Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-70

36 Az országgyűlés felsőházának 70. ülése 1929. évi december hó 11-én, szerdán. Bud János kereskedelemügyi miniszter: Igen tisztelt^ Felsőház! Én Hadik János gróf ő excellenciájának felszólalását úgy értelmeztem, hogy amint a Képviselőház, a Felsőház is Örömmel üdvözli ezt a törvényjavaslatot, mert egy kérdést, amely még rendezetlen volt, megadott mederbe terel és tisztáz olyan tényeket, amelyek eddig tisztázatlanok voltak. Hadik gróf őexcelleneiájának megjegyzéseire csak pár szóval felelek. Elsősorban ő excellenciája kifogásolja a hatásköri összeütközéseket, amelyek ebből a törvényjavaslatból származhatnak. Szerinte az, hogy a javaslatban ez így történik, azt jelenti, hogy elődömnek, Herrmann volt miniszternek szelleme érvényesül. Nem veszi rossz néven ő excellenciája, ha megállapítom, hogy egy törvényjavaslatért mindig az a miniszter felelős, aki előterjesztette és így nekem kell viselnem ezért az egész felelősséget, elődömet semmi felelősség nem terheli. De el kell ismernem, hogy nagyon előkészített javaslatot kaptam, mert hiszen ez a javaslat hosszú évek munkájának eredménye. Értem ő excellenciájának aggályait, megnyugtatásul azonban azt mondhatom, hogy tulajdohképpen, ha jól veszem észre, ő excellenciája abban talál itt kifogást, hogy sok rendelkezés úgy szól. hogy a miniszterek egyetértően kell hogy eljárjanak, és e helyett ő excellenciája a «meghallgatásával» szót méltóztatnék ajánlani Nem tudom, van-e tulajdonképpen lényegi különbség e, kettő között. Valószínűleg úgy értelmezi ő excellenciája az «egyetértően» szót, hogy mindaddig intézkedni nem lehet, amíg az illetékes miniszterek közt az «egyetértés rétre nem jön, a «meghallgatásával» pedig azt jelenti, hogy intézkedhetem meghallgatása után saját felelősségemre. (Gróf Hadik János : Úgy van ! Ez a helyes !) Ha azonban meg kell hallgatnom az egyes miniszter urakat, valószínű, hogyha ellentét van, akkor mégis a minisztertanács elé kell vinni a dolgot és az eredmény tulajdonképpen mégis ugyanaz lesz, mintha egyetértve járnánk el. Ezért nem tulajdonítok ebben az esetben ennek nagyobb jelentőséget, bár elismerem, őszintén megvallva, ő excellenciájának nagyon sok tekintetben igaza van, mert ebből származik, hogy egyes ügyek elintézése rendkívül nehézkes, rendkívül hosszadalmas lesz. Egyesek igen gyakran, nem miniszter urak, hanem referensek, azt hiszik, hogy ez az ő jogkörük és ebből a részből származnak nem egyszer nehézségek. Az adott esetben azonban, ahol ez benne van a törvényjavaslatban, csak olyan esetekre vonatkozik, ahol majdnem döntő szó illeti a másik minisztert. A belügyminiszter úrral egyetértve akkor kell eljárnom, ha közületekről, tehát a városoknak és községeknek belterületén adott engedélyekről van szó. A belügyminiszter urat illeti meg a jog, hogy a vagyonfelügyéleti jog szempontjábórmegítélje legtöbbször, hogy az a vállalkozás arányban áll-e az illető község és város teljesítőképességével, nem kíván-e tőle olyan áldó zatokat, amelyeket nem tudna elviselni, másrészt pedig, ha jövedelmezősége van, az illető városra vagy községre mit jelent az a jövedelmezőség? A pénzügyminiszter úrral való egyetértést pedig az a szakasz teszi szükségessé, ahol bizonyos kedvezmények adatnak egyes vállalatoknak. Neki kell államháztartási szempontból megítélni, hogy mennyiben tartja lehetőnek ezeknek a kedvezményeknek megadását. (Gróf Hadik János : Itt nein is indítványoztam változtatást !) Akkor tudomásul veszem, hogy nem méltóztatott a változtatást kívánni.. (Gróf Hadik János: Csak a pénzügyminiszternél nem, a többinél igen !) v Q excellenciája felvetette az automobil-alap kérdését. Hálásan köszönöm, hogy ő excellenciája volt szíves itt szóvátenni ezt a kérdést. Teljesen osztom mindazt, amit ebben a kérdésben ő excellenciája elmondott, csak azt tehetem hozzá, hogy közben, mióta bizottsági tárgyalás volt és most tárgyalunk a plénumban, máris megtettem az intézkedéseket. Az alapot két részre választottam. Kivettem a vizsgadíjakat, mert a vizsgadíjak változó dolgok és tényleg azokat illetik meg, akik vizsgáztatnak. Az alap többi részét a jövő évtől kezdődőleg beviszem a költségvetésbe és így a költségvetés alapján fogjuk ezt a kérdést rendezni. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Hozzájárulok ő excellenciájának azon indítványához, és kérem annak elfogadását, ahol kéri, hogy a közlekedési kódexnek a törvényjavaslattal esetleg ütköző pontjai — mert hiszen ez a törvényjavaslat akkor ismeretes nem volt — megfelelően összhangba hozassanak a törvényjavaslattal. Ezek alapján kérem a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadását. (Általános helyeslés.) Hadik János gróf: Mélyen tisztelt Felsőház! Legyen szabad röviden válaszolnom a kereskedelemügyi miniszter úr őexcelleneiájának felszólalására. A kereskedelemügyi miniszter úr azt állítja, hogy amúgy is egyetértően kell az említett kérdésekben mindig eljárni. Nagy különbség vana meghallgatás és az egyetértő módon való eljárás között. Voltam közhivatalnok, tudom nagyon jól, mindig divatban volt, hogy ha valami szakkérdésről volt szó, akkor a belügyminiszter úr maga átírt a kereskedelemügyi miniszterhez, véleménynyilvánítás végett. Bevallom azonban, hogy nagyon sok esetben úgy történt, hogy mi nem vehettük figyelembe azt a szakvéleményt, elintéztük a kérdést saját belátásunk szerint és voltunk olyan udvariasak, hogy közöltük a kereskedelmi miniszterrel, hogy az ő észrevételei nem voltak figyelembe vehetők. Ezt én sokkal praktikusabb, gyorsabb dolognak tartom, mint ami itt van leszögezve. De, hogy mennyire túlzásba megy ez és mennyire tendenciózus volt mindig az együttműködés kikötése, ezt bizonyítja a 17. §-nak utolsó mondata, amelyben az van, hogy az önkormányzati közhatóság üzemének díjszabását a kereskedelemügyi miniszter állapítja meg és a belügyminiszterrel egyetértően köteles eljárni. Ez olyan szokatlan kifejezés, hogy a miniszter köteles ezt vagy azt tenni, ez olyan erőszakos kifejezés, amely eddig nem volt benn a törvényalkotás szótárában. A magam részéről, bármennyire hiszenl azt, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr véleménye esetleg döntő lesz, mégis fenntartom javaslatomat és nagyon kérem a Felsőházat, méltóztassék azt elfogadni, annyival is inkább, mert hiszen ha nyiltan akarunk beszélni, a kereskedelemügyi miniszter úr nem is mondhat mást. Ha egyszer a javaslat úgy szól, hogy egy másik társminiszterével egyetértően kell eljárni, nem mondhatja, hogy ejtsük el ezt, de nincs szükségünk a belügyminiszterrel való egyöntetű eljárásra és ezért kérem a javaslat elfogadását. Én azonban kérem, hogy biztosítsuk a kereskedelemügyi miniszternek minden egyes alkalommal azt a hatáskört, amely őt megilleti, ne tűrjük, hogy mindenféle más miniszteriális szempontok miatt elkapkodjanak a minisztérium és a miniszter hatásköréből valamit és elvigyék, mert hiszen végre is minden olyan kérdésben, amelyek miatt létesült a kereskedelmi miniszteri állás, ő felelős és akkor sokkal szigorúbban lehet eljárni is, sokkal inkább felelősségre is lehet vonni azt a minisztert, ha minden intézkedés, amely őt megilleti, tényleg az ő hatáskö-