Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-71

56 Az országgyűlés felsőházának 71. ülése Itt a társaság hitelezőinek biztosítéka első­sorban, sőt kizárólag maga a törzstőke, tehát egészen helytelen vqlna és egészen más ered­ményre vezetne, ha azért, mert az egyik társa­sági hitelező esetleg a maga hitelezői jogával él, ugyanakkor a társaság összhitelezőinek ér­dekeit veszélyeztetve, a társaság* törzstőkéjét leszállítaná. Az analógia tehát egyáltalában nem áll fenn. mert a hitelező joga és helyzete tekintetében és az egyes társtagok felelőssége tekintetében egészen más matériával állunk szemben. De nem is kell annyira túlmenően vé­denünk, szinte bürokratikusán és policiálisan az egyes társtagok és a társaság homogenitásának érdekeit, mert hiszen a társaság alkotmánya nemcsak az itt felállított kogens szabályokban, hanem az ő társasági szerződéseiben is kifeje­zést nyer és a társasági szerződések tekinteté­ben éppen idevonatkiozólag lehetőségeket nyújt a törvényjavaslat 36. §-ának 2. bekezdése, amely lehetővé teszi, hogy a társasági szerződésben eleve megállapíttassanak azok az. esetek, ami­kor a társaság kívánatosnak tartja, hogy bevo­nassék egyik vagy másik társtagtól az üzlet­rész. Kétségtelen tehát, hogy jól és alaposan át­gondolt társasági szerződésben provideálni le­het olyan esetekre, hogy a tagok ne játszhassa­nak össze idegen hitelezőkkel. Természetes, hogy ha az idegen hitelező nem összejátszás útján jut jogokhoz, a helyzet ismét más, de akkor is pro­videálhat az illető társaság először azzal, hogy a társtag hitelezőjét kifizeti és megszünteti tör­vényes és nem privilegizált úton és módon a maga homogenitásának veszélyét, másodszor, ha mindennek ellenére betört volna, mint idegen elem, a homogen testületbe, azzal szemben, mint a társaság érdekeit veszélyeztetővel szemben, ott van a bíróság védelme és ott van a 35. § 1» bekezdésének esete, mikor bírói úton is ki lehet zárni valakit a tagok sorából. Annyi minden van itt provideálva, hogy ezt még súlyosbítani olyan jogszabállyal, amely teljesen ismeretlen a külföldi jogban, amely sokkal nagyobb 1 mértékben védené a. testületet, mint a külföldi jogban bárhol megvan, nem tar­tanám helyes szabálynak, mert ez olyan sza­bály volna, amely gúzsbakötné a gazdasági éle­tet. Ennek következtében teljes megnyugvással ajánlhatom a réigi szöveget elfogadásra. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Hadik ő excellenciájának indítványát felol­vasni. Bezerédj István jegyző (olvassa): Indítvá­nyozom, hogy a javaslat 22. §-ának második be­kezdése töröltessék és ennek helyébe a követ­kező rendelkezés vétessék fel: «A társaság a fel­hívás vételétől számított 30 napon belül jogo­sítva van a végrehajtást szenvedett tagot ki­zárni és a lefoglalt üzletrésznek a lefoglalást megelőző utolsó mérleg szerinti értékét bírói le­tétbe helyezni. Ha ezt nem tenné, a végrehajtó jogosítva lesz a lefoglalt üzletrészt bírói árve­rés alá bocsátani.» Elnök: Amíg a többi indítványok kiegészí­tők voltak» ez a szöveggel ellentétes indítvány. A módosítás a Képviselőház által elfogadott szöveggel ellentétes lévén, méltóztatnak bele­egyezni abba, hogy úgy tegyem fel a kérdést, hogy a Képviselőház által elfogadott szöveggel szembe fogom ezt az indítványt állítani. (He­lyeslés.) Kérdem, a t. Felsőházat, méltóztatik-e a 22. %-t a Képviselőház által elfogadott szöve­gezésben elfogadni, szemben gróf Hadik János­nak a szakaszhoz beadott módosító szövegével, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, a többség . elfogadta az eredeti szöveget. Következik a 23. §. 1929. évi december hó 12-én, csütörtökön. Bezerédj István jegyző (olvassa a 23—56. §-ok sorszámát). Elnök: A szakaszok elfogadtatnak. Az 57. §j't majd tessék felolvasni, mert ennél a szakasznál szólásra jelentkezett Teleszky János ő excellen­ciája. Méltóztassék tehát felolvasni. Bezerédj István jegyző (olvassa az 57. §-t). Elnök: Teleszky János ő excellenciáját illeti a szó. Teleszky János: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Az a körülmény, hogy csak ehhez a szakaszhoz szólok hozzá, nem jelenti azt, mintha a törvényjavaslat összes egyéb intézkedéseit f eltételnül helyesel­ném. Ellenkezőleg, osztom Hadik ő excellenciá­jának azt az aggályát, hogy a törvényjavaslat túlságosan aggályoskodó, a gazdasági élettel szemben túlságosan bizalmatlan és ezért félek, hogy a gyakorlatban nem fog olyan mértékben elterjedni a korlátolt felelősségű társaságok tér­foglalása, mint aminőben az a gazdasági élet szempontjából kívánatos. Ennek ellenére általá­nosságban elfogadtam a törvényjavaslatot azért, mert meg vagyok róla győződve, hogyha az élet nekünk fog igazat adni, rövidesen majd oly novelláris intézkedések lgsznek foganatosít­hatók, amelyek lehetővé fogják tenni a gyakor­lati életben észlelt hiányok pótlását és ezen in­tézménynek a gazdasági életben való meggyöke­resedését. En egyáltalában amennyire barátja vagyok a gazdasági morál megkövetelésének a legna­gyobb mértékben, olyan aggállyal látom az utóbbi időben azt a nagy bizalmatlanságot, amely a gazdasági élet tekintetében a gazdasági törvényalkotások terén megnyilvánul. Es habár a t. kormány illetékes közegei megnyugtató nyilatkozatokat tettek a bizottságban a tekin­tetben, hogy nem változott az a helyzet, amely a múltban volt, hogy tudniillik a gazdasági tar­talmú törvényjavaslatokat tulajdonképp a gaz­dasági miniszterek készítsék elő, és az igazság­ügyminiszter úr csak kodifikálja, jogi formába öntse, amennyire megnyugtatóknak látszanak ezek a nyilatkozatdk, őszintén megvallva, ha megnézzük újabb törvényalkotásainkat, ame­lyek a gazdasági élet szabályozását célozzák, mégis azt látjuk, hogy azokban a nagyon tisz­teletreméltó doktriner jogászi szempontok túl­súlyban vannak a gyakorlati gazdasági élet kö­vetelményeivel szemben. (Ügy van! Ügy van!) Ebből tehát csak azt a következtetést vonhatom le, hogy mégis az igazságügyminisztériumnak ezidőszerint sokkal nagyobb befolyása van ezekre a törvényalkotásokra, mint a múltban, mert nem akarom feltételezni azt, hogy a gaz­dasági miniszter uraknak a gondolkozása nyil­vánul meg mindezekben a törvényjavaslatok­ban, mert ha ezt feltételezném, akkor igazán a mai válságos gazdasági helyzet okai tekin­tetében — a világgazdasági vonatkozásoktól el­tekintve — más okot, mint ezt, keresnünk iga­zán nem kellene. Áttérve magára az 57. §-ra, ezt a törvényja­vaslatban azért tartom igen fontosnak, mert egyáltalában minden nyilvános számadásra kö­telezett vállalat szempontjából a mérleg készí­tése a legfontosabb. A mérlegkészítés egy na­gyon nehéz, nagyon sokat vitatott teoretikus kérdés és gyakorlatilag nagyon nehéz, nagyon nehezen megvalósítható. Tulajdonképpen egy vállalat igazi helyzetét fillérnyi pontossággal, de csak pengőkre menő pontossággal is, feltüntető mérleget összeállítani nem lehet. A mérleg összeállítása mindig becsün alapszik, és minden becsű szubjektív. A mérleg Összeállításánál tehát csak két hiba lehetséges: vagy az, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents