Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-71
Az országgyűlés felsőházának 71. ülése lí kívül helyezte volna bármely kereskedelmi társaságra nézve. ; Csak^ különleges szabályok vannak az 57. ^ 1. és további pontjaiban, ezek pedig egy célt szolgálnak, azt, hogy a 28. §-ba foglalt generális, tehát a mérlegvalódiság elvét védő szabállyal szemben ne történhessenek túlértékelések és felértékelések. Mindazokat a szabályokat, amelyeket az 57. § egyes pontjai tartalmaznak, ezen a szemszögön és az általános szabályokhoz való viszonyukban kell néznünk s akkor megállapíthatjuk, hogy egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy az az eset, amelyet ő excellenciája említett, elő sem állhat. Az 57. § egyes pontjai, így az 1. pont, amely itt vita tárgya, csak a jogosulatlan túlértékelés ellen akar védekezni és a «legfeljebb» szó — mert ez van benne akkor, ha van a beszerzési áron felül plusz — azt jelenti, hogy legfeljebb a középárig szabad az emelkedést tartalékolni. A beszerzési árral szemben mutatkozó csökkenés esetén pedig az a szabály, hogyha a mérlegszerkesztés napján kisebb az árfolyam, mint az átlag, úgy az előbbi, ha pedig nagyobb, és itt jön megint a «legfeljebb», legfeljebb a középárfolyamot^ szabad a mérlegbe állítani. Az 57. § 1. bekezdésének ez a helyes értelmezése kizár minden olyan eshetőséget és veszélyt, amelyet az előbb méltóztatott felhozni és azt hiszem, hogyha még maradna ebben a tekintetben kétség, akkor a mintamérleg szerkesztésével és megállapításával minden ilyen kétséget el lehet majd oszlatni. A nem realizált nyereségek kiosztását, mint méltóztatott mondani, a német részvényjog azzal előzi meg, hogy nem engedi a többletet a mérlegbe felvenni. Azonban nemcsak a német jog provideál ebben a tekintetben, hanem az angol és amerikai közgazdasági élet is gondoskodik, bár nincsen erre törvényes, tételes szabály, de a közgazdasági élet és az a jogászi felfogás, amely bírói ítéletekben nyilvánul meg* ezt a normát maga kitermelte, mint a közgazdasági életnek egyik egészséges és szükséges szabályát. Már a bizottságban alkalmam volt idézni Egry Aurél ő méltósága könyvéből egy bírói döntést, amely szerint az angol bíróság egy auditort megtérítésre elítélt azért, mert ő hozzár járult ahhoz, hogy egy nem realizált nyereség felvétessék a mérlegbe és kiosztás tárgya legyen. A kiosztott nyolcezer egynéhány fontot megítélte azzal, hogy az auditor ezt visszatéríteni tartozik, mert a közgazdasági elvbe ütközött a mérlegnek ekként való felállítása. Mintha csak erre a kérdésre vonatkoznék, amelyről most tárgyalunk. Amerikában még érdekesebb a helyzet. Az Amerikai Egyesült-Állam oknak tudvalévőleg nincsen egységes részvényjogi kódexe, nincsen egységes kereskedelmi joga sem. Az egyes államokban különbözőek a kereskedelmi jogok, mégis mérlegelési szempontból mindezek az államok kitermeltek egy egységes jogszabályt, amely tiltja a nem realizált nyereségek kiosztását. Sőt tovább ment azzal, hogy a nem realizált nyereséget tartalékkép áttétetik a teheroldaira, a surplus-rovatba, majdnem egészen úgy, amint ezt a törvényjavaslat tervezi. Ha tehát azt nézzük, hogy államok, amelyek újabban alkotnak törvényt, igyekeznek védekezni a helytelen és visszaélésekre alkalmat adó mérlegelési szabályok ellen, viszont Amerika a maga közgazdasági életében kitermel egy olyan normát, amely ugyanebbe az ( irányba mutat és jóformán ugyanazt valósítja meg, amit mi, hogy a nem realizált nyereségek kiosztását tiltván, egyúttal azokat nyomban tartalékolja nyiltar, de a teheroldaloiij akkor két9. évi december hó 12-én, csütörtökön. 63 ségtelen dolog, hogy mi nem olyan jogszabályokkal jövünk, amelyek doktriner elgondolásúak, hanem ha azokat Amerikában kitermelte az élet, azok valószínűleg itt is be fograk válni és e jogszabályoknak még az az érdekességük is van, hogy sokkal kevés'bbé szigorúak, mint akár a német részvény jognak, akár az osztrák kft. jognak mérlegelési szabályai. Azt méltóztatik mondani, hogy egyik-másik társaság ezek után nem tudja feltüntetni, hogy neki van bizonyos nyeresége, amelyet nem realizált és ha fel tudná tüntetni, jobb helyzetben volna. Kérdem, hogy Ausztriában mit tud feltüntetni a kft.? Senki nem tud ott felmutatni nem realizált nyereséget és Ausztriában bevált ez a kft., ott nem mondták sem akkor, amikor behozták, sem azóta, hogy nem vált be ez a törvényalkotás, hárem novellával enyhíteni, segíteni kellene rajta. Ausztriában nagyon jól bevált ez az intézmény, ne méltóztassék tehát félteni, hogy úgy mondjam, kishitűnek lenni a magyar közgazdasági élettel szembec, mert ez is van olyan életerős és életképes, mint az erősen leépített Ausztriáé, amelyben mégis csak jól bevált és teljesen jól működik egy sokkal szigorúbb alapra helyezett kft. intézmény és sokkal szigorúbb mérlegelési szabályokból semmiféle hátrány a közgazdasági életre ós az egyes korlátolt felelősségű társaságokra nem, származik. Nem akarnám untatni a t. Felsőházat azokkal az idézetekkel, amelyek az. amerikai tapasztalatokra vonatkoznak, csak megemlítem, hogy Amerikának van a közgazdasági életében egy ilyen kitermelt, de kötelezőnek elismert mniuimérlege. Azt magam részéről ismerem és i attain, abban valósággal úgy van keresztül vive. ahogy én mondtam és ahogy mi tervezzük, hogy nem realizált nyereséget nem szabad kiosztani, fel kell venni — ott szigorúbb, mint a mienk — a nem realizált nyereséget is mini nyereséget, ugyanakkor azonban ki keli tüntetni tartalékalap címén a teheroldalon. Nálunk nincs meg ez a kötelező szabály, tehát nem vagyunk oly szigorúak, mint az amerikaiak, csak a lehetőséget akarjuk biztosítani a tekintetben, hogy közelebb juthassunk egy reálisabb mérlegeléshez és ezzel egyszersmind oly közfelfogást is készítsünk elő, amely a közéletbeu a kereskedelmi társaságokkal szemben a magyar kistőkét sokkal inkább bizalomra fogja gerjeszteni. Kérdezem már most, hogyan áll az a kérdés, amit méltóztatnak felhozni a virement-nal, vagy a csőd esetével kapcsolatban? Azt hiszem, hogy ha egy társaság csak akkor tudja a maga aktivitását feltüntetni, ha nem realizált nyereségeket is akar feltüntetni az aktiv oldalon, akkor ez a társaság úgy is abban a helyzetben van, hogy mobilitása kedvéért már köteles lesz realizálni. Ha pedig köteles lesz realizálni, akkor nem merül fel ez az egész kérdés. De hallom, hogyha egyszer valaki realizál, könnyen kijátszhatja ezt a jogszabályt. Kérdem, hát csak mi vagyunk olyan jogszabály-alkotók, akiknek jogszabályát olyan könnyen ki lehet játszani? Hát Németországban, ahol a beszerzési ár van előírva, mint maximum, nem fogják, ha szükségét látják, realizálni az üzletet és eladni az értékpapírt, azért, hogy magasabb árat tüntessenek fel a mérlegben? Ne rajtam tessék keresni, hogy hozok egy jogszabályt, amely az életben talán nagyon könnyen kijátszható, tessék ezt a németeknek mondani. A németek pedig nem ijedtek meg, mert tudták, hogy nem úgy van, mint ahogy a bizottságban valaki mondta, hogy jogszabályt kijátszani és megkerülni gesztus dolga, ez gusztus dolga is. Ha valahol isii*