Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-71

64 Az országgyűlés felsőházának 71. ülése merni fognak egy jogszabályt, hogy nem titkos, hanem nyilt tartalékot fognak feltüntetni a jobboldalon, akkor a hitelező és a közgazdasági élet azt fogja nézni, hogy ennél az intézetnél a tartalékolás szempontjából szerepélnek e ilyen surplus-ök a tehertételen, azt, fogj a nézni, hogy ennek az értékpapír-spekulációja reális és jó-e, mert nyereségeket jelent, vagy pedig nem sze­repelnek ilyen tartalékok, tehát azt következ­tethetem, hogy vagy veszteséget szenvedett vagy pedig könnyű gesztussal megkerülte a törvényt csak azért, hogy aktívnak lássék, pedig nem ak­tíVi. Mindez, amit én mondottam, nemcsak a ma­gyar szabályra áll, hanem áll a német részvény­jogi szabályra és áll mindez az amerikai sza­bályra is. Sehol nem találtak fel olyan szabályt» hogy visszaélni ne lehessen, de a közgazdasági és közhitelélet egészen bizonyos, hogy ezzel a szabállyal óvakodni fog visszaélni olyan nagy mértékben, hogy az valóban káros jelenség lenne. Nem is hallottuk, nem hivatkozott rá senki, hogy Németországban a részvénytársa­ságok olyan nagymértékben visszaéltek volna vele. Összefoglalom az elmondottakat. A beszer­zési ár, mint az értékbecslés kizárólagos ténye­zője, annál többet veszít realitásából, minél messzebb esik a beszerzés idejétől a mérlegké­szítés napja. Az utolsó nap árfolyama kiszámíthatatlan esetlegességet jelent vagy a véletlent, vagy an­nak megtévesztő, titkos korrigálását rejti ma­gában! Tagadhatatlan tehát, hogy tizekhez a téuye­zőkhöz képest hosszabb időszak közepárfolyama jobban közelíti meg a realitást s jobban véd még az irreális, majdan nem realizálható túl­értékelés ellen. A kft. tartalékolási rendszere azt az elvet valósítja meg, amelyet az angol és amerikai közgazdaságra nem törvény erőszakolt rá, ha­nem amelyet az egészséges közgazdasági felfo­gás jogokként önmaga kitermelt s amely min­den más állam törvényhozása számára a féjlő­lődés útját jelzi. A mi a virement-t illeti, hogy tudniillik ha nekem van nem realizált^ nyereségem, akkor voltaképpen a nem realizált veszteségek beszá­mításának kompenzációjakép könyvelhetném el, itt kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez nem lehetséges a német részvényjogi szabály mellett, nem lehetséges az osztrák kft.-szabáiy mellett, ezt teljesen kizárja az amerikai és az angol jogfelfogás is. Az is egészen bizonyos azonban, hogyha itt ezt kivételképpen megeii­gednők, akkor végeredményben matematikailag ugyanott volnánk, mintha nem állítottunk volna fel semmi korlátozást, mert nem realizált nye­reségek és nem realizált veszteségek kompenzá­lásával előnyösebb aktívát tüntettünk volna fel, mint ami valóban van. Nem lehetek tehát abban a helyzetben, hogy éppen ezen a ponton enged­jek, azon a ponton, amely valóban könnyen ki­játszhatóvá tenné a szabályt. En a magam ré­széről arra kell, hogy súlyt helyezzek, hogy ere­deti szövegezésben méltóztassék a mérlegsza­bályt elfogadni. (Helyeslés a jobb- és a balolda­lon.) Tudom, hogy túlságosan igénybevettem a Felsőház szíves türelmét. Szerény meggyőződé sem, hogy ezekkel a szabályokkal, amelyeket mi itt felállítottunk, egyrészt túlnyomó r részben nem kifogásolt szabályokkal is, jelentékeny lé­pést tettünk előre a helyes mérlegelési szabá­lyok felé, másrészt pedig abban az egy pontban, amely kifogás tárgyává tétetett, annál kevésbbé volna helyes a t. Felsőháztól, ha a régi állás­1929. évi december hó 12-én, csütörtökön. pontra térne vissza, mert • hiszen világszerte arrafelé halad a közgazdasági és jogi felfogás, hogy a mérlegszerkesztési elveken javítani kel] ott, ahol visszaélésekre adott alkalmat. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Szerény meggyő­ződésem, hogy ez igenis használni fog a magyar közgazdasági életnek, mégpedig abban a tekin­tetben is, hogy a kistőkék több bizalommal fog­nak keresni elhelyezkedést ilyen vállalatokban. En tehát úgyis mint jogász, úgyis mint a köz­gazdasági tudományoktól nem teljesen idegen ember, teljes megnyugvással ajánlom a szakasz változatlan szövegben való elfogadását. (Èlénl éljenzés és taps.) Elnök: Következik a határozathozatal. A szakasz felett bekezdésenkint, illetőleg pontonként fogunk határozni. Az 57. § első bekezdése meg nem támadtat ván, elf ogadtatik. A 2. bekezdés első pontjához Teleszky János ő excellenciája egy módosítványt javasol, amelyben a képviselőházi szöveg első pontja he­lyett egy teljesen új első pont felvételét kéri. Kérem annak felolvasását. Bezerédj István jegyző: (olvassa a módosít­ványt) Elnök: Felteszem tehát a kérdést, méltóz­tatnak-e az 57. $. második bekezdésének 1. pont­ját a Képviselőház által elfogadott szövegezés­ben elfogadni, szembenTeleszky János ő excel­lenciája módosító indítványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok felál­lani, akik a Képviselőház által elfogadott szö­vegezésben fogadják el. (Megtörténik.) Ellen­próbaképpen méltóztassanak azok felállani, akik nem fogadják el. (Megtörténik) Kisebbség^ Azt hiszem kimondhatom, hogy a Felsőház a Képvi­selőház szövegét fogadta el, Teles zky ő excellen­ciája módosítását pedig elveti. A szakasz többi része meg nem támadtat­ván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. Tisztelt Felsőház! Ennél az 57. §-nál az együttes bizottság egy indítványt, illetőleg egy határozati javaslatot fogadott el, amely a kép­viselőházi szöveggel f nem ellentétes, csak egy kérést tartalmaz a pénzügyminiszter úrhoz. Mi­után ez az indítvány^ az 57. §-ra vonatkozik, azt most fogom szavazás alá bocsátani. Felkérem tehát a jegyző urat, hogy az együttes bizottság jelentésében foglalt ezt az 57. §-ra vonatkozó indítványt, illetőleg határo­zati javaslatot felolvasni szíveskedjék. Bezerédj István jegyző (olvassa az indít­ványt, illetve a határozati javaslatot.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az imént felolvasott indítványt, illetőleg hatá­rozati javaslatot elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház az indítványt elfogadta. Következik 1 az 58. §. Bezerédj István jegyző (olvassa az 58—127. §-ok sorszámát; a szakaszokat a Felsőház hozzá­szólás nélkül elfogadja.) Elnök: A törvényjavaslat ekként részletei­ben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során el­fogadott szerkezetben, igen, vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavas­latot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a korlátolt felelősségű társaságról és a csendes társaságról szóló törvényjavaslatot a Képvi­selőház szövegezése szerinti szerkezetben válto­zatlanul elfogadta, amiről a Képviselőház érte­síttetni fog.

Next

/
Thumbnails
Contents