Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-70

34 Az országgyűlés felsőházának 70. ülése 1929. évi december hó 11-én, szerdán. sebb számban vannak, Ahol pedig tarthatatlan lakásviszonyok vannak, onnan bizony elkívánkoznak a komfort minimumához szokott emberek. A másik dolog az, hogy jó intézetnek kell lennie. Éppen most volt egy ilyen eset: Debrecenben jó kórbonctani intézet van, és Orsós Ferenc professzor, akit a budapesti egyetem idehívott, bizony azt mondta, hogy neki a budapesti intézet nem lenne olyan jó, mint a debreceni, ő jobban tud kutatni ott Debrecenben, és azért nem megy el. (Elénk tetszés.) Amint tehát mondtam, két dolog fontos itt: az egyik az, hogy megfelelő laboratórium, klinika vagy intézet álljon rendelkezésre, a másik pedig az, hogy megfelelő lakások legyenek. Debreceniben ezt a kérdést már részben megoldottuk s most azon fáradozunk, hogy Szegeden is megoldást nyerjen ez a kérdés. Akkor, azt hiszem, ez a Budapestre vágyódás, amely talán a magyar nemzetnek egyik legnagyobb speciális betegsége (Igaz! Ügy van!) s amely minden téren, kezdve a falutól fel az egyetemi professzorig, tapasztalható, talán bizonyos mértékben ellensúlyozható lesz. Ezekben óhajtottam a szükséges felvilágosításokat megadni. (Elénk helyeslés és taps-) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e a közoktatásügyi bizottságnak azt a javaslatát, hogy a feliratok pártolólag adassanak ki a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak, elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ezzel kapcsolatosan bejelentem, hogy a jelentés letárgyalásával egyúttal hasonló elintézést nyert Győr szab. kir. város közönségének a tegnapi napon a Ház asztalára letett és ugyancsak a pécsi m. kir. Erzsébet Tudományegyetem továbbfejlesztése tárgyában benyújtott felirata is. Napirend szerint következik a közgazdasági és közlekedésügyi bizottság jelentésének tárgyalása a közhasználatú gépjárómű-vállalatokról szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottsági jelentést felolvasni szíveskedjék. Bezerédj István jegyző (olvassa a jelentést) Elnök : Ügy veszem észre, hogy a felelős miniszter úr nincs itt jelen. Felfüggesztem az ülést. (Élénk helyeslés és éljenzés.) (Szünet után.) (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Elnök : A gátló ok megszűnvén, a miniszter úr ő nagyméltósága itt van, az ülést folytatjuk. A törvényjavaslathoz Hadik János gróf ő excellenciáját illeti a szó. Gróf Hadik János : T. Felsőház ! (Halljuk ! Halljuk!) A javaslatot általánosságban elfogadom. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ezen a javaslaton még mindig végighúzódik Herrmann volt kereskedelemügyi miniszter úr szelleme, amelynek következtében — talán nemtörődömségből, talán tehetetlenségből — mondhatnám az egész vonalon kiengedte a hatáskör legnagyobb részét a kereskedelemügyi miniszter kezéből. Ez vonul végig ezen a javaslaton is, mert hiszen itt egészen felesleges hatásköri megosztás van a kereskedelemügyi miniszter és a belügyminiszter között, aminek soha sincs jó eredménye. Tudjuk nagyon jól, hogy minél több a tanácskozás, levelezés, véleménykérés, hozzájárulás, annál inkább elvesznek az ügyek a bürokrácia útvesztőjében, (Úgy van! Ügy van!) ilyen gazdasági kérdéseknél pedig gyorsan és egyöntetűen kell intézkedni. Ez a rendszer hatásköri versengésre vezet, amelv bizonyára nem is miniszterek, hanem a miniszteriális tisztviselők között fejlődik ki, akik azután vitatkoznak, folyton súrlódások vannak és húzódik az ügyek elintézése, az érdekelteket pedig állandó bizonytalanságban tartják. Minthogy lényegében a forgalomról és a forgalom lebonyolításának ellenőrzéséről, tehát a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartozó kérdésekről van szó, egészen felesleges a belügy : miniszter bekapcsolása az intézkedésekbe, és felesleges az, hogy ezeket az intézkedéseket, amint a törvényjavaslat mondja, a belügyminiszter «hozzájárulásához» kössék. A hozzájárulás egészen más, mint amit rendesen a törvényekben találunk, a meghallgatás. Ennek van értelme. Lehetnek bizonyos szempontok, amelyekre a belügyminiszter a kereskedelemügyi miniszter figyelmét felhívja. Nézetem szerint tehát az egész vonalon ezt a kitételt kell használni és azt keJl megállapítani, hogy a kereskedelemügyi miniszter intézkedik, az illetékes miniszterek meghallgatása után. Amint eddig is mindig szokás volt akkor, ha több miniszter véleménye volt figyelembe veendő. Az intézkedési jogot kizárólag a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe kell utalni és neki kell fenntartani. Az e tekintetben való módosításokat a részletes tárgyalás során leszek bátor előterjeszteni. Az 5. § szerint a városok és községek belterületén a polgármesterek és főbírák adják meg az engedélyt a géperejű közhasznú vállalatokra. Semmi kifogásom sincs az ellen, hogy ezek adják meg az engedélyt, de nagyon fontosnak és kívánatosnak tartom, mint azt már a bizottságban is kifejtettem, hogy ez az engedély a kereskedelemügyi miniszter jóváhagyásától legyen függővé téve. A kereskedelemügyi miniszter úr a bizottságban azt állította, hogy ez nagyon elhúzná a dolgokat és megnehezítené a gyors eljárást. Én más nézetben vagyok, mert hiszen, ha a legkisebb kifogást emelik az engedély elíen, ezek az ügyek fellebbezés során, de persze sokkal lassabban, úgyis felkerülnek a miniszter elé. A magam részéről sokkal helyesebbnek tartottam volna, hogy ezek az engedélyek is miniszteri jóváhagyáshoz legyenek kötve. Minthogy azonban a kereskedelemügyi miniszter a bizottságban kijelentette, hogy ő ehhez ragaszkodni kíván, ennek következtében ez irányban nem fogok indítványt előterjeszteni. Hogy mennyire fontos a kereskedelemügyi miniszter kizárólagos hatásköre, és hogy az engedélyek megadásánál mennyire indokolt volt az én álláspontom, ezt csak azzal bizonyíthatom, hogy ha elolvassuk a 6. és a 9. %-t és az ott bevett mindenféle teendőket, akkor igazolva van az az én álláspontom, hogy ennél az engedélyadásnál a kereskedelmi miniszternek feltétlenül kell, hogy ingerenciája legyen, annyival is inkább, mert az egész közlekedésügyi kérdést egyöntetűen kell irányítani. Ha pedig így elosztjuk a hatásköröket, kisiklik a kezéből az a fontos hatalom, amely szükséges ahhoz, hogy az egész vonalon egységes intézkedés legyen. A belügyminiszter hatásköre nézetem szerint tisztán rendészeti intézkedésekre szorítandó. A 26. §-ban vannak megállapítva az ellenőrzéssel és engedélyezéssel kapcsolatos díjfizetések. Ez alkalommal beszélni óhajtok az ú. n. automobil-alapról. Amint ezt már a bizottságban is előadtam, ez az automobil-alap egyike annak a sok alapnak, amelyek most annyira divatosak. Azt hiszem, hogy miniszteriális osztályok is csinálnak már maguknak külön alapokat. Ennek