Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-71

54 Az országgyűlés felsőházának 71. ülése 1929. évi december hó 12-én, csütörtökön. Azt méltóztatott mondani, hogy ilyen korlátozás az, hogy az apportnál megköti a törvény a társaságban szerződők kezét, hogy az apport a törzstőke 70%-át meg nem haladhatja. Hát bocsánatot kérek, van-e nagyobb veszedelem, mintha egy intézmény úgy indul, hogy indulása pillanatában immobilis, magában hordja a halál csíráját? Mert egy új közgazdasági intézmény, közgazdasági alany, amely a halálos veszedelem csírájával indul az életbe, fertőzésbe visz és ránt számos más olyan egyedet is, amely bízott ebben az alakulásban. Ne méltóztassék tehát azt gondolni, hogy az az intézkedés, amely óvatosságra int az alakulás pillanatában, olyan korlátozás volna, amely gazdasági szempontból veszedelmes. Szerény meggyőződésem szerint ennek éppen az ellenkezője áll. A kellő gondosság, figyelemre méltatja mindazt a jelenséget, amellyel az életben számtalanszor találkoztunk, mert nem egy összeomlott intézmény betegségét végeredményben viszsza lehet vezetni az elindulás pillanatában elkövetett könnyelműségekre, a kellő felügy elét hiányára és a gondatlanságra. Méltóztassék csak arra gondolni, hogyan fest egy olyan vállalkozás, amely, mondjuk, kizárólag egy szabadalom értékéből indul ki"? Hiszen épp az a lényeg az ilyen vállalkozásnál, hogy az apport mellett meglegyen az a bizonyos tőke, amely a gondolatot meg tudja valósítani, mert ha ez hiányzik, akkor egészen egészségtelen maga a vállalkozás. Ha tehát a törvény egészséges egyedek létrehozását igyekszik elősegíteni, akkor a gazdasági életnek szolgálatot tesz és nem gátakat álilít. Azt méltóztatott mondani, hogy itt van pl. az árverés esetében fennálló jogszabály, amely azt a veszélyt hozza magával, hogy bárki betörhet ebbe a társaságba. Elismerem, hogyha korlátolt felelősségű társaság a személy- és tőkeegyesülés mesgyéjén áll és talán nem is lehetne szigorúan meghatározni, hogy melyikből van benne több. Ezen társaságoknál a homogenitás szempontja mindenesetre fontos — és e tekintetben egyetértek őexcellenciájával, — de ne méltóztassék elfelejteni, hogy egy társaság, eigy egyed a közgazdasági életben nem kerülhet oiyan privilegizált helyzetbe, amelyben a hitelezők szempontjait és a közhitel szempontjait háttérbe szoríthatná. Elvégre, hsa valaki végrehajtási zálogjogot szerzett és árvereztet, a maga részéről! ne élhessen törvényadta jogával, amellyel pedig bármely más gazdasági egyeddel szemben élhet?! Csak itt legyen háttérbe szorítva és jusson abba a kénytelen helyzetbe, amikor várakoznia kelljen, végigvárja a törvényben előírt hosszadalmas eljárást, amely a törzstőke leszállításával és egy tag kibocsátásával együttjár, az összes hitelezők hat hónapi idézésével stb. Bocsánatot kérek, ennyire korlátozni a hitelezők jogos érdekét szemben a mégis csak ebből a szempontból magánérdeknek tekintendő belső társasági érdekkel, ez nem lehet olyan szempont, amelyet a törvényhozás, amdly pedig egyetemes érdekeket véd, előtérbe helyezhetne. Méltóztatott azután említeni, hogy a hitelező bevonása a társasági életbe fontos szerepnél bírhat. Méltóztatott azonban ezt kapcsolatba hozni egyrészt azzal a szakasszal, ahol a 70%-on felüli apport is meg var engedve és méltóztatott kívánni, hogy itt is úgy, mint a családi társaságoknál, ha a hitelező belép, ránézve is meg legyen ez a kedvezmény. Az előadó úr már anticipálva válaszolt erre az észrevételre; legyen szabad nekem is megjegyeznem, hogyha a hitelezőt egy társaságba bevonjuk, vagy abba belép, akkor nyilván azért történik ez, hogy tőkét hozzon, nem pedig hogy ugyanaz a nehéz helyzet, amely az apport túlzott voltánál fogva állott elő. továbbra is fennmaradjon. Itt tehát ellenmondást látok s a magam részéről nagy sajnálattal venném, ha ehhez az állásponthoz ő excellenciája ragaszkodnék. Arról is szó volt, hogy a csőd előtti egy éven belül az a hitelező, aki egyszersmind a társaságnak tagja, ezt a jogát és követelését nem érvényesítheti a társasággal szemben. Azt hiszem, itt megint áll mindaz, amit bátor voltam mondani, amikor a hitelezőknek s a közhitelnek érdekét néztem, szemben a társaság belső érdekeivel. Először is méltóztassanak megengedni, egy kereskedelmi társaságnál az a tőkegyűjtés ideális, amely a saját tőkéket veszi igénybe és nem szükségképpen a hitelezés formájában, hanem legreálisabban és legtermészetesebb formában a törzstőke, vagy részvénytársaságoknál az alaptőke emelése formájában. Ez az ideális tőkeemelés és tőkeigénybevétel. Maga az, ha a tagok hiteleznek, nem kifogásolható, de ez bizonyos mértékben megkerülése az alapelvnek, s ennek következtében egészen természetes, hogy a fennálló jogviszonyok között ez ugyanolyan elbírálás alá kell, hogy kerüljön, legalább is a kritikus időszakon belül, minth ci ctZ illető tag az alaptőke felemelésében vett volna részt. Ha pedig ugyanazon elbírálás alá vesszük, éppen azért, hogy a hitelezőket ki ne lehessen játszani, akkor ne tegyünk mást, mint amit ez a törvényjavaslat tervbe vett. A mérlegre vonatkozóan ő excellenciája egészen röviden nyilatkozott; volt szíves kilátásba helyezni, hogy idevonatkozóan részletesebben felszólal. Ügy vagyok értesülve, hogy ennél a szakasznál többen is felszólalnak, tehát fenntartom magamnak, hogy a mérlegkérdésben, amelynek eredeti szövegét a magam részéről teljesen helyesnek, megfontoltnak és aggály nélkülinek tartom, minden egyes részletre kiterjedőleg lehető részletességgel megadjam a felvilágosítást akkor, amikor már az összes támadási pontokat ismerem. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy ez a törvényjavaslat helyes kereteket állít fel a tekintetben, hogy egy új intézményt,kell megvalósítani s remélem, hogy a magyar közgazdasági életben megvan az az egészséges szellem és gazdasági morál, amely ezeket a kereteket úgy fogja kitölteni, hogy valóban virágzó és fejlődőképes intézményt hozzunk létre. Ehhez kérem a mélyen t. Felsőház támogatását s e célból a javaslat elfogadását. (Helyeslés, éljenzés és torts.) Elnök: A tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e a korlátolt felelősségű társaságról, s a csendes társaságról szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánoságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. T. Felsőház! A törvényjavaslat bizottsági általános tárgyalása során az együttes bizottság egy, az előadó úr által benyújtott indítványt fogadott el, amelyet fel fogok olvastatni. Kérem a jegyző urat, hogy az együttes bizottság jelentésében foglalt ezt az indítványt felolvasni szíveskedjék. Bezerédj István jegyző (olvassa az indítványt). Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az imént felolvasott indítványt elfogadni, igen