Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-72

Az országgyűlés felsőházának 72. ülése A folytatást akarja meggátolni a katonatiszt a fegyverhasználattal. De amidőn a javaslat csak a folytatást tiltja és csak a folytatásnak megakadályozása céljából ad jogot a fegyverhasználatra, ebben implieiter benne van, hogy a kezdete szabad, megengedett dolog; annyiban megengedett dolog, hogy nem szabad a fegyvert használni az első attaknál, csak ha tovább is folytatni akarja az illető. A másik pedig az, hogy szükséges. Ez a szükségesség körülbelül benne van a 79. §-ban is, csakhogy ott más relációban van meg. Itt az van, hogy a folytatást szabad megakadályozni, de egy csomó becsületsértést köteles a katonatiszt zsebrevágni. E szerint a javaslat szerint, ha égy katonatiszten végigvág valaki egy bottal és akkor elszalad, akkor nincs joga a katonatisztnek fegyvert használni, mert az illető nem akarja folytatni. Nevetséges dolog, de borzasztó. Csak folytatni nem szabad, csak a folytatást szabad meggátolni a fegyverhasználattal. Azután jön a szükségesség. A szükségesség határát nem szabad átlépni, inert ha átlépi a szükségesség határát, akkor dutyiba kerül a katonatiszt és megbüntetik. Itt van megint egy nagy különbség a jogos védelem és a fegyverhasználat között. Milyen egészen más képe van a jogos védelemnek. Azt mondja a 79. § második bekezdése: «Jogos védelem az, amely a megtámadottnak vagy más jelenlévő személynek vagyona vagy személye ellen intézett jogtalan és közvetlen támadás elhárítására szükséges». Itt is van szükséges, emitt is van szükséges. Igen ám, de nem folytatásról beszélt a jogos védelemnél, hanem támadásról. Amikor a botot felemeli az illető egyén, már akkor nekem jogom van leütni, hogy megakadályozzam abban, hogy a támadást realizálja. A katonatisztnek nincs joga, csak a folytatást van joga megakadályozni. Még egy más körülményre hívom fel az igen t. Felsőház figyelmét. Azt mondja a jogos védelemnél, hogy más jelenlévő ellen. A jogos védelem tehát nemcsak egy embert véd, hanem a másikat is védi. Itt erről nincs szó. Példával élek és példával illusztrálom állításomat Tegyük fel, egy öreg generális^ megy az utcán az ő fürge, ugrifüles adjutánsával. Megtámadják a generálist, végigvágnak bottal a generálison. Az adjutáns kénytelen összetett kezekkel nézni ezt, a 38. § alapján, mert neki nem szabad hozzányúlni; csak a 79. § alapján lehet felmenteni. A 79. § alapján, azután felmentik, de nem a 38. i alapján, amelyet annyira támadtak és ártatlanul annyira bántalmaztak a Képviselőházban, hanem a 79. § alapján fogják felmenteni a jogos védelem okából. De még egy másik különbség is van. ^Mindezeket csak azért sorolom fel, mert t. barátom a kettőt azonosította. A 79. §, amely a jogos védelemről szól, azt mondja 3. pontjában: «Nembüntettetik a jogos védelem akkor, ha ijedtség, félelem, vagy megzavarodás folytán hágta túl a szükségesség határát». Ijedtség, félelem vagy megzavarodás. Nem akarom a katonaság bátorságát tángálni, feltételezem, hogy minden tiszt egyformán bátor, félénkségét nem ismer, sőt az ijedtséget sem, de izgalmak annál inkább érik a katonatisztet, mert a katonatiszt fokozottan félti a becsületét és minél fokozottabban félt valaki valamit, ha azt megtámadják, annál nagyobb izgalomba esik. Ha tehát a katonatisztet megtámadják, nagyfokú izgatottságba jön és ha fegyvert használ, ismét nem a 38. §-hoz folyamodik, mert nem folyamodhatik, hiszen az a szük1929. évi december hó 13-án, pénteken. 73 ség határának túllépését nem ismeri, de ismeri a 79. §. Ezekután azt vagyok bátor kérdezni, hogy akkor mi szükség van a 38. § harmadik pontjára, ha a jogos védelemben ugyanazok az ismérvek megvannak fokozottabb mértékben, sőt olyan dolgok is vannak, amilyenek nincsenek a 38. §-ban? Bocsánatot kérek, azért én nem teszek kifogást ez ellen a szakasz ellen; ha belekerült, jó hogy benne van, megmondom, hogy miért: ez a szakasz parádé-paragrafus, vagy hogy jobban fejezzem ki magam, presztizsparagrafus, a katonatisztek presztízsét védi. Ez a paragrafus, annyira szükséges, mint a falat kenyér, olyan ez a paragrafus, mint a generál-prevenció. Generál prevenciónak hívják ugyanis a büntetőjogászok a büntetés hatását: mindenki fél a büntetéstől, becsületes és gazember; sokan azért becsületesek, mert van büntetés. Ismétlem tehát, mindenki fél a büntetéstől és ezt úgy hívják, hogy generál prevenció. Ilyen generál prevenció jellege van a 38. § harmadik pontjának is. Miért? Ezt is megmagyarázom: a pubikum nem tudja, hogy mi van ebben a pontban, hiszen látjuk, hogy végigment a javaslat a Képviselőház igazságügyi bizottságán, végigment a Képviselőházon, a Felsőház igazságügyi bizottságán és az előadó úr is azonosította a két paragrafust egymással, pedig csodálkozni fogunk, ha utána. nézünk, milyen különbség van a kettő között. A publikum azt fogna tudni, hogy van egy fegyverhasználatról szóló szakasz, annak a katonának joga van az én fülemet levágni, ha becsületében megbántom. Ez az a bizonyos generál prevenció; azért szükséges ez a szakasz, mert miután benne van a javaslatban, azt fogja a publikum hinni, hogy van ott valami szakasz, egy rejtett szakasz, amelyben valami súlyos büntetés van és súlyos jogai vannak a katonatisztnek, tehát nem bántom, félek tőle. A hiedelmek, a babonák, a meggyőződések — méltóztassék nekem elhinni — így keletkeznek a társadalomban; nem tudjuk a realitást, nem tudjuk mi a magja a dolognak, hanem hiszünk valami általános, valami ismeretlen fogalomnak, tiszteljük, nagyrabecsüljük és utoljára imádjuk. így van ez a 38. § is, amelyet nemcsak hogy nem kifogásolok, hanem nagyon helyesnek tartok a katonatisztek presztízse és a generál prevenció érdekében. (Helyeslés.) Ezzel a kérdéssel tovább már nem is foglalkozom, hanem áttérek a másik kérdésre és azzal be is fogom fejezni előterjesztésemet, áttérek ugyanis a kormánynak arra a jogára, amelynél fogva jogosítva van a hadiállapotot elrendelni. Tudvalevőleg erről a 4. § szól. Azt mondja a javaslat 4. §-a, hogy joga van a kormánynak a hadiállapotot elrendelni határvédelmi^ zavarok esetében és joga van elrendelni lázadás esetében is. Ezt a szakaszt is erősen támadták a képviselők, mindenféle csodálatos dolgot felhoztak ellene, közjogi sérelmet, még nemzetjogi sérelmet is akartak faragni ebből a szakaszból, szóval a lehető legképtelenebb kifogásokkal éltek, csakhogy ennek a szakasznak a javaslatba való bekerülését megdöntsék. Miért? Azért, mert ebbe a szakaszBa egyszerűen belevitték a politikát, hiszen ha nem visszük bele a politikát és szürke jogászi szemüvegen nézzük, meggyőződhetünk róla, hogy ez is ártatlan paragrafus. Meggyőződésem, hogy ez nemcsak hogy nem ad sok jogot a kormánynak, hanem keveset ad. Állításomat be fogom bizonyítani. A 4. § említi a határvédelmi zavarokat. Erről nem is beszélek, mert olyan képtelenség is ; hangzott el a Képviselőházban egy neves képviselő részéről, hogy a kormány majd mestersé-