Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-70

42 Az országgyűlés felsőházának 70. ülése 1929. évi december hó 11-én, szerdán. Az egész kérdés tehát akként van átgondolva, ahogy ezt a közjegyzők jogos érdeke kívánta, az ő egyetemes akaratuk és megegyezésük ennek a törvényjavaslatnak alapja. Az állam részéről semmiféle állami pénzügyi támogatásról nincsen szó, arról van szó, hogy egy kerettörvényben az elkerülhetetlenül szükséges törvényes keretek állapíttassanak meg, mindaz a többi intézkedés, amely a nyugdíjintézet matematikai számításait figyelembe véve szükséges ahhoz, hogy az intézet prosperáló intézet legyen, a végrehajtási utasításba kerül, amely végrehajtási utasítás lényegében ennek az intézetnek alapszabályait fogja tartalmazni, természetszerűleg az érdekeltséggel az utolsó pontig teljes egyetértésben. Mármost miért kell és miért lehetséges egy felhatalmazás, amely esetleg érinti a törvényben foglalt kereteket ? Azért, mert amíg nem alakult meg ez az intézet, addig számolnia kell az intézetnek olyan jelenségekkel, amelyeket ma nem ismerünk, de amelyek közül egyik-másikra rámutathatok. A menekült közjegyzők pl. fizették évtizedeken át a régi nyugdíjintézetbe járulékaikat és ma a menekülés folytán elvesztették közjegyzői mivoltukat, a közjegyzői jogcímet ahhoz, hogy bármely intézettől kapjanak nyugdíjat, de elvesztette a befizetéseket és a vagyonát is az az intézet, amelytől a korábbi jogcímen követelhetnek. A további kérdés az, hogy az újonnan alakult intézet egy bizonyos időszak letelte után, mint ahogy meg van határozva, adja a befizető feleknek a nyugdíjat, ha bizonyos évfolyamon át fizették a nyugdíjjárulékot. Mindezek olyan szempontok, amelyek normális viszonyok között egyedül irányadók, de átmeneti időkben, amikor a menekültek jogviszonyai és a menekülés folytán beállott egészen különleges helyzetük folytán ma nem egészen tisztán álló kérdésekről van szó, kérnem kell, nem saját részemre, hanem a közjegyzők egyeteme nevében, hogy az amúgy is szigorúan körülhatárolt, kizárólag átmeneti rendelkezések keretébe szorítkozó felhatalmazást megadni méltóztassék, hogy a törvény keretein túlmenőleg is lehessen nyugdíjat adni, tehát nem törvényt megváltoztatni, hanem kegydíjat adni olyanoknak, akiket rendes körülmények között csak nyugdíjban lehetne részesíteni. A kérdés egészen világos, én tisztán a közjegyzők egyetemes kérelme alapján képviselem ezt a szakaszt é * meg vagyok róla győződve, hogy ha átmenetileg ilyen intézkedést léptetünk életbe, akkor nem sérthetjük meg az alkotmányos elvet, amelyet legalább olyan mértékben képviselek, mint amilyen mértékben Hadik ő exeellenciája képviseli. (Helyeslés.) Elnök : Hadik ő exeellenciája kíván szólani. Gróf Hadik János: Nagyméltóságú Elnök Űr ! Mélyen tisztelt Felsőház ! Engem az igazságügyminiszter úr nyilatkozata semmiképpen sem elégített ki. Ö megmagyarázta, nagyon érdekesen, hiszen minden ilyen különleges intézkedésnek mindig megvan az indokolása, hogy miért kontemplálták ezt a rendelkezést, hogy miért kellett ezt az intézkedést a javaslatba bevenni. Ugyanakkor hangsúlyozta a miniszter úr azt is — ez az első indok —, hogy ez kerettörvény. Erről is tegyünk már le ezentúl. Folytonosan kerettörvényeket létesítünk, ilyen törvényjavaslatokat emelünk törvényerőre. A kerettörvény pedig nem jelent mást, mint nagyszerű indokolását annak, hogy a miniszteri önkénynek mindenféle szabad teret fenn kell tartani ; errevaló ez a kerettörvény. A kerettörvény olyan, amely megszabja az általános kereteket és azokon a kereteken belül kell intézkedni, vagy mint az igazságügyminiszter úr nagyon helyesen mondotta, bizonyos kedvezményeket nyújtani ilyen-amolyan közjegyzőknek. Ha «z megfelel a keretnek, akkor méltóztassék olyan keretet felállítani, amelybe ezek az intézkedések beleillenek, de egyenesen a törvényben kimondani, hogy *a törvény ellenére lehet intézkedni, ez már a kerettörvénynek is megsértése. Pedig a kerettörvények általános intézkedéseket szoktak tartalmazni, amelyek határán belül akár a végrehajtási utasításban, akár más intézkedésekből kifolyólag a miniszter bizonyos rendkívüli esetekben is intézkedhetik, amire talán a kerettörvény nem gondol, amire azonban a kerettörvény megadja a lehetőséget; de nem azzal, hogy a kereteket megfelelően állapítjuk meg és megmondjuk azt, hogy a miniszter belátására bizzuk azt, hogy rendkívüli esetekben ilyenamolyan segélyeket adhasson. És hogyha azt akarjuk, hogy ne legyen nagy protekció, még azt is hozzátesszük, hogy a miniszter tartozik a törvényhozásnak ezekről a rendkívüli intézkedésekről jelentést tenni. Ez volt a szokásos eljárás a régi időben, most azonban áttértünk erre a kerettörvény-szisztémára és arra, hogy expressis verbis kimondjuk a törvényben, hogy a törvény ellenére intézkedések történhetnek. Ez alkotmányjogi szempontból olyan veszedelmes precedens, amelyet semmi körülmények között sem volna szabad megengedni és ezért nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, hogy ez a rész máskép legyen megszövegezve és kérem a t. Felsőházat is, méltóztassék indítványomat elfogadni. Elnök : Az igazságügy miniszter úr ő exeellenciája kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter : Nagyméltóságú Elnök Ür ! Mélyen t. Felsőház ! Gróf Hadik János ő exellenciájának szavai nem győztek meg engem arról, hogv ebben az esetben el kell térni az eredeti szövegtől, mégpedig azért nem, mert a jelen esetben nem egy miniszteri hatáskörről, hanem arról van szó, hogy miniszteri rendelet erejével ruháztassák fel a most alakuló autonóm szerv alapszabálya, tehát hogy maga az érdekeltség, amely közfunkciókat is teljesít, tehát különösen figyelemreméltó a törvényhozás szempontjából és amely réteg, mint a középosztálynak más kategóriái is, rengeteget veszített a háború, a megszállás és a menekülés folytán, saját erejéből, kizárólag saját vagyonából, de mégis törvény és rendelet kötelező erejével helyesen tudja szabályozni a maga nyugdíjintézetét és meg tudja oldani azokat az átmeneti kérdéseket, amelyeket nagyon helytelen volna eleve kategorikus sorrendben felsorolni, mert egészen bizonyosan tudjuk előre, hogy ez a felsorolás hiányos lenne. Szerepet játszott itt az is, hogy ne kelljen újabb törvényes szabályozással jönni. (Gróf Hadik János : Elég akkor kimondani azt, hogy az átmeneti intézkedéseket megteheti, de azt nem lehet, hogy törvény ellenére !) A jövő céljára fel kell állítani a rendes viszonyok között érvényesülő jogelveket, normákat, az átmenet részére pedig a szükséges felhatalmazást, hogy mindazt a nyomorúságot, amelynek mélységét és változatait nem ismerhetjük, maga az a társadalmi réteg, amely saját áldozatkészségéből állította fel a nyugdíjintézetet, képes legyen enyhíteni és levezetni. Erre a célra szükséges az átmeneti különleges felhatalmazás. Ez az államnak semmiféle különös megterhelésével nem történik, még kevésbbé történik az, amit méltóztatott mondani, hogy a miniszter kegyeket oszt, mert a miniszter csak azt fogja megvalósítani, amit az érdekeltség kíván, a miniszter azonban ellenőrizni fogja, hogy nem fogja-e a matematikai számítást egyik-másik kezvezmény veszélyeztetni. Nem személyekre, hanem esetekre fogunk tehát kivételeket statuálni, úgyhogy meg vagyok róla