilitása is növekszik. (Ügy van! Ügy van!) Ez volt a priusz a szanálásnál. Ha ezt elérjük, akkor kevesebb lesz az aggodalom a tekintetben, hogy még^ magas teherhatáron szanált gazda is el fogja bírni ezt a terhet. De ha nem is az a kiindulásunk, hogy az egész 'mezőgazdaságot sikerül ezen a módon jobb helyzetbe juttatni, ezt a törvényjavaslatot mégis meg kell csinálni és ebben azután megint egyetértek Hadik ő exellenciája nézetével, mert feltétlenül kellett a válságba jutottak mai helyzetén, bajain segítenünk, tekintet nélkül arra, hogy vájjon az'után sikerül-e még másik tekintetben által ános s ágban a gazdálkodás jövedelmezőségét is emelni. T. Felsőház! Hogy milyen mértékben sikerül a mi értékesítésünk nívóját emelni, az — valamennyien tudjuk — tekintélyes, részben a mi hatáskörünkön kívül eső körülményektől függ. Ehhez mindig partnerek kellenek, akikkel ezeket a nemzetközi szerződéseket^ megkötjük. Méltóztassék megengedni, hogy én ennek részleteibe az ügyek mai stádiumában ne menjek bele, hiszen nem is mehetek bele, de egyről biztosíthatom az igen t. Felsőházat, hogy a kormány mindent el fog követni, amit el kell követnie és nem fog elmulasztani semmiféle olyan alkalmat, amely alkalom arra vezethet, hogy a mi gazdaságunkat ebből a válságos helyzetből kivezessük. (Elénk éljenzés.) Különösen Bálint ő méltósága hozott fel speciális adatokat, amelyek Magyarország legjobb termőterületéről származnak, Makó vidékéről, azonkívül Szeberényi ő méltósága is hozott speciális eseteket a szomszéd Békés vármegyéből. Ezeken a foltokon, Békés vármegye egy részén^ Csanád és Csongrád egy részén a baj abból állott elő, hogy igen magasra növekedett a föld ára, igen sokan ilyen áron vásároltak, ezen árnak megfelelően béreltek. Ennek az alapja főleg a hagymatermelés és ia 30 pengős búzaár volt. Ez az alap eltűnt, tehát nem volt többé reális az iaz ár, amelyet azért a 16