Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-95

94 Az országgyűlés felsőházának 95. ülése 1931. évi március hó 27-én, pénteken. fog iszerepelni, továbbá az állam vállal felelősséget bizonyos tartozásokért, szóval az egész ügyét ;az állam veszi a kezébe, xje természetesen ahogyan az egyéni és a társadalmi iniciatívával állunk, ezt máskép elképzelni nem is igen lehet. , Nagyon üdvözlöm, éppúgy mint Pap Géza báró tette, azt az intézkedést, amely a fedezeti elv meghonosítására irányul. Nekem azonban csak az tűnik fel, hogy habár unos-untalan azt hangoztatjuk, hogy mi jogásznemzet vagyunk és úgy tudom, hogy körülbelül ötezer vagy hatezer ügyvéd is működik CsonkaMagyarország területén, miért nem vettük már előbb észre ezt a fedezeti elvet, amely Ausztriában és Németországban úgy tudom régebben érvényben áll, mert ha ezt már előibb meghonosítottuk volna, nem egy, hanem ezer és ezer család bukását lehetetlenné tettük volna, Ezért talán majd a mi jogászaink felelni fognak és meg fogják magyarázni, miért történt ez így és miért nem jutottunk már előbb annak megállapítására, hogy ez nekünk feltétlenül szükséges volna. Ami a továbbiakat illeti, amire én a magam részéről a legnagyobb mértékben súlyt helyezek, az az, hogy ezzel a javaslattal talán sikerül egy olyan új érát megnyitni, amely a mezőgazdaságnak okos, helyes és jó irányban való fejlesztését és felkarolását fogja inaugurálni. Késen kell azonban lennünk, nehogy úgy járjunk ezzel a fellendüléssel, amely most az agrárkérdések körül mutatkozik, hogy azok mihamarább szalmalángnak bizonyuljanak, mert ha igaz is az, hogy a mai korban nagyon gyors a haladás bizonyos irányban, a technikai kérdésekben és azokban a, kérdésekben, amelyek ehhez tartoznak, más irányban azonban szörnyű lassú a haladás. Legyen szabad csak arra hivatkoznom, hogy^ boldogult földmívelésügyi miniszterünk, Darányi Ignác, ezelőtt 22 esztendővel, az ő nagy -javaslatába, amelyet 1909-ben nyújtott be és amely az akkori viszonyok között igen nagy haladást jelentett volna, már felvette azt a Kenten principes, azt a járadéki elvet, amelyre pénzügyminiszterünk, az ő mostani javaslatának egyes részeit alapítja, ellenben felvett sok olyan elvet is, amelyekhez még mindig nem jutottunk el, ő tudniillik a parcellázást, a telepítést, mégpedig úgy az állami, mint a magántelepítést, a haszonbérleti telepítést akarta felkarolni, a telepítési alapot 120 millió koronával akarta megkreálni, továbbá az ingatlan feldarabolások tekintetében akart intézkedéseket tenni. Azután következtek volna a járadék haszonbérlő társaságok. Huszonkét esztendő elég hosszú idő volt arra, hogy ezekből sokkal több valósulhatott volna meg, mint amennyi tényleg megvalósult. A lassú haladásnak egyik bizonyítéka az is, hogy ezt a járadéki elvet csak most látjuk viszont. Akik foglalkoztak ezzel a kérdéssel, tudják, hogy ezt Rodbertus, egy német közgazda, későblb miniszter, aki különben maga is földbirtokos volt, 1847-ben ajánlotta először az ottani vezető politikusok figyelmébe, lándzsát tört mellette, a vége azonban az lett, hogy ebből az elvből ott sokáig semmi sem valósult meg és mi is csak most jutottunk oda, hogy ezt a gondolatot hasznosíthassuk. Es habár azt látom, hogy most az agrárkérdések iránt itt-ott talán mutatkozik is érdeklődés, mégis igazán meglep és nagyon szomorúan lep meg engem az a körülmény, hogy az egész javaslat tárgyalásánál a földmívelésügyi miniszter urat vagy az ő közegeit nem is látjuk, hogy azokat a bizottságokat, amelyek közvetlenül kellene, hogy a mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozzanak, sem a Képviselőházban, seun pedig a Felsőházban erre fel sem hívták. Ilyen körülmények között könnyen megeshetik az, hogyha kissé enyhül a válság, alább fog hagyni ez az érdeklődés, ami pedig nemzeti katasztrófa, nemzeti veszedelem lenne. En azon a nézeten vagyok, hogy a Felsőháznak kötelessége tiszta, meleg, őszinte, igaz, érdeklődést tanúsítani ezeknek a problémáknak a tárgyalásánál, azok felszínén tartásáról, és mindent megtenni, amit módjában van megtenni arra vonatkozólag, hogy a. vezető kormányférfiak ezerféle elfoglaltságuk ellenére ebben a tekintetben mindig nyitott szemmel lássanak, és hajlandók legyenek megtenni azt, ami szükséges. Befejezésül legyen szabad mi ég egyet felemlítenem, tudniillik azt, amit az igen t. Felsőház tagjai is bizonyára észrevettek, hogy alig pár nappal ezelőtt, a Budapesti Közlönyben egy rendelet jelent meg, amely a hitbizományokra vonatkozik. A hitlbizományok reformja már régóta napirenden levő kérdés. Ügy voltunk értesülve, hogy ebben a tekintetben az előmunkálatok az igazságügyminisztériumban meglehetősen előrehaladott stádiumban vannak. Ennek a rendeletnek megjelenése, amely a kormány részére rendkívül pouvoir-t ad, sokunkra nézve nagyon váratlan és deus ex machina jellegével bír. A rendelet tudniillik nagyon messzemenő felhatalmazást ad az illetékes minisztereknek a hitb irományokhoz tartozó egyes részeknek kicserélése, eladása és kezelése tekintetében. En azt óhajtanám, hogy az illetékes miniszter urak legyenek szívesek nyilatkozni abban a tekintetben, hogy miért volt ez szükséges és tulajdonképpen mi az a hatáskör, amelyet a rendelet felölel, mert hiszen azt nem lehet feltételezni, hogy egy rendelettel a fennálló törvény intencióit egészen eliminálják és helyettesítsék. Ezek után bátor vagyok kijelenteni, hogy a javaslatot örömmel fogadom el. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Szeberényi Lajos Zsigmond ő méltósága! Szeberényi Lajos Zsigmond: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Alig volt törvényjavaslat, amelyet úgy ebben a Házban, mint kint is olyan nagy várakozással, reanénynyel és örömmel fogadtak volna, mint ezt a törvényjavaslatot. Annak az elemnek megmentéséről van szó, amely országunk egyik legértékesebb néposztálya és amelyről meg vagyok győződve, hogyha ez az elem elvész, elvész a többi osztály is. En abból a vármegyéből való vagyok, ahol a kisgazdaosztály a legjobban van eladósodva, nem tisztán önhibája folytán, hanem azoknak a viszonyok hatása alatt, amelyekről az előttem szóló felsőházi tag urak szóltak. Azonban nemcsak az általános válság az oka a gazdaelem najgy eladósodásának, hanem,' sok más körülmény is. Ezekre az összes körülményekre nem térek ki, egyszerűen azért, mert nem akarom a t. Ház idejét túlságosan igénybe venni; van mód és alkalom más helyen is ezekről a kérdésekről szólni. '. Ez a törvényjavaslat kerettörvényjavaslat és mint ilyent üdvözöljük, mert reméljük, hogy ezzel kapcsolatban sok olyan intézkedés jön, amely a gazdaosztály megmentésére irányul. Látom napról-napra a gazdaosztály nehéz ver-