Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-72
Az országgyűlés felsőházának 72. ülése a társadalom is, az állami rend.is, mert akkor a forradalom ki fog törni. Még egyszer visszatérek' az 1918 októberi esemény ékre. Az akkori kormánynak módjában lett volna, hiszen volt egy egészen intakt hadosztályunk, amelyet nem fertőzött meg a forradalom bacillusa, csak egy ezredet felvonultatni ide Budapestre,* csak egy ezredet^ szembeállítani a forradalommal. (József kiráyi herceg: Azt kértük, a hadseregfőparancsnokság azonban húzta-halasztotta és nem érkezett meg az ezred! — Huszár Károly: Es a kritikus éjszakán kétszáz ember nem volt! Felelek érte mindenki előtt! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vargha Ferenc: A kormánynak módiában lett volna egy ezredet ide felvonultatni és ha felvonultat ide egy ezredet már korábban, amikor a politikusoknak meg kellett érezniök, hogy baj lesz, amikor a forradalomnak előszelei fújdogáltak, és még nem volt orkán a nyakunkon, mert a kormánynak akkor kellett volna egy ezredet felvonultatnia a csőcselék ellen, akkor meg vagyok róla győződve, hogy az a csőcselék elkotródott volna, visszavonult volna a kloakákba. Es mert ezt nem tették meg és mert kellő időben nem eszméltek rá, hogy miről van szó, nem ismerték fel a jeleket, a forradalom jeleit, mi történt? Az történt, hogy kitört az októberi forradalom, meggyilkolták Magyarország legnagyobb emberét, az történt, hogy a belgrádi szégyenteljes canossa-járás megtörtént, az történt, hogy idejött nyakunkra a kommunizmus, létrejött a trianoni békemű, amely erőszak hatása alatt jött létre és az lett a vége, hogy Magyarországot szétdarabolták. Meg vagyok róla győződve, hogyha a forradalmi mozgalmaknak legkezdetén ráeszméltek volna arra, hogy ezek a mozgalmak micsoda természetűek, micsoda veszélyt fognak magukkal hozni, és már szellőkorában megragadták volna azt a vihart, amely később viharrá erősödött, akkor Magyarországnak, ennek a gvönyörű országnak határai ma is a Kárpátoktól az Adriáig terjednének. Elfogadom a javaslatot. (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik Szőke Gyula ő méltósága. Szőke Gyula: Nagyméltóságú Elnök TTr! Mélyen t. Felsőház! Ha az előttem felszólalt két tagtársaim után, akik Magyarország büntetőjogi kiválóságai, én szót emelni bátorkodom, csak azért teszem, hogy három rövid megjegyzést tegyek, éppen azért, hogy a Felsőházban ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása során elhangzott megjegyzések esetleg kifelé, a későbbi kritika alkalmával olyan színben ne tüntessék fel a Felsőházat, mintha az egyhangúlag vett volna tudomásul olyan magyarázatokat, amelyek a későbbi jogvitákban félreértésekre adhatnának alkalmat. Az első megjegyzésem vonatkozik ennek a törvényjavaslatnak megalkotására. Maga az együttes bizottság jelentése is azt mondja, hogy szükség van erre a javaslatra azért is, mert a katonai bütetőjogviszonyokat egy régi császári pátens szabályozza. Nincs bennem semmi ellenmondási viszketegség, és semmiféle kritika iránti vágy az előadó úr Ő méltósága iránt, amikor azt mondom, hogy én nem volnék hajlandó megszavazni ezt a törvényjavaslatot azért, mert a régi katonai büntetőtörvénykönyvünket császári pátens alkotta meg. Nem volFELSŐHÁZI NAPLÓ. V. 1929. évi december hó 13-án, pénteken. 75 nék hajlandó megszavazni azért, mert ma inkább eltűröm régi törvényeinket és inkább foltozom azt a régi törvényt és inkább segítek annak rossz paragrafusain, még akkor is, ha az császári pátensen alapul, semhogy olyan új egységes törvénykönyvet csináljak, amely csak erre a kicsiny Magyarországra áll, és azokat a kapcsolatokat, amelyek a ma fennálló és az elvesztett területeken is érvényesülő törvények erejében vannak, meglazítsam. Ennélfogva ne méltóztassék rossznéven venni, ha azt mondom, hogy én ezt a törvényt nem alkotom meg azért, mert ez egy régi császári pátensen alapuló törvényt kíván helyettesíteni, hanem megalkotom azért, mert ez az egységet még jobban kovácsolja össze, és pedig nemcsak a polgári és katonai elemek között, hanem a ma meglévő Magyarország és a régi Magyarország lakosai között is. Mert ez a törvényjavaslat, amely itt előttünk van, nem egy új törvényt alkot, hanem elsősorban azt mondja ki, hogy a régi katonai büntetőtörvénykönyvvel szemben a régi és a mindenkor fennálló polgári büntetőtörvénykönyveket kívánja alkalmazni szerte az egész országban. Ezzel nem szűnteti meg azt a közösséget, amelyben a megszállt területek lakói velünk vannak a törvények alkalmazásában, és éppen ez az, amiért én politikai szempontból igenis hajlandó vagyok ezt a törvényjavaslatot elfogadni. Nem is szavaznám meg a törvényjavaslatot azért, mert azt mondták, hogy azzal a régi törvénnyel, amelyet most hatályon kívül helyezni kívánunk, a régi közös hadsereg^ élt, és nemcsak a Képviselőházban, de a bizottsági tárgyalások során is ez mintegy indokul szolgált az új javaslat megalkotására. Megvallom őszintén, — és azt hiszem, ebben egyetért velem a mélyen t.,Felsőház — hogy én nem találom olyan rossznak, olyan megvetendőnek, olyan elutasítandónak azt a régi törvényt csak azért, mert nekünk volt egy hadseregünk, amely közös is volt egyúttal, és annak volt az büntetőtörvénykönyve, amely közös is volt egyúttal. Ezért nem találom azt olyan eltaszítandónak, hogy ezért mindjárt siessek egy új törvénvt alkotni. Es én le kívánom itt szegezni a mélyen t. Felsőház ülésén azt, hogy igenis ragaszkodni kívánok a multakhoz; (Helyeslés.) ragaszkodom a múltakhoz nagyon sok dologban, ragaszkodom még olyanokban is, amelyeket az időközi politikai kívánságok talán rossznak, vagy helytelennek néztek. Ragaszkodom a multakhoz azért, mert azokhoz hazánk történelmének nagyon sok dicsősége és kiválósága fűződik, és én nem tudnám azokat a multakat megtagadni még akkor sem, ha azokkal természetszerűleg a dicsőség mellett bizonyos árnyoldalak is jártak. (Helyeslés.) Ezért én ezt a dolgot nem nézem politikának; ezt a törvény-' alkotást nem nézem másnak, mint törvényalkotási kérdésnek, és ezzel a szemmel nézve fogadom el azért a javaslatot, mert ez a javaslat egységesíti a büntetőjogot a katonaság és a polgári elem között, és ezzel mintegy kiterjesztjük azt a megértést, amelyet a kormány a mai nehéz viszonyok között a katonaság és a polgárság között eddig is propagált. A másik tiszteletteljes megjegyzésem vonatkozik a törvénymagyarázatra, különösen azzal kapcsolatban, amit Vargha ő excellenciája volt kegyes mondani a törvény 4. és 38. §-ai kérdésében. En nem mernék egy megalkotandó törvényjavaslatnál olyan messzire menni, hogy azt magyarázzam, hogy a 4 § alapján, amelyet én elfogadok, a kormánynak esetleg nem lehetne meg a joga bizonyos körülmények között ren14