Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-89

Az országgyűlés felsőházának 89. ülése 1930. évi július hó 8-án, kedden. 429 mai adóból csak körülbelül 3 millió folyik be, így tehát kereken 8 millió pengő lenne az, ami hiányoznék. Ezt a hiányt kénytelen vol­nék más adók statuálásával behozni, és én ennyire nem szeretnék menni. Mert bocsánatot kérek, a törvényjavaslat­nak azt a jellegét, hogy itt a vámot akarjuk helyettesíteni és tulajdonképpen azért nyúlunk ehhez a szisztémához, mert nálunk mint expor­táló államban a vámok nem érvényesülnek, s így tulajdonképpen a véd vám ok helyébe tesz­szük ezt az adót, nem szeretném megváltoztatni, ebből az elvből nem szeretnék engedni. Ez adja meg tulajdonképpen ennek a javaslatnak leg­igazibb indokolását, mert — ismétlem, amit múltkori beszédemben mondottam — ha mi nem exportáló állam, hanem importáló állam vol­nánk, rég ugyanazt tettük volna, amit tettek a többi államok valamennyien, amelyek mező­gazdaságukat az amerikai versennyel szemben védték: felemeltük volna védővámjainkat min­den hosszas tanakodás nélkül, talán nem is tör­vénnyel, hanem egyszerűen úgy, hogy a kor­mány élt volna azzal a felhatalmazással, amely ma is megvan, hogy valamely gazdasági ág válsága esetén változtasson a vámtételeken. Ezt mi nem tehettük, nem é'ibettünk ezzel és helyette éltünk a törvényjavaslatban szabályo­zott szisztémával. Éltünk ezzel sokkal mérték­letesebben, mint amilyen mértékben élnek ez­zel azok az államok, amelyek mint import álla­mok szerepelnek. Méltóztassék megnézni bár­mely államot: a mi pénzünkre átszámítva 30 pengőnél sokkal magasabb árakat kívánnak a mezőgazdaságnak juttatni. Nem merek feketén festeni, de nem hiszem, hogyha így fejlődnek az árak, ahogy azok ma visszamennek, ezzel a drágítással — hogy ezt a kifejzést használjam — csak meg is közelíthetnők azt a normálárat, amely itt békében hosszú időn át mint átlagár szerepelt és messze lennmaradunk 8 vagy talán 10 pengővel is^ az alatt az ár alatt, amelyet a minket környékező államok mezőgazdái búzá­jukért kapnak. Ne méltóztassék minket okvetlenül Jugo­szláviával és "Romániával összehasonlítani, amelyeknek gazdasági viszonvai i« egében má­sok, mint a mieink, amely államok sokkal ke­vésbbé vannak indusztrializálva, mint mi. s amely államok nem követtek olyan kereskedelm politikát, mint Magyarország, ahol a mezőgaz­diaság igenis már megfizette részben az ipar­fejlesztés költségeit a magas árakban. (Ügy van! Úgy van! — Taps.) Ismételten és ismételten egyszerűen dema­gógiának kell minősítenem azt a felfogást, amely úfry állítja be a dolsrot, mintha a kor­mány gazdasági politikájában semmi mást nem csinálna, mint azt, hogy a mezőgazdaság­nak, mégpedig különösen a nagybirtoknak nyújt bizonyos előnyt ezzel a javaslattal, és semmi mást nem csinálna gazdasági téren. Nem ez az igazság, hanem az, hogv tíz éve van itt egy védővámos politika, amely megdrágí­totta az iparcikkeket, és tíz év után. jó későn sikerült ezzel a megokolással valamit segíteni a mezőgazdaságon. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Kevés dolog fájt nekem annyira, mint az, hogy a mezőgazdák ebben a kérdésben nem foglaltak el egységes álláspontot. Nem akarok szemrehányást tenni, inkább figyelmeztetni akarok, s azt hiszem, van ^ rá jogom, mert ugyanezek közé a mezőgazdák közé tartozom én is. Es ha ma állásomnál fogva természetesen egyenlően és igazságosan kell is gondoznom az összes termelési ágazatokat, ha azok rám van­nak bízva, mégis kérve-kérem a mezőgazdákat, hagyjanak fel ezzel a széthúzással, mert külön­ben ennek a széthúzásnak tulajdonítsák azután azt, ha ebben az országban nem lehet olyan gazdasági politikát csinálni, amely a mezőgaz­daság érdekeinek megfelel. (Ügy van! Ügy van!) Nem azt értem, hogy a mezőgazdaság olyan politikát kövessen, amely a többi ágaza­toknak rovására megy, hanem azt, hogy leg­alább egységes gazdaközvélemény alakuljon ki azokban a kérdésekben, amelyek megoldásra várnak ebben az országban. (Ügy van! Ügy van!) Beliczey ő méltósága azt az indítványt tette, hogy az 50 aranykoronára vonatkozó pa­ragrafust módosítsuk úgy, hogy — tekintve azt, hogy egyes országrészekben 20 pengőn felüli, 25 és 28 pengős katasztrális tiszta jövedelmek is vannak — bizonyos holdszámhoz kössük ezt a kedvezményt. Bocsánatot kérek, bizonyos mér­tékig elismerem azt, hogy ezeknek a vidékek­nek rosszul esik az, hogy az adó alól nem sza­badulnak, különösen ha nem gabonát termel­nek, de viszont méltóztassék elhinni nekem, aki szerencsés vagyok mind a két módon gazdál­kodni, hogy azért, ha nekem a mai gazdasági viszonyok között választanom kell, én a 20 pen­gőn felüli katasztrális tiszta jövedelmű földe­ken gazdálkodom inkább. , Mert tessék elhinni, hogy ma, amikor ter­melési válsággal küzdünk, amikor a terme­lési költségek súlyossága akadályozza meg a prosperitást, mert ezeken a földeken a terme­lési költség csak valamivel vagy semmivel sem több. az jár jól, aki ezeken a jó földeken tud gazdálkodnak, terméseredmények a dup­láját teszik ki. Ezért nem tartanám sem célsze­rűnek, sem igazságosnak azt. hogy ettől az 50 aranykoronától eltérjünk. Ebbe az 50 arany­koronás kategóriába beleesik a törpe szőlő­birtokos országos átlagban, kivéve a Hegy­alját és a Balaton vidékét, ahol nagyon ma­gasan vannak a katasztrális tisztajövedelmek felvéve, de általában beleesik két holdig a sző­lőtermelő, sőt a homokszőlőnél három holdig, országos átlagban pedig beleesnek a birtoko­sok öt holdig, és ott, ahol valamilyen okból rossz a föld — mert vagy nagyon szikes, vagy nagyon homokos — 7—8 holdig beleesnek ebbe a kategóriába, vagyis beleesik nagyjából az a rész, amely_ búzát nem értékesíthet. Erre a részre nézve jobb ez a rendszer, minthai csak vámvédelem volna. Méltóztassék megengedni, hogy ráutaljak efv másik szociális intézményünkre is tudni­illik arra. hogv a legkisebb iparosoknak, akik segéd nélkül f dolgoznak, forgalmiadóját ebből az alkalomból töröltem és az idevonatkozó rendeletet már ki is adtam. (Helyeslés.) Ez szociális r szempontból igen jelentős. Ez az intézkedés a: kisiparnak leggyengébb részét nem annyira pénzügyileg támogatja. — ezt el­ismerem — hanem sok olyan gondtól, írásbeli­ségtől, megidézéstől, tárgyalástól szabadítja meß", amely munkavesztessé^orel jár, és így ez az intézkedés lehetővé teszi, hop"^ nyugodtan dolgozzék ebből a szempontból. Ezt a rende­letet — amelyet azt hiszem méltóztattak olvasni — avval egészítettem ki hogv a r rokkantak részére igen messzemenő kedvezményt nyúj­tottam, amennyiben a rokkantakra nézve^ álta­lában, de azonfelül esetenként való elbírálás alapján is fenntartattaaii azt a kedvezményt, hogvha az a^ rokkant csökkent munkaképes­ségű, ha segédet tart is, mégis forgalmiadó­mentességet fog élvezni. (Helyeslés.) Termé­szetesen ugyanezt fenntartottam az özvegyekre

Next

/
Thumbnails
Contents