Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-71

Az országgyűlés felsőházának 71. ülése 1 vállalat vagyoni helyzetét a valódinál kedvezőbben, vagy hogy a valódinál rosszabbul tünteti fel. Természetesen, minden komoly vállalat törekvése kell, hogy legyen, ihogy a mérlege kevesebb vagyont mutasson ki, mint amennyi tényleg van, és óvakodnia kell attól, hogy az ellenkező hibába essék. Ezért nagyon fontos a titkos tartalékok képzésének lehetősége. Mert ha egyszer elismerjük azt, —• ami, azt hiszem, nem vitatható — hogy abszolút fillérnyi pontosságú mérleg össze nem állítható, akkor a vállalatok vezetői, ha komolyan fogják fel helyzetüket, csak úgy mérlegelhetnek helyesen, hogy kevesebb vagyont mutatnak ki, mint amennyi tényleg van, tehát titkos tartalékokat képeznek. Ez a helyes mérlegelés, ez az a mérlegelés, amelyért mindig síkra szállottam. Es sajátságos, hogy ma közvéleményünkben e tekintetben nagyon furcsa ellenmondással találkozunk. Amíg egyfelől ez a törvényjavaslat is igyekszik a mérleg megállapítása tekintetében messzemenő, talán túlságba menő intézkedéseket tartalmazni, s nagyon szigorú elítéléseket hallunk akkor, amikor a gazdasági helyzetből kifolyólag egyes vállalatok megbuknak, addig másfelől egész közvéleményünk arra akarja a gazdasági életet szorítani, hogy a titkos tartalékolásokat mellőzze és minél jobb vagyoni helyzetet és ennek megfelelően miinél nagyobb osztalékot tudjon produkálni. Igen veszedelmesnek tartom ezt az irányzatot és ezért bátorkodom ezt az alkalmat felhasználni, hogy erre rámutassak. A közvéleménynek ez az állásfoglalása sajátságos támpontot talál adótörvényhozásunkban is, amely a múltban követett egyedül helyes gyakorlattól eltérőleg a titkos tartalékolásokat rendkívül megnehezíti azáltal, hogy szakított az eddigi rendszerrel, amely szerint a titkos tartalékolások abszolúte adómenteseik voltak. Ezt a régi rendszert nézetem szerint mielőbb újra életbe kell léptetni adótörvényhozásunk terén és minden arra illetékes faktort arra kell bírni, hogy világosítsa fel a közvéleményt arról, hogy igenis a titkos tartalékolások nagyon helyesek és fontosak, és hogy egy vállalat komoly vezetője csak akkor áll helyzete magaslatán, ha minél nagyobb titkos tartalékokat gyűjt. Mármost, ha átmegyek a kérdésnek taglalására, hogy a törvény a mérleg felállítása tekintetében minő elveket állítson fel, akkor azt kell mondanom, hogy éppen azért, mert a helyes mérlegfelállítás tulajdonképpen mindig csak szubjektív megítélésen alapszik, a törvény tulajdonképpen nem is tud helyes rendelkezéseket felállítani a mérleg összeállítása tekintetében. Az egyedüli helyes az, hogy a vállalat a rendes kereskedő gondosságával mérlegeljen és a vállalat vagyoni állapotát ne tüntesse fel kedvezőbben, mint amilyen az tényleg és megfelelő büntető szankciókról kell gondoskodni a tekintetben, ha a vállalatok vezetői ezt a rendelkezést tudatosan- kijátszák és tudatosan kedvezőbb szíriben tüntetik fel a vállalat vagyoni helyzetét, 'mint amilyen az tényleg. Tulajdonképpen ez volna a helyes, ez volna az ideális. Tudomásom szerint például az angol törvény ezen az állásponton is van. (Egy hang a báloldalon: Angliában, Franciaországban így van!) Minden más redelkezés csak inkább több veszedelmet rejt magában, -mint amennyi előnnyel jár. Látjuk, hogy minálunk mindjobban előtérbe kerül az az irányzat, amely ennél és mai kereskedelmi törvényünknél is messzebbmenő rendelkezéseket akar életbe léptetni. Ugyanakkor, amikor ezt látjuk, azt látom, hogy ott, ahol tényleg helytelen mérlegelések vállalati bukásokat és számtalan ártatlan emÎ9. évi december hó 12-én, csütörtökön. 57 bérnek tönkremenését idézték elő, minálunk a büntető szankciók alkalmazása tekintetében még a ma rendelkezésre álló törvényeket is, hacsak lehet, nem alkalmazzák. És ebben a tekintetben sokkal rosszabb nálunk a helyzet, mint más kultúrnemzeteknél. Itt tessék megfogni a kérdést. (Gróf Hadik János: Nagyon helyes!) Ez, a gazdasági morál kívánsága, (Ügy van! Ügy van!), nem pedig az, hogy béklyókat rakjunk a gazdasági életre a legtiszteletreméltóbb jogászi megfontolásokból. Áttérve ezután magára a törvényjavaslat indokolására, a törvényjavaslat általánosságában véve szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz a mérlegelés tekintetében, mint aminő rendelkezéseket ma érvényben levő kereskedelmi törvénykönyvünk a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok tekintetében tartalmaz. Az előbb kifejtett indokokból természetesnek fogja talán találni a t. Ház, hogy én ezektől a továbbmenő intézkedésektől különös eredményt nem várok. Mégis a második bekezdés első pontjában foglalt rendelkezés kivételével én ezek ellen a maiaknál szigorúbb rendelkezések ellen nem emelek kifogást, mert ezeket a szigorúbb rendelkezéseket nem tartom olyanoknak, amelyek gazdasági életünket különösen befolyásolnák, és mert meghajlok a t. igazságügyminiszter úr ama aggálya előtt, 'hogy amikor aránylag kisembereknek, nálunk — sajnos — kisebb gazdasági képzettséggel bíró embereknek kezébe akar egy gazdasági instrumentumot tenni, igyekszik abban a gazdasági instrumentumban a mérlegelés tekintetében bizonyos cinozurákat kijelölni, bizonyos irányelveket alkalmazni, amelyek — mondom — nem aggályosak azért, mert a gazdasági életet nem kötik meg különösen, és azoknak helyes vagy helytelen voltáról utóvégre majd meg fogunk győződni a gyakorlati élet folyamán. A szakasznak erre vonatkozó rendelkezéseit tehát — ismétlem, az első pontot kivéve — elfogadom. Másképpen áll a helyzet az 1. pont tekintetéiben, amely a tőzsdei árjegyzéssel bíró értékr papírokra és árúkra vonatkozik. Ha van egy vagyontárgy csoport, amelyre nézve a törvény pozitív rendelkezéseket előírhat a mérlegben való értékelés tekintetében, úgy ez a tőzsdén jegyzett értékpapírok és árúk csoportja. De természetes, s a józan' ész és a logika is azt mondja, hogy ez a rendelkezés nem lehet más, mint az, amely a nálunk mostanában sokat szidott, die lényegében azért egészen jó kereskedelmi törvényünk 199. §-ának második pontjában van lefektetve, s amely szerint a tőzsdén jegyzett papírok és árúk — a kereskedelmi törvény árúkról nem szól — a mérlegelés napjára vonatkozó tőzsdei jegyzéssel vehetők fel. Hiszen ott van a nyilvános fórum, amely értékeli ezeket a vagyontárgyakat, s ezek a vagyontárgyak ebben az értékben bármikor eladhatók. Ha tehát egyáltalán cinozurát keresünk a mérlegelés tekintetében, erre a vagyoncsoportra nézve van egy einozuránk, amely helyes, jó logikus és nem értem, miért kellene a korlátolt felelősségű társaságoknál ettől eltérni, A javaslat ugyanis eltér a kereskedelmi törvény idézett paragrafusától két szempontból. Először nem a mérlegelés napjára készült tőzsdei jegyzést veszi alapul, hanem az utolsó három hónap átlagát. Másodszor eltér attól abban, hogy ezt az átlagot csak annyiban engedi felvenni, amennyiben az a beszerzési árnál nem magasabb. Ez a rendelkezés tényleg analógiákat, de csak analógiákat talál a külföldi törvényhozásokban. De hogy a külföldi törvény-