Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-71

48 Az országgyűlés felsőházának 71. ülése az üzletrész árverés alá.'bocsáttatik. Az árverés alá bocsátásáról pedig az a vélemény alakult meg a kisebbség részéről, hogy helyesebb, ha a társaság az üzletrészt magához váltaná; ámde már az a néhány eset, amelyet a törvény kénytelen koncedálni, hogy a társasági tag kizárásával az ő üzletrésze kifizettessék az üzletvagyon terhére, már maga is elégséges kivétel. Egy újabb kivétel teremtése nem célszerű, mert hiszen meg van védve a társaság érdeke azzal, hogy megnevezhet egy olyan elővásárlási joggal bíró személyt, aki a társaság hozzájárulásával licitálhat, és az üzletrészt megveheti, és a társasági tagok beleegyezésével a társaság működhetik; tovább. Itt a bizottsági jelentésben is ki van emelve, hogy ilyen árverezés hiteles személy közben jöttével történhetik. En a magam részéről a hiteles személy meghatározását még közelebbről is körül akarnám írni. Az 1888 : XXII. te., tudniillik, amely a nyilvános árverési csarnokokról szól, azt mondja, hogy ott, ahol ilyen csarnok létesült, az illető kormányhatósági tényezők megengedhetik, hogy minden nyilvánois árverés magában a csarnokban történjék; a bírói árverés, a hatósági árverés azonban ezekből a csarnokokból kivétetik. A kereskedelmi törvény különböztet nyilvános árverés és hiteles személy közbenjöttével történő nyilvános árverés között. Mármost uzussá vált Budapesten, hogy az árverési csarnok hivatalnokai megjelentek magánhelyeken, és árverési csarnokokon kívül szerepeltek és hiteles személyként működtek közre, ilyeneknek adták ki magukat. Mindez a közjegyzők és a bírói kiküldöttek sérelmére van; hangsúlyozni kell tehát, hogy hiteles személy csak ikir. közjegyző, vagy bírói kiküldött lehet. Ha tehát nyilvános árverést hiteles személy közbenjöttével kell megtartani, az a hiteles személy nem lehet más, csak 'közjegyző, vagy bírói kiküldött; mások azonban nem lehetnek, akiknek szorosan körülírt hatásköre csak a csarnokban tartható nyilvános árverésre van szorítva. A taggyűlésnél a szavazati jognak miként való korlátozása az érdekeltség alapján szintén vita tárgyává tétetett, és a kisebbség részéről a törvényjavaslat szövegét nem egészen helyeselték. Köteles vagyok kiemelni azt, hogy az érdekeltség esetében az érdekelteknek a szavazást megengedni erkölcsi lehetetlenség. Tegnap hallottuk: Hadik ő excelleneiája az autó-törvényjavaslatnál olyan indítványt terjesztett elő a Felsőház teljesen egyértelmű hozzájárulásával, hogy az érdekeltek, akik benne vannak az autótársaságokban, nem lehetnek törvényhatósági bizottság tagjai. Ezzel szemben miért adassék meg a társasági tagoknak, érdekeltség ellenére a szavazati jog azért, mert egy elméletileg elképzelhető, de gyakorlatilag nem nagyon megvalósítható módon esetleg bekövetkezhetik az, hogy az érdekeltség nagyobb számú tagokkal bír és a kisebbség fog dönteni. Először is ennek a kérdésnek eldöntése nem a taggyűlésen múlik, hanem a bíróságon, amely az életnek rendes felfogása mellett megtalálja azt a bölcs utat, hogy akkor, amikor magánérdekek belejátszásával akarják a társaság érdekét veszélyeztetettnek feltüntetni és alkalmazni fogja azt az egyedüli helyes álláspontot, hogy a többség magánérdeke nem egyenlő a társaság érdekével. E tekintetben újabb törvényes intézkedésre szükség nincsen, ellenben ennek a törvényjavaslatnak igen kitűnő intézkedése a kisebbség védelme, amely sok irányban biztosíttatott. A kisebbség megtámadási joggal élhet bármely taggyűlési határozattal szemben, ha az a törvénybe vagy a szerződésbe ütközik. A ta1929. évi december hó 12-én, csütörtökön. gok egytizedrésze taggyűlést bármikor összehívhat a tárgy megnevezésével; felvilágosításadást követelhet bármely tag akkor is, ha az üzletvezetésben nem vesz részt; a mérleg megállapítása előtt 8 napon és a mérleg megállapítását követő 15 napon belül bármely tag megtekintheti a könyveket és felvilágosítást kérhet a könyvek alapján az üzletmenetről Ha nagyon sérelmesnek (tartanak a tagok bizonyos intézkedéseket, a szakértők által való megvizsgálást is kérhetik. Végül felvethetik a taggyűlésen a felelősség kérdését és ha ott nem érvényesülnének, akkor per útján is inegáilapíttathatják azt, hogy a felelősség fennforog-e a tagok sérelmére, igen vagy nem? Azokkal szemben pedig, akik ezen joggal nem élnek, nanem vissza élnek, a törvény retorzióval éi és őket felelőssé teszi. A társaság ügyvezetőket tartozik kinevezni akkor, ha a társasági szerződésben a tagok nem önmaguk akarnak egyszersmind ügyvezetők lenni. A rendszerinti kisebb, korlátolt felelősségű társaságok azért alakulnak, hogy az illetők szakmabeli képességeiknek egyesítésével társulás útján jobban tudjanak boldogulni; ezek tehát valamennyien ügyvezetők. Ha egy nagyobb szabású vállalatot akarnak létesíteni, akkor természetesen nem valamennyi tag kíván közreműködni, s akkor üzletvezetőt is rendelhetnek ki, akinek felelősségét a törvény határozottan körülírja és biztosítja a tagokat ezeknek visszaélései ellen. A társaság kereskedelmi társaság lévén, cégvezetőket is rendelhet. A cégvezető hatásköre a kereskedelmi törvényben van szabályozva; nem volt tehát szükség ebben a törvényjavaslatban megállapítani azt, hogy a cégvezetők hatásköre harmadik személyekkel szemben nem korlátozható, mert .hiszen cégvezetőt, általános kereskedelmi meghatalmazottat megenged a törvény kirendelni a kereskedelmi társaság részéről, — aminek talán nem is kellett volna a törvényben benne lenni, mert hiszen minden kereskedelmi társaság eo ipso kereskedő, a kereskedő pedig ha a törvény 5. §-a alá nem esik, jogosult cégvezetőt, és általános kereskedelmi meghatalmazottat is kirendelni — az, hogy milyen hatáskörrel bír, milyen módon kell kirendelni, hogy harmadik személyekkel szemben milyen módon jár el, magában a kereskedelmi törvényben szabályozva van. Ezt tehát még külön kiemelni felesleges. Most következik az a rész, amely a legtöbb vitára adott alkalmat: a'mérlegkészítés egyik tétele. Ez a tétel azt mondja, hogy a mérleg felállításánál azt a szabályt kell alkalmazni, hogy az olyan értékpapírt és árut, amelynek tőzsdei ára van, legfeljebb azzal az átlagos tőzsdei árfolyammal lehet számításba venni, amellyel az értékpapír vagy áru az üzleti év utolsó negyedében bírt, mégis, ha ez az érték meghaladja a beszerzés vagy előállítás árát, akkor a beszerzési, illetve előállítási érték és az előző mondat értelmében a mérlegben feltüntetett érték közti különbözetet, nem realizált árfolyamkülönbözeti tartalék címén a terhek közé kell beállítani. Ez a felolvasott rendelkezés a maga egészében csak ott cogens, hogy nem lehet magasabb értéket megállapítani, mint legfeljebb a tőzsdei árfolyamot, vagy a beszerzési, illetve előállítási árat. Ez a törvény azonban sehol sem mondja meg, sehol sem rendeli, sehol sem parancsolja, hogy a korlátolt felelősségű társaság olyan esetben, amikor az ő leltárában tőzsdei árral bíró értékpapírok vagy áruk vannak, ezeket a mérlegkészítés napját megelőző utolsó negyedév átlagos árával állítsa be, és