Felsőházi napló, 1927. VI. kötet • 1930. november 21. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-95

Az országgyűlés felsőházának 95. ülése gődését, és amint itt osztatlan a részvét a gazdaelem iránt, úgy gondolom, hogy országunkra nézve nagyon örvendetes jelenség az, hogy minden elem, minden osztály összefog, hogy ezen a bajon segítsünk. Örömmel láthatja a gazdaosztály azt, hogy itt nem szabad osztályharcnak lennie, hanem mindannyiunknak vállvetve kell egymás baján segítenünk. Engedjék meg azonban nekem, hogy pár szóval rámutassak arra, hogy nem elég, ha én a fuldoklókat mentem és életrekertem, mert azok már vesztettek valamit, amit csak nagynehezen fognak visszanyerni. En azokra is tekintek, akik ma még nem fuldokolnak, de közel vannak ahhoz és ha viszonyaik nem változnak, bizonyára ők is azok sorsára fognak jutni, akiknek sorsa iránt úgy a magas •; kormány, mint ez a Ház élénk és igaz részvéttel van. A gazdaosztálynak is egyik legnagyobb nehézsége az, hogy — mondjuk meg — ő tud a legnehezebben pénzhez jutni. Ha egy nagy cég szükségei pénzt, az kap 5*5%ra a Nemzeti Banktól, ellenben egy kisgazda, legyen a birtoka , olyan tiszta^ mint a hó, csak ennek a dupláján, sőt még drágábban jut hitelhez. Amikor 7—8 év előtt az alföldi nagy városokban, földmívelő városokban, — én úgy neveztem, hogy paraszt városokban, de ezt a szót nálunk nem szeretik — egyszerre elszaporodtak a bankok, kétszerannyi bank lett, mint azelőtt, a naiv emberek azt hitték, hogy lesz most már olcsó pénz, mert azt gondolták, hogy ha sok üzlet lesz, több lesz a kínálat és olcsóbb a pénz. De nagyon csalódtak, mert a bankok nagyon hamar megtalálták az egyértelműséget a kamatlábat illetőleg és így azután drága lett a pénz. De nemcsak ezeknél a bankoknál, a nagyobb intézeteknél, hanem azoknál, amelyek tisztán altruisztikus célt t tűztek maguk elé, mint a szövetkezetek, is drága lett a pénz. Mert mi az eljárás? Az Okh. kap pénzt 5'5%-ra a Nemzeti Banktól. Mire ez a pénz lejön a gazdához, éppen a dupláját kell érte fizetni, mert az Okh. adja a helyi szövetkezeteknek 8'25%-kai, de ezek azt mondják: nekik is kell élni, ők is akarnak valamit nyerni és lesz 11% a kamat. A kamat tekintetében valami megoldást kell találnunk, miért az a parasztember, — bocsánat, földmívelő kisgazdaetmber, én nem tartom sértőnek, mert nagyon becsületes elnevezés, az én őseim is azok voltak, nem szegyeiéin, de nálunk ez az úri tempó — az a földmívelő ember, aki a szövetkezettől vesz igénybe hitelt, már csak 11%-ra kap. Nekünk tehát arra kellene törekednünk, keressük a módját, —• nem tudom, hogyan, nem vagyok pénzember — hogyan lehetne olyan országos bankot alapítani, mint a községi takarékpénztár, amely semmiféle hasznot nem fordítana egyesek javára, hanem mindig a köznek, az államnak a hasznát nézné. Ismétlem, én nem tudom, hogyan lehetne ezt megcsinálni, mindenesetre megpróbálták és talán meg is csinálták másutt, azt hiszem azonban, mindnyájunknak arra kellene törekednünk, hogy a mi népünk olcsóbban tudjon a szükséges hitelhez jutni. A mi emberünk tudja, mi a váltó, fél attól nagyon, de ha nincsen más mód, ő is megtanul a váltón lovagolni. Ha volna ilyen intézet, ez szabályozója lehetne a többi bankoknak is, akkor nem kellene uzsoratörvény sem, mert ez mérsékelné a többit is

1

, hiszen nem volna benn a karteliben. r Ez az egyik dolog, — tehát a kamatok leszállítása — a másik pedig a közterhek apasztása. Engedelmet kérek, én tudom, hogy ez 1931. évi március hó 27-én, pénteken. 95 nagyon kellemetlen kérdés, de^ tudom azt is, hogy talán a mi népünk a világ legjobb adófizetője. Nálam pár nap előtt volt egy 20 holdas gazda, aki sírt, mikor mondotta: uram, soha egy negyedet nem mulasztottam el, fizettem az adómat, de most adós vagyok, sehogy sem tudok fizetni. Hát milyenek azok a közterhek? Például csak azt hozom fel, hogy egy tanyai gazda, akinek 34 hold földje van, és akinek a városban nincsen iháza, az fizet 530 pengő adót. Mármost annak, akinek bent a városban háza van, a házadó folytán tetemesen többet kell fizetnie. Tessék csak kitekinteni a gyorsvonatból és látják azokat a kis viskókat, ott a város végén, amelyek után a tulajdonos 50—60 pengő adót fizet, olyan ember, aki alig szerez többet egy hónapban 60 pengőnél, télen pedig semmit sem keres. En elismerem, hogy nagyon nagy terhei vannak államunknak, de azt hiszem, hogy itt minden közületben — kezdve az államtól le — nálunk valami szeretet tapasztalható a pompa, a reprezentálás iránt. En azt mondom, hogy most le kellene tenni minden pompáról, mert nagyon komoly és veszedelmes időt élünk. Azt mondják, keressük az igazságot. En azt mondom, hogy keressük és pedig teljes lélekkel keressük azt az igazságot, hogy mindenki, aki ebben a hazában él és becsületes munkával keresi kenyerét, megéljen emberhez méltó sorsban. Az, hogy némelyek magas lóra ülnek s pompát és fényt hirdetnek, a jelszavak korszakában lehet tetszetős, de nézetem szerint nekünk össze kell húzódnunk, szerényen bell élnünk és ebben a társadalominak minden osztálya kell hogy egyesüljön. Veszedelmes időt élünk és éppen azért, amint előttem szónokolt Pap Géza t. barátom is mondotta, mindnyájunknak össze kell fognunk a szeretetben is. Ne urak, szolgák legyünk, egymás szolgái. (Helyeslés.) A pénzügyminiszter úr a törvényjavaslat indokolásában a 18. §-mál aziti is mondotta, hogy ez a javaslat alkalmas lesz a parcellázásra. Tényleg ez a helyes földreform, ígv meg lehet valósítani azt az eszmét, amelyet Németországban Innere Koloniisationnak neveznek, csakhogy ott van egy olyan törvény, amely szerint — talán itúloz, amikor ezt kimondja a porosz törvény — amelyik község határában tíz percentnél több a nagybirtok, azt parcellázni kérni joga van a községnek. De a pénzügyiminiszter úr ő nagyméltósága kifejezte azt is in. dokolásában, hogy ez különösen a 15—20—25 holdas biribokosoknak kedvezne, akik így meg• véve a birtokot, 30—35%~ig rendelkeznek pénzzel, a többit pedi^ hitel útján kapnák meg. jj/n tudom, hogy ebben az Özönvízben is úszkál egypár Noe^bárka. Nevezem azokat, akik tényleg koplalással, önmegtagadással úgy tudták az ő gazdaságukat vinni, hogy egy kis pénzük is van elreiüve, de azért kiérem a miniszter urat, hogy necsak ezekre a 15—20 holdasokra legyen tekintettel, hanem a 3—4 holdas birtokosokra is. Ezek nagyon várják a földreformot. (Egy hang a jobbközépen: Ingyen!) Nem ingyen, ellenkezőleg. A becsületes" ember nem akar ajándékot. Állítom azt, hogy ezek a kisemberek az Alföldön lesznek a jövő gazdái, mert ezek nem élték alti azt a szerencsétlen inflációs korszakot, amikor némelyik ember avval dicsekedett, hogy befűt a kályhába a pénzzel. Azért ezt a kis osztályt is a miniszter úr jóakaratába és jóindulatába ajánlom. Áldani fogják, ha egy hosszú életen át szerzett munkájuk gyümölcsét abba a földbe helyezik, amely15*