Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-71
Àz országgyűlés felsőházának 71. ülése irodalom és a gyakorlati élet által követelt ez a lépése, mely ezt a törvényt elénk hozza és a törvénytárba iktatva majdan gazdasági életünk fellendülésére szolgáljon, lehetővé teszi, hogy a yállalkozókedv társas egyesülésben a korlátlan és egyetemleges felelősség nélkül érvényesüljön, lehetővé tegye ott, ahol nem egyéni munkáról van szó, hanem az üzletvezető által való vitelről, ellenben a tőkéknek nem olyan nagy összegben való összehalmozódása kivántatik meg, mint ahogy az a részvénytársaságoknál dívik, hogy itt is ez a korlátolt felelősségű társaság érvényesüléshez jusson és lehetővé tegye ebben az irányban is a gazdasági életben való elhelyezkedést. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ezeket a scyllákat és charybdiseket, amelyek között járt a német törvény, szerenesésen elkerülte. Ez a törvény a törzsbetét befizetését előfeltételéül követeli meg annak, hogy a társaság megalakulhasson, a megalakulásnak egy másik előfeltételéül pedig a cégjegyzékbe való bevezetést írja elő. A cégjegyzékbe való bevezetés megtörténtéig a társaságot megalakultnak nem is tekinti, íme tehát törvényjavaslatunk megvédi a jóhiszemű harmadik személyek érdekeit, de megvédi egyszersmind azoknak érdekeit is, akik ilyen társulásba össze akarnak állni, mert lehetővé teszi, hogy mindegyik társ ismerje a másik vagyoni erejét és tudja azt, hogy a felkínált vagyoni erő be is van fizetve. Mielőtt ennek a törvényjavaslatnak részletesebb r taglalásába bocsátkoznám, elsősorban ama vád ellen kívánok védekezni, amely az együttes bizottságban elhangzott, hogy tudniillik ennek a törvénynek nagyon sok az alakszerűsége, nehézkes az ügyvitel, a mérleg készítése komplikált és az igen sok felesleges terhet ró a kisemberre. Kérdés, hogy kit értünk mi kisember alatt. Ha mi kisember alatt értjük a kereskedelmi törvény 5. §-ában körülírt úgynevezett kisiparosokat, kiskereskedőket, akkor természetesen ezekre ez a törvény nem vonatkozhatik, ezekre nézve terhes ez a törvényjavaslat, terhes annak minden intézkedése. (Gróf Hadik János: Azok nem társulhatnak 1 ?) Társulhatnak, de nem kereskedelmi társaságban, mert tiltó törvény van erre nézve. Itt van az 1875. évi XXXVII. te. 5 §-a, amely szerint a kereskedelmi törvénynek a könyvvezetésre, a cégbejegyzésre és a cégvezetők alkalmazására vonatkozó intézkedései egyáltalán nem nyernek alkalmazást a kufárokra és házalókra, nem nyernek alkalmazást a kisipar körét meg nem haladó korláton belül zsibárusokra, kocsmárosokra, közönséges fuvarosokra és hajósokra és más iparosokra. Ezeknek.a kuf ároknak és házalóknak egyesülései egyáltalán nem lehetnek kereskedelmi társaságok, a többiek egyesülései csak akkor lehetnek kereskedelemi társaságok, ha a kisipar körét meghaladják. Ha pedig a kisipar körét meghaladó korlátolt felelősségű társaság alakul, akkor természetes, hogy a kisipar körét meghaladó kereskedelmi társaság már nem a kisemberek társasága, hanem kereskedelmi társaság, amelynek létezésére s virágzására elsőrendű feltétel ezen szabályok alkalmazása mindenesetre feltétlen életszükséglet. Mert nem az a fontos, hogy olyan törvényt iktassunk be a törvénytárba, amely nem életképes, hanem olyan törvényt kell alkotni, amelyet az élet akceptál és fenntartani tud. Évtizedek óta hangzik az a panasz, hogy állandóan szaporodnak a perek azért, mert a jogügyletek terén is a legnagyobb bizonytalanság van, nem lévén okirati kényszer. Az ok\9. évi december hó 12-én, csütörtökön. it irati kényszernek ez a hiányossága okozza azt, hogy bizonytalan tanubizonyításokkal kell eldönteni az ügyet. A jog ugyan érvényesül, mert a bírónak döntenie kell, hogy azonban az igazság érvényesül-e mindig, azt nem lehet tudni. Most az az első lépés történik ebben az irányban, hogy az okirati kényszer alkalmaztassák a határozatok könyvének megalkotásával, hogy amikor a taggyűlés valamit elhatároz, az a határozatok könyvébe bevezetendő és aláírandó. Egyesek ez ellen is felszólaltak, hogy miért csinálunk ilyen nehézkes apparátust, miért akadályozzuk meg a kisembereket gazdasági tevékenységükben. Ennek éppen az ellenkezője történik. Biztosítani akarjuk gazdasági létüket és gazdasági működésük folyamatosságát. Ami az apportot illeti, az apport tekintetében a törvényjavaslat úgy intézkedik, hogy 70% vihető be csak apportban, a többi törzstőke készpénzben fedezendő, de ennek a kész-. pénznek is legalább 10.000 pengőnek keU lenni. A törvényjavaslatban van egy intézkedés, amely azt mondja (olvassa): «Ez a rendelkezés» — hogy tudniillik 30% pénzzel fedezendő, de legalább 10.000 pengő, a többi apport lehet — «nem áll olyan vállalatra, amely már öt év óta működik és amely át akar alakulni korlátolt felelősségű társasággá, úgyhogy valamenynyi üzletrész a vállalat tulajdonosának, családtagjainak vagy alkalmazottainak tulajdonába jut, továbbá azokra a részvénytársaságokra és szövetkezetekre, amelyek ezt a formát akarják választani.» Az együttes bizottságban az az indítvány merült fel, hogy iktassuk be a «családtagjainak» szó után a «hitelezőknek» is. Az a körülmény, hogy valamely vállalat, mint egyéni vállalat annyira leromlott, hogy csak a hitelezők segítségável állítható talpra és ezek a hitelezők erre hajlandók, ha az korlátolt felelősségű társasággá akar átalakulni, az ebben a törvényes rendelkezésben semmiképpen tiltva nincs. Ebből a rendelkezésiből csak az folyik, hogyha a hitelezők ilyen vállalatot akarnak átvenni, azért, hogy szanálva a vállalatot a maguk pénzét mentsék, azoknak nem lehet a vállalatot apportként a maga egészében átvenniök, hanem legalább is 30%, de mindenesetre 10.000 pengő erejéig hozzá kell járulniok e vállalat szanálásához. Ez olyan igazság, olyan becsületes felfogás, hogy ezzel szemben azt a kívánságot, hogy engedjék meg, hogy a hitelező is minden készpénzbetét nélkül átvehesse az apportot és folytathassa mint korlátolt felelősségű társaság az eddigi vállalatot, méltányosnak és igazságosnak nem tudnám akceptálni. A törzsbetét teljes mértékben való befizetése és egyéb a törvényjavaslatban előírt szabályok megtartása után a cég bejegyezhető és akkor kezdheti meg működését. A törzsbetétek összege a törzstőke. Ez a törzstőke az egész vállalat fennállása alatt érintetlen kell hogy maradjon, ahhoz hozzányúlni nem lehet, kivéve egyes esetekben, amikor valamely tagot ki kell zárni, vagy a tag örökösei állanak elő azzal, nem akarnak bennmaradni, és kielégítésükről van szó. Ez olyan kivételes állapot, hogy ezt engedélyezni kell, nehogy a vállalat éppen ezen az alapon romba dőljön. A törzstőke érintetlen maradása tehát olyan feltétel, amely egyrészt biztosítja annak a vállalatnak gazdasági exisztenciáját, de biztosítja a hitelezők érdekeit is. A törzsbetét átruházása meg van ugyan engedve, a tagok számára feltétlenül, mások számára azonban csakúgy, hogy valamennyien hozzájárulnak, kivéve, ha 9*
