Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés felsőházának 70. ülése a jelentősége tulajdonképpen nem más, mint az, hogy közpénzek, az adózó polgároktól beszedett pénzek a pénzügyminiszter ellenőrzése alól kivonatnak. Ezt a rendszert a legnagyobb mértékben elítélem és mindig ellene fogok harcolni, amíg nem sikerül elérni, hogy ezek az alapok ne vonassanak el a pénzügyminiszter hatásköre alól és hogy ott is az a nagyon helyesen hangoztatott takarékosság érvényesüljön. Mert mit látunk ? Hogy csak egy példát kiragadjak, a mezőgazdasági kísérleti ügyekre alig van pár pengő. (Úgy van ! Ügy van !) Itt pedig nem arról van szó, hogy luxusos berendezéseket csináljanak, nem arról van szó, hogy a kultúrát különösen emelve, kifelé is mutassuk a mi nagy kulturális fejlődésünket, hanem a mezőgazdaság boldogulása függ ettől. Hiszen a tudományban nincsen megállás, haladni, a kísérleteket feltétlen folytatni kell, és mert az egyes gazdák nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy ők maguk külön kísérletezzenek, az állam feladata az, hos-y támogatásával történjenek a kísérletek, amelyeknek eredményei azután tanulságkép szolgáljanak az egész mezőgazdaságnak Nem akarom a Felsőház idejét rabolni azzal, hogy rámutassak arra, milyen fontos dolgok ezek, hiszen maga a kereskedelmi miniszter úr. mint akkori pénzügyminiszter, volt annyi belátással, és jóindulattal a mezőgazdasági termelés iránt, hogy elfogadta ily természetű indítványomat, sőt maga iniciált, hogy pl. a dohánytermelés tekintetében a kísérletek meginduljanak, hogy megkezdődjék a dohánynövény nemesítése. Ekek a munkálatok megindultak és eddig nagyon szép eredménnyel jártak. De ahhoz, hogy mi ezeket a különféle kísérleteket megtegyük, és megállapíttassék, hogy Magyarországon milyen dohányfajok igazán jövedelmezők és mely fajtákat tudunk külföldön is elhelyezni, ehhez tudományosjkutatás is kell, állandó kísérletezés, erre pedig alig van pénz. Ha arról van szó, hogy a dohánykertészeti iskola berendezését, mely hála Istennek fel van építve, előteremtsük, a legnagyobb nehézségekkel állunk szembe, itt pedig az automobil-alap talál fedezetet, hogy softoriskolát építsen, holott a soffőriskola felállítása olyan jó üzlet, hogy arra akad elég vállalkozó, aki saját pénzén megnyitja és berendezi. (Ugy van!) Nem akarok kitérni a többi alapra. Annakidején már voltam bátor a Társadalombiztosító Intézet alapjairól is beszélni, megállapítottam milyen fontos, hogy a pénzügyminiszter úr ingerenciája és beavatkozási joga fenntartassék. Ezek az alapok most a legújabb divat szerint mind autonómiával alakulnak, az ilyen alap autonóm testület, melynek szabad adót szedni, és ezek az autonóm testületek természetesen a leglargeabbul osztják be a költségeket, a bejött összegek legnagyobb részét eladminisztrálják, ami tulaj donképen nagy adót jelent a polgárokra, akiknek keserves adófillérjeit nem olyan célokra fordítják, amelyek valóban feltétlenül szükségesek. Az alapoknál nincs meg a takarékosság sem, mert senki a világon ezeket az alapokat nem ellenőrzi. Az automobil-alap fényes példája az alapok kezelésének, amennyiben ez az alap a lesnagyobb bőkezűséggel költekezik. Külföldi utazásokra húszezer pengőnél többet költ az alap. Ha egy szakminiszter akar valakit kiküldeni, a legnagyobb anyagi nehézségek vannak. Szóvátettem és elpanaszoltam, hogy ha a belügyminisztérium, akinek hatáskörébe tartozik az Amerikába kivándorlók ellenőrzése, továbbá az, hogy megfigyelje az egyes helyeken alakult társulatok működését stb., a kivándorlók ügyes bajos dolgait intézze, valakit ki akar küldeni, ezt csak akkor teheti, ha a minisztertanács erre külön engedélyt ad. Tudom, 1929. évi december hó 11-én, szerdán. 35 sejtem a rugóját ennek a minisztertanácsi határozatnak, hiszen küldözgettek mindenfelé olyan egyéneket, akiknek küldetése nem volt fontos és a takarékossás: szempontjából a minisztertanács korlátozni akarta a kiküldetéseket, ezzel azonban nem szabad túlozni. Amikor tehát csak minisztertanácsi engedéllyel lehet valakinek azt a rendes, folyamatos, ellenőrző munkát elvégeznie, akkor az automobil-alap húszezer pengőt állít be kiküldetésekre. Soffőrtanfolyamokra iskolát nyit, az automobilok megvizsgálására az alap 120 ezer pengőt fordít, a központi vezetőség munkadíjai pedig 65 ezer pengőt, a vizsgadíjak 300 ezer pengőt emésztenek fel. Az alap 10 ezer pengőt költ folyóiratokra. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy ha a kereskedelemügyi, vagy bármely gazdasági minisztériumban egy buzgó tisztviselő magát képezni akarja, tudni akarja, hogy külföldön mi történik, milyen fontos tanulmányok, könyvek jelennek meg, hiába megy az elnöki osztályhoz, hogy fizessék neki elő ezt vagy azt a szaklapot, mert ki fogják nevetni azzal, hogy nincsen fedezet. Ha mégis meg akarja ezeket ismerni, saját, aránylag mégis csak csekély fizetéséből önmagának kell ezeket az eszközöket beszereznie. Itt pedig.az automobil-alap vezetősége, hogy minden tekintetben tájékoztatva legyen, elkölt ilyen nagy összeget erre a célra. Képviseletekre költenek 15 ezer pengőt. Az automobilsoffőrvizsgálatból eredő bevételek most már meghaladják a 800 ezer pengőt s ezek mindig emelkedni fognak úgy, amint az automobilok száma szaporodik. Ebből azonban csak 150 ezer pengő megtakarítás mutatkozik, a többit tehát, 650 ezer pengőt eladminisztrálnak. Nem tudom, hogy az alap mostani átlaga mennyi, de egy hét előtt, amikor utánanéztem, úgy hallottam, hogy ez 700 ezer pengőt tett ki. Ehhez csatoltatik hozzá az a 150 ezer pengő jövedelem, amelyet ezen nagy bevételekből mégis megtakarítanak. Minthogy tudtommal a takarékossági bizottság is foglalkozott ezzel a kérdéssel, nagyon kérném a kereskedelemügyi miniszter urat, legyen szíves ezt a kérdést megfelelően rendezni, hogy ne legyenek olyan alapok, amelyek sem az ő, sem a pénzügyminiszter úr ellenőrzése alatt nem állanak. Tudja meg a közvélemény is, hogy ha már fizet, ezeket az összegeket megfelelő célokra költik-e el. Az alap, amely az adózó polgárok pénzéből létesül, az országnak álljon rendelkezésére olyan kiadásokra, amelyek igazán és komolyan elodázhatatlanok. (Ügy van! a baloldalon.) Még csak egyet kívánok felemlíteni. Az úgynevezett közlekedési kódex, amelyet a belügyminiszter úr adott ki, sok vonatkozásban határozottan ellentétben van a mostani javaslattal. Ezért a magam részéről javaslatot leszek bátor előterjeszteni, hogy ez a kódex, amelynek egyrésze amúgy Is csak 1930 január 1-én lép életbe, a második része pedig még sokkal később, teljes összhangba hozassék a jelenlegi törvényjavaslattal. (Helyeslés a baloldalon.) Vagyok bátor ezt a javaslatomat felolvasni. (Olvassa): «Javaslom a t. Felsőháznak, utasítsa a kereskedelemügyi és a belügyminisztert, hogy gondoskodjanak arról, hogy a közúti közlekedési szabályzat 70., 94., 97., 98 és 99. §-ának azon rendelkezései, amelyek a most tárgyalt törvényjavaslattal ellentétben állanak, töröltessenek, illetve a jelen törvényjavaslat szövegével megfelelő összhangba hozassanak». (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Kíván-e még valaki általánosságban a javaslathoz hozzászólni 1 Ha szólni senkisem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr ő excellenciája kíván szólni.