Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-72

74 Az országgyűlés felsőházának 72. ü ges határvédelmi zavarokat fog előidézni (Derültség.) csak azért, hogy ezt a jogát gyakorolhassa. Bocsánatot kérek, de ez semmi komolysággal nem bír, sőt nem is a logika körébe tartozik, hanem inkább a pszichopatalógia körébe. (Elénk derültség.) Ezzel tehát nem foglalkozom, hanem rátérek ennek a szakasznak másik részére, arra tudniillik, amely azt mondja, hogy lázadás esetében van joga a kormánynak elrendelni a háborús állapotot. Ebben látok én veszedelmet, nem mintha a kormány visszaélne ezzel és lázadásnak minősítene minden csetepatét, minden zajt és lármát, hanem attól félek, hogy igen súlyos esetekben, igen nehéz viszonyok között a kormány a törvényt meg akarja tartani, stricto jure magyarázza a törvényt, s így nem lesz neki módjában ennek a szakasznak alapján a hadiállapotot elrendelni. Miután a javaslat azt mondja, hogy «lázadás esetén», azt hiszem, nem is kell ennek az illusztris testületnek magyaráznom, hogy ha a törvény mondja, hogy lázadás esetén, akkor lázadás fogalmát valahol törvényben ke.ll keresni, mert ha egy törvény valamely fogalommal operál, akkor ez a fogalom vagy a közönség hiedelmében él, vagy pedig a törvényben. Ha a törvényben van ez a fogalom, akkor semmi mást nem szabad alkalmazni, csak annak a törvénynek fogalmát és meghatározását, már pedig van törvényünk, amely a lázadásról szól, a büntetőtörvénykönyv 152. és 153. §-a, amely megmondja, hogy mi a lázadás. A 152. § azt mondja, hogy lázadást képez a csoportosulás, melynek célja az országgyűlés, az országgyűlés valamely Házának, vagy bizottságának, vagy a kormány hivatalos eljárását erőszakkal vagy fenyegetéssel megakadályozni, valamely tevésre avagy abbahagyásra kényszeríteni. Ezt mondja a 152. §. A 153. § máskép rendelkezik, ott más a passzív jogalany, hogy jogásziasan fejezzem ki magam. A 153. <§> ezt mondja: lázadást képez a csoportosulás akkor, ha annak az a célja, hogy hitfelekezetet, nemzetiséget vagy valamely társadalmi osztályt fegyveresen megtámadjon. íme, ha lázadásról akarunk diskurálni és a lázadás fogalmával akarunk operálni, mindig vissza kell menni a 152. és 153. §-ra, mert ott van a fogalma meghatározva a lázadásnak és ha a kormány azt látja, hogy a 152. és 153. §-ra nem passzol az a tumultus, az a zajongás, akkor nincs joga hadiállapotot elrendelni, pedig igen súlyos esetek lehetnek, mert hiszen ez a lázadás, amelyről a büntetőtörvénykönyv rendelkezik, tulajdonképpen lokális jellegű, lokális természetű, nem forradalmi. Ennél sokkal súlyosabb a forradalom, ennél sokkal súlyosabbak a forradalmi mozgalmak és ilyen mozgalmak esetén, ha stricto jure magyarázza a kormány a 4. §-t, nincs joga elrendelni a hadiállapotot. Történelmi példával élek. Nem kell visszamenni nagyon messze, csak az októberi forradalomig. Négy kimagasló mozzanatot emelek ki, amelyek közül csoportosult a tömeg, zajongott az utcákon, ordítozások, lármák voltak, igazi forradalmi mozgalmak voltak. Az egyik október 23-ika, amidőn a nemzeti tanács megalakult és első ülését tartotta. Tudjuk jól, micsoda zsibongás, lárma, ujjongás volt. Lehetett volna akkor a hadiállapotot alkalmazni? Nem, inert lázadást a törvény értelmében ez nem képezett. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: A Nemzeti Tanács már maga lázadás volt!) Méltóztatik tudni, hogy a forradalom nem október 31-én, hanem jóval előbb kezdődött, de első bizonysága a forradalomnak az volt, amidőn október 23-án megalakult a Nemzeti Tanács, mert akkor csavarta ki ahae 1929. évi december hó 13-án, péntekén. talmat a törvényes legitim kormány kezéből. Ha azonban stricto jure, betű szerint vesszük ezt a törvényt, akkor nem tudná a kormány a hadiállapotot elrendelni. (Ellenmondások.) A másik eset október 28-án volt, a lánchídi csata, amikor éppen ő fenségéhez vonult fel a tömeg, nagy lármával követelve azt, hogy Károlyit nevezze ki miniszterelnöknek. Ott sem az országgyűlés ellen intéztek támadást, nem a kormány ellen, nem is hitfelekezet ellen, miként az előbbi esetben sem, tehát nem is lehetett volna törvényesen ráhúzni a lázadás fogalmát. A harmadik eset október 31-én volt, amikor kitört a forradalom. Utóvégre akkor nem is igen beszélhettünk arról, hogy hadi állapotot rendelj enel a kormányomért a kormány eltűnt, mint a kámfor, magától eltűnt és az uralmat átvette a mob. dühöngött az ochokrácia. A kormánynak még ilyen mozgalom idején sem volna alkalma, ha stricto jure vesszük ci SZ3>~ kaszt, háborúállapot elrendelésére. A negyedik november 16-án volt, akkor, amikor a parlament harakirit végzett önmagán és feloszlatta magát. Akkor volt ez, amikor a Felsőház Wlassics Gyula báró bölcs, bátor, férfias fellépése folytán (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés.) nem követte az Alsóházat, hanem csak egyszerűen beszűntette tanácskozásait. (Ügy van! Ügy van!) De nem lehetett volna alkalmazni a 4. §-t ebben az esetben sem, mert nem támadták meg sem a kormányt, sem az országgyűlést. Az országgyűléssel nem is törődtek semmit. Az országgyűlés feloszlatta önmagát. Az a nagy tömeg, amely itt volt, az a 100—120.000 ember nem azért volt itt, hogy az országgyűlés ellen agitáljon, vagy erőszakot alkalmazzon, (Egy hang a jobbközépen: Nem egészen így volt!) hanem azért, hogy a nénköztársaságot kikiáltsa. Az egy ujjongó tömeg volt és nem erőszakoskodó tömeg. íme így áll a dolog, hiszen — ha elemeire bontjuk a szakaszt — látjuk, hogy bizony sok nehézséggel fog találkozni a kormány, ha valaha olyan szomorú állapotok lesznek, hogy ismét szükség lesz a hadiállapot kihirdetésére. Ne méltóztassék azonban azt hinni, hogy én ezt a paragrafust rossznak tartom. Korántsem. Felhívom a mélyen t. Felsőház figyelmét arra, hogy a törvény interpretációjánál idő tekintetében kétféle időt különböztetünk meg, megkülönböztetjük a béke, a nyugalom, a higgadtság idejét, amikor módunkban van vitatkozni a felett, hogy grammatikai, logikai magyarázat szerint értelmezzük-e a törvényt, sőt még módunk van bizonyos esztétikát is bevinni a törvénymagyarázatba. De más eset az, amikor mozgalmas idők vannak, amikor inog az ember alatt a föld, amikor ég a társadalom épületének teteje, akkor bizony nincs idő arra, hogy cunctatorkodjunk, hogy a í grammatikai vagy logikai magyarázat finomságait alkalmazza az ember, hanem huszárosán nekivág az egésznek. így vagyunk ezzel a 4. Vszal is, hiszen az a 4. § csakis a legmozgalmasabb időkben alkalmazható. Amit én itt elmondottam skrupulusként, hogy így, meg úgy nem lehet alkalmazni, mert jogi agfrályok vannak ellene, azok mind halomradőlnek, ha meggondoljuk, hogy ennek a törvénynek alkalmazása tulajdonképpen forradalmi időket tételez fel, forradalmi időkben pedig határozottan, nagy energiával, bátorsággal és erős akarattal kell a kormánynak fellépnie. Amelyik kormányban megvannak ezek az ingredienciák, annak nyert ügye van, amelyikből hiányoznak, az bukott kormány, sőt nemcsak a kormány bukott meg, hanem megbukott