Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-71

Az országgyűlés felsőházának 71. ülése 1929. évi december hó 12-én

} csütörtökön, 49 amennyiben ez az átlagos ár a beszerzési vagy előállítási árnál magasabb, akkor a különbözetet, mint nyereségi tartalékot a teheroldalra vezesse át; csak azt mondja, hogy amennyiben a társaság úgy akar mérleget készíteni, hogy ezt a legfeljebb megengedett magas értéket be akarja állítani, akkor azzal a beállítással nem teheti meg, hogy így nyereséget mutasson ki, a nélkül, hogy az realizált nyereség volna és e nem realizált nyereséget elosztva a tagok közt, a törvénynek azt a tilalmát szegje meg, fokozatosan, talán éveken át, hogy a törzsbetét nem vehető ki a társaság fennállása alatt. A társaság vagy élni és működni akar, vagy vissza akar élni a törvénnyel. Ha élni és működni akar, akkor kötelessége otlyan mérleget összeállítani, amely mellett tisztességesen tovább folytathatja a maga üzemét. Módjában van tehát, ha a tőzsdei árfolyam magasabb, mint a beszerzési vagy az előállítási ár, s ezek az árúk, illetőleg az értékpapírok természetben vannak meg, hogy a beszenzési árat állítsa be a mérlegbe. Ezáltal igaz, nem fog kimutatni nyereséget, de miután a törvény annak a nyereségnek a feloszlását nem engedi meg, mert a különbözetet át kell vinni a tehertételbe, teljesen felesleges volna eziránt intézkedni. Ellenkezőleg, ha kisebb az utolsó negyedévi átlagos tőzsdei ár, mint a beszerzési ár, akkor úgysem történhetik semmi más, mint helyes mérlegelés, hiszen ha beállítja a beszerzési árat, akkor megint nines realizálva a nyereség, mert hiszen voltaképpen kevesebbet ér, a törvény pedig azt mondja, hogy legfeljebb ebben az értékben állíthatja be. Ekkor beállítja a beszerzési árnál kisebb tőzsdei értéket. Ebben az esetben, ha egyébként más üzleteknél neki nyeresége mutatkozik, akkor ezt a nyereséget feloszthatja, de itt ezáltal úgynevezett nem realizált nyereséget úgysem tud feltüntetni. Ha tehát a társaság meg akar élni, ha tiszteséges ügyvitelt akar • folytatni, akkor a törvénynek ezt a fakultatív rendelkezését fel sem kell használnia, mert ha a beszerzési ár kisebb, mint az a fiktív nyereség, amely előállhatott volna, ha eladta volna a dolgokat, akkor a beszerzési ár beállításával eléri a eélt, ha pedig mégis beállítja a fiktív nyereséget, akkor kötelessége ezt a fiktív nyereséget ellentételként a teheroldialra írni. Nem nyer vele semmit, legfeljebb azt az egyet, hogy ezt a fiktív nyereséget, amely a tehertétel oldalán van, a következő esztendőben azoknak a veszteségeknek fedezésére használhatja fel, amelyek ugyanezekénél az értékpapíroknál, vagy tőzsdei árral bíró árúknál fordulnak elő. Azt azonban megengedi, hogy ezt más veszteségek fedezésére használhassa fel, va.gy nyereségként feloszthassa, az igazággal, a gyakorlati élettel, a társaságok létfeltételével ellenkező felfogás volna. Ellenvetés történt ebben a tekintetben az irányban is, hogy esetleg ezek a. szabályok a részvénytársaságokra is alkalmazandók lesznek majd, ha részvénytársasági reform készül. Hogy mi lesz a jövőben, az ne akadályozzon minket valamely helyes, jó. okos rendelkezés effektuálásánál a jelenben. De méltóztassanak másrészről megnézni a részvénytársa Ságoknak, akár a banküzleteknek, aikár pedig más nagy ipari vállalatoknak mérlegeit, vájjon azok beállítják-e az ő papírjaikat vagy tőzsdei értékkel bíró árúikat éppen a legmagasabb értékben? Hiszen azok inkább kisebbet állítanak be, hogy kevesebb legyen az osztalék, nagyobb legyen a titkos tartalék, másrészről pedig azért, mert mennél nagyobb nyereséget mutatnak ki, a társulati adó rendelkezései folytán, annál nagyobb adót kell fizetniök. Óvakodnak tehát attól, hogy a kereskedelmi törvény 199. §-ának azt a rendelkezését használják fel, amely" szerint ők a mérlegkészítés napján lévő tőzsdei árat beállíthatják. Ez az egyik szempont. De most menjünk tovább. A törvényjavaslat minden gazdasági cél űzését megengedi a korlátolt felelősségű társaságoknak, mégis kizárja^ biztosítások elvállalását, bank- és pénzváltóüzletekkel iparszerűen való foglalkozást, takarékbetétek elfogadását, záloglevelek, értékpapír jellegű kötvények kibocsátását, vagyis kizárja azokat az üzleteket, ahol egy ilyen korlátolt felelősségű társaság leginkább szerezhetne tőzsdei árfolyammal bíró értékpapírt. Egy fakereskedelmi vagy fakitermelő korlátolt felelősségű társaság, ha évközben nyereségre tesz szert és ezt a tőkéjét nem tudja mire elhelyezni, nem fog majd értékpapírokat vásárolni, hogy a tőzsdei árfolyamnyereséget az év végére magának nem realizált nyereségként biztosítsa, hanem nyereségét inkább el fogja helyezni folyószámlán kisebb kamattal, mert,hiszen nem tudja, mely percben lesz szüksége a pénzre fizetések eszközlése végett? Tőzsdei árfolyammal bíró árúkat olyan vállalat, amely nem fog gabonával, aszaltszilvával, borsóval, lencsével kereskedni, amelyek tőzsdei árfolyammal bírnak, be fog-e vájjon szerezni ilyeneket abból a célból, hogy fiktív nyereséget akarjon beállítani? Minek az a nagy félelem ennek az intézkedésnek törvénybe iktatásától? Hiszen a korlátolt felelősségű társaság voltaképpen ipari és kisebbfokú kereskedelmi vállalatok számára alakul meg. Ezeket meg kell védeni, ezeknek számára kell rendelkezéseket tenni és nem kell ebből azt a következtetést levonni a jövőre, hogy ez a részvénytársaságokra is alkalmaztatni fog, amelyek banküzletekkel, nagyipari vállalatokkal, vagy nemzetközi ügyletekkel foglalkoznak. A hites könyvvizsgálókat is beiktatja a törvényjavaslat azok közé az intézmények közé, amelyek a korlátolt felelősségű társaság számára biztosítékot tudnak adni, hogy az ő ügyvitelük megfelelő módon ellenőriztessék. Az az ellenvetés, hogy nincs elegendő képzett hites könyvvizsgáló, erre a percre, a jelen időre áll fenn. Kérdem, hogy ez a törvény félévre akar-e szólni, vagy olyan intézményt akar létesíteni, amelynek biztosítékai évtizedeken át legyenek a törvénytárban lefektetve, hogy a gazdasági élet stabilitása ebben az irányban is biztosíttassék? Ha nincsenek könyvvizsgálók, akik ma teljes szakértelemmel bírnak, majd lesznek, és ez a törvény bölcs előrelátással nem parancsoló módon állítja^ be, hogy könyvvizsgálót kell alkalmazni a társaságnak, hanem a társaságra ruházza a szerződésében való rendelkezést aziránt, hogy a felügyelőbizottság mellett, vagy a nélkül hites könyvvizsgálók által ellenőrizhesse a maga üzletmenetét. Amikor majd elkövetkezik az idő, hogy ilyenek bőségesen rendelkezésre állnak, az a társaság, amely akkor alakul meg a jelen törvény alapján, a hites revizorok intézményét be fogja vezetni a maga társasági szerződésébe, biztosítja magának azok közreműködését és semmi aggályt sem kell most támasztani'a miatt, hogy a jövőben megfelelő erőknek a létezése mellett ne legyen biztosítva a korlátolt felelősségű társaságoknak a megfelelő szabályos közhiteli ellenőrzése. A törvényjavaslat szakít azzal a régi jogszabállyal, hogy 32 éves elévülés áll fenn szabályul a joggyakorlat alapján, melyből a bíróság nem tudott engedni, mert ez az élőírt idő a Corpus Jurisban, a Werbőczy-féle Tripartitumfean van* megírva é& évszázados fejlődés