Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-71

50 Àz országgyűlés {felsőházának 71. ülése hozásoknak ez az analógiája milyen kevéssé alkalmazható, azt élénken illusztrálja az az ellenmondás, amelyben ezek a külföldi törvényhozások magukkal szemben vannak, A német kereskedelmi törvény a részvénytársaságokra vonatkozólag- az ezen, törvényjavaslatban foglaltakhoz hasonló rendelkezéseket tartalmaz, azzal az eltéréssel, hogy nem a háromhavi átlagot, hanem az utolsó tőzsdei jegyzést veszi alapul. Az utolsó tőzsdei jegyzés azonban nem lehet több, mint a beszerzési érték. Ugyanaz a német törvényhozás, amely a részvénytársaságokra nézve ezt a rendelkezést tartalmazza, a korlátolt felelősségű társaságokra nézve nem tartalmazza ezt a rendelkezést, hanem a tőzsdei értékpapírokra és a tőzsdén jegyzett árukra nézve is csak azt mondja, hogy azok a rendes kereskedő gondosságával állítandók be a mérlegbe. Az osztrák törvényíhozás éppen ellenkezőleg- intézkedik. Nem akarok itt részletekbe bocsátkozni, mert különbség van bank és egyéb részvénytársaság között, de nagyban és egészben az osztrák törvényhozásnál egészen fordított a helyzet. A részvénytársaságok tekintetében általános elvül áll az, hogy: a kereskedő gondosságával, a korlátolt felelősségű társaságokra nézve pedig áll az, hogy a tőzsdei jegyzés ott is az utolsó napi tőzsdei jegyzés, de nem több, mint a beszerzési ár. Méltóztatnak tehát látni, hogy két, külön ben nagyon rokon törvényhozás, az osztrák és a német — amennyiben mindkettőnek alapját a régi általános német kereskedelmi törvény alkotja — homlokegyenest ellentétesek ennek a kérdésnek a megítélésénél; amiből látszik, hogy ez olyan kérdés, amely még egyáltalában nem tekinthető sem a külföldi törvényalkotások, sem pedig a tudomány szempontjából megoldott kérdésnek. Ezeknek a törvényeknek egyike sem operál azonban az átlagos tőzsdei értékkel. Az átlagos tőzsdei értékkel csak egy, általam ismert törvényes rendelkezés operál, s ez az 1923-ban alkotott német törvény, amely a biztosító társaságokra vonatkozik. Az 1923. évi német biztosítótársasági törvény tényleg azt mondja ki, hogy a tőzsdén jegyzett értékpapírok az utolsó három havi tőzsdei jegyzés átlaga alapján vehetők be a mérlegbe. De hozzáteszi, hogy ez az átlag azonban nem

< lehet nagyobb, mint a legutolsó napi tőzsdei jegyzés, ami hiányzik ebből a javaslatból; továbbá hozzáteszi, ami benne van ebben a törvényjavaslatban, hogy az a beszerzési árnál sem lehet magasabb. Amikor azonban ezt elrendeli, egyúttal hozzáteszi azt, hogy: ha csak ez a többlet egyéb vagyontárgyaknál elért veszteségek pótlására nem szükséges. Nem engedi meg tehát, hogy a beszerzési áron felüli tőzsdei értékből osztalék fizettessék ki, de megengedi azt^hogy azmás vagyontárgyaknál elért veszteség pótlására fordíttassák. Ezek között az összes törvények között a legszigorúbb és — méltóztassanak megengedni — nézetem szerint a legkevésbbé elfogadható ez a törvényes rendelkezés. E szerint meg van engedve a háromhavi átlag alapján való értékelés. Előáll tehát tényleg az az eset, amelyet Hadik János gróf ő excellenciája említett, hogy ha a háromhavi átlag úgy alakul, hogy az első időben magasak az árfolyamok és az utolsó időben alacsonyak, akkor ez a törvényjavaslat megengedi azt, hogy magasabb értékkel vétessenek fel a tőzsdén jegyzett áruk és értékpapírok, mint aminővel azok a mérlegkészítés napján bírnak. Az általános vita során Ő excellenciája, az 1929. évi december kó 12-én, csütörtökön. igazságügyi miniszter úr Hadik ő excellenciájának ezzel a kijelentésével szemben — nem emlékszem már, felszólalásában, vagy közbeszólás alakjában — azt mondta, hogy ez a törvény sem engedi meg ezt. őszintén megvallva, nagyon kíváncsi vagyok az igazságügyminiszter úr felvilágosítására. En ezt ebből a törvényjavaslatból nem tudom kimagyarázni, mert az 57. § 1. bekezdése — azt hiszem, erre alapítja a t. igazságügyminiszter úr az ő álláspontját — tulajdonképpen sokkal kevesebbet tartalmaz, mint kereskedelmi törvényünknek és mint az összes általam ismert kereskedelmi törvényeknek általános rendelkezései. Az 57. § 1. bekezdése ugyanis azt mondja (olvassa): «A mérleget a rendes kereskedőktől követett elvek szerint annyira világosan és áttekinthetően kell megszerkeszteni, hogy a tagok abból a társaság vagyoni helyzetéről, különösen pedig a társaság saját tőkéje és tartozásai közötti arányról tájékozódhassanak.» Itt nincs mondva az, hogy a rendes kereskedő gondosságával, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A rendes kereskedőktől követett elvek szerint!) holott a többi törvények ezt a nomenklatúrát használják; nincs mondva az, hogy a tényleges vagyoni helyzetnek megfelelően. így tehát ebből a rendelkezésből kifolyólag különösen azért, mert ez eltér és enyhébb a kereskedelmi törvény általános rendelkezéseihez képest, én, mint a törvényt alkalmazó bíró, nem mernék egy korlátolt felelősségű vállalati üzletvezetőt kriminális felelősségre vonni azért, mert ő tőzsdén jegyzett értékeket az átlagon vett fel akkor, amikor ez az átlag magasabb, mint az utolsó tőzsdei jegyzés, és azt hiszem, nem fog magyar bíró találkozni, aki ezt \ elítélné. Annál kevésbbé, mert ennek a törvényjavaslatnak illető szakasza itt megint más nomenklatúrát alkalmaz, mint a kereskedelmi törvény, ás egyenesen csak a hamis mérlegkészítést tekinti büntetendő cselekménynek. Bocsánatot kérek, ha van egy törvény, amely azt mondja, hogy a háromhavi átlagon lehet felvenni az értékpapírokat, nem hamis mérlegkészítés az, ha én ezt megteszem; különösen nem lehet hamis mérlegről szó akkor, ha ez a körülmény a jelentésben kifejezésre jut, mert hiszen akkor ón a társaság vagyoni helyzetéről, különösen pedig a társaság saját tőkéje és tartozásai közötti arányról tájékoztattam mindazokat, akiket ez érdekel. Feltétlenül helytelen tehát az átlaggal való operálás- De ha már az átlaggal operálunk, amit én nem javaslok és nem helyeslek, akkor feltétlenül be kell venni ide azt a rendelkezést, amelyet az egyetlen általam ismert külföldi törvény, amely az átlaggal operál, — az 1923. évi német biztosítási törvény — felvesz, hogy tudniillik ez az átlag azonban nem lehet nagyobb, mint az utolsó mérlegelés szerinti árfolyam, S amikor így a törvényj avaslatnak ez az eltérése a kereskedelmi törvénytől bizonyos esetekben helytelen mérlegelést tesz lehetővé és lehetővé tesz egy tényleg el nem ért nyereség alapján való osztalékkifizetést, (Gróf Hadik János: Ügy van!) ezzel szemben a második általam inkriminált rendelkezés, amely szerint nem vehető fel a tőzsdén jegyzett áru és értékpapír magasabb értékben, mint a beszerzési ár, ez — ellenkezően — túllő a célon. Ez azt idézi elő, amire Hadik ő excellenciája az általános vitánál má: rámutatott, hogy olyan vállalat, amely abszolút szolvens, s amelynek többi értéktárgyainál nagy értékemelkedés van, azért, mert tőzsdén jegyzett értékeinél árcsökkenés van,