Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-89

428 A% országgyűlés felsőházának 89. ülése 1930. évi július hó 8-án, kedden. sem volt azonban a kormány abban az illúzióban, hogy ez ezzel megtörténhetik — r de nem akarom felsorolni mindazokat az intézkedéseket, amelyekkel a* mezőgazdaságon segíteni lehet, csak megemlítem például az állattenyésztés kvalitatív emelését, különösen, hogy megfelelő tenyészanyagot produkálnunk azoknak a területeknek, amelyek a gazdasági kultúra fejlődésével okvetlenül át fognak majd térni ezekre a nyugati fajtákra, és amely országok nem vehetik tenyészanyagukat közvetlenül azokon w területeken, ahonnan mi hoztuk tény észanyagunkat, mert klimatikus viszonyaik olyan nagymértékben különböznek egymástól, ho^v csak azt az anyagot fogják használhatni, amely itt már aklimatizálódott; akkor amely szerepet ( játszottak a nyugati . állaanok a mi állatenyésztésünk szempontjából, ugyanazt a szerepet játszhatjuk majd mi okszerű gazdálkodás révén hosszú ideig a tőlünk délre és keletre fekvő országokkal szemben. A tejtermelés fejlesztésével is, különösen a tejtermékek értékesítésének propagálásával, megfelelő ipari nyersanyagok termelésével, azoknak itthon ipari feldolgozásával, illetve a feleslegek megfelelő exportálásával, a baromfitenyésztésnek oly irányban való fejlesztésével, amely a Nyugat igényeinek megfelel, a gazdahitel olcsóbbításával úgy a rövidlejáratú, mint a hosszúlejáratú hitelek terén, és — amennyire lehet^— a belföldi piac hitelviszonyainak nagymértékű javításával, stb., stb. a mezőgazdaságon intenzívebben, jobban, állandóbban tudunk segíteni, mint ezzel az intézménnyel. De ezek a javaslatok, belevonva ide áat is» hogy más piacokat tudunk majd szerezni és megszervezni, vagy bizonyos megállapodásokat tudunk kötni az export-piacok egységes kihasználása tekintetében azokkal az, országokkal, amelyek szintén a mi sorsunkban osztoznak: ezek a jövő zenéi. Ezeket meg kell csinálni a legkomolyabban, de a mezőgazdaságon azonnal kell segítenünk, (Úgy van! Ügy van!) és úgy kell segítenünk, hogy ne esetleg, vagy talán, vagy ha sikerül, jusson annak a mezőgazdának valami, hanem úgy, hogy a mezőgazdához biztosan odajusson az, amit neki juttatni akarunk. (Helyeslés) Elismerem, vannak más szisztémák is, de mi meg akartunk maradni a mellett, hogy a termelést segítsük ezzel. Itt méltóztassék megengedni, hogy mivel, azt hiszem, ebben a kérdésben utoljára szólalok fel, még egy váddal foglalkozzam, aimellyl engem, mint ^pénzügyminisztert illettek. Ez az hogv ez a javaslat tulajdonképüen ravasz fogás tőlem, hogy az elmaradt adókat így biztosítsam, hogy tehát ez tulajdonkéippen fináncminiszteri fogás. Ámbár állok elébe annak a vádnak, hogy mint pénzügyminiszter gondoskodom arról, hogy az adók befolyjanak. — mert hiszen ez nekem természetes, hivatásszerű kötelességem, <ezt tehát abszolúte nem vessem sértő vádnak — mégis az,t hiszem, nem tisztán fiskális-érdekeket szolgálnék akkor sem, ha ennek a javaslatnak nem volna más hatása, minthogy az adók rendszeresen folyjanak be, mert az adók rendszertelen befolyása ma a legnagyobb aggodalommal tölti el- nem annyira a kormányt, mint inkább azokat a helyhatóságokat és községeket, (Űffy van! Ügy van!) ahol az adók nem rendes befizetése miatt ma már igen aggasztó és rendezésre szoruló bajokat látunk. Talán szabad még ebben az. országban úgy felfogni a dolgot, hogy a közterhek pontos viselése elsőrendű állampolgárikötelesség. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassék megengedni, hogy én itt egy őszinte kijelentést tegyek. (Halljuk! Halljuk! Tavaly felhatalmazást kaptam arra, hogy a hátralékos adókat humánus módon rendezzem; felhtalmazást kaptam arra, hogy el is engedhessem a hátralékos adókat, ha azok esetleg romlását idézték volna elő az adófizetőnek; végül felhatalmazást kaptam arra, hogy bizonyos adórendezést csináljak hosszabb időre Y/,Ó\Ó részletfizetéssel és kamatmérsékléssel. En ezt végrehajtottam. Az eredmény az, hogy az egyenesadókban az utóbbi hónapokban jóformán nincs csökkenés, sőt a fővárosban a tavalyihoz képest bizonyos emelkedés mutatkozik. Ez azt jelenti, hogy az adófizetők túlnyomó nagy többsége ezt a humánus elbánást honorálja azzal, hogy az egyezségileg megállapított szanálási összegeket tényleg rendesen be is fizeti. Azokon a vidékeken, amelyek mezőgazdasági csapásoknak voltak kitéve, igen messzemenő adófizetési halasztásokat adtam. Általában az a nézetem, hogy egy agrárországban nem lehet az adókat behajtani olyan időpontban, amikor az adózónak nincs meg a fizetőképessége, hanem lehetőleg aratásutánra kell azt kitolni, bizonyos haladékokat kell adni. Meg kell itt említenem azt is, hogy azért, mert a föld értékesítése nem volt lehetséges, csak nagyon nyomott árakon, jóformán két év óta adóból kifolyólag ingatlant nem árvereztettem el. és ma is minden ilyen árverést a foganatosítás előtt hozzám be kell jelenteni. De nekem be kell azt is jelentenem, hogy ezzel a metódussal állandóan nem lehet fenntartani az állami bevételek biztonságát. (Ügy van! Ügy van!) Nekem igenis megfelelő szigorral kell eljárnom és disztingválnom kell az adófizetési kéoesség hiánya és az adófizetői készségnek a hiánya között (Ügy! Üay van!) és nem mehetek odáig, hogy generálisan azt mondjam, hogy itt rosszak a gazdasági viszonvok, tehát adót nem kell fizetni. De igenis akkor,

r ha megvan a módja, a szierorú adóbehajtást kell alkalmazni, mert tessék elhinni, az államhatalom meggyöngülését jelenti az ha az államnak nincs ereje, vagy pedig annak, akire ez bízva van. nincs meg a bátorsága, hogy az adókat behajtsa, és így végrehajtsa az adótörvényeket is. Ezt mear kell itt mondanom nyilvánosan ebben a Házban. Ha azonban ez az intézkedés most már azt célozza, hogy a^ rossz helyzetben lévő mezőgazdáknak lehetővé tegye, hogy ezeknek a gabonaszelvénveknek segítségével könnyebben ^fizessék be idejében- adójukat, bocsánatot kérek, ebből szemrehányást ellenem kovácsolni nem lehet. (Ügy van! Ügy van!) Most méltóztassanak még megengedni, hogy szóliak arról, hogy ez a foreralmiadó milyen mértékben legyen fokozatos. Itt a törvény 4%-ot enged meg a kenyérlisztre^ vonatkozólag^ és 8%-os átlagot általában véve. Itt a kormánynak az a szándéka, hogy a kenyeret vagv egyáltalában nem vagy természeteden maximálisan 4%-isr terhelje, ami a. mai 2%-kai szemben csak 2%-os emelést jelent, hogy ezt az őrlési adót csak addig a határig yeerve igénybe, ameddig szükséges. De naerv sainálatomra addis: nem • mehetek, ameddisr Hadik Ő excellenciáia kívánta, hoerv tudniillik őrlési adót egyáltalában ne szedjünk, vagy — valószínűleg ő is így értette — a maival szemben emelést ezen a téren ne csináljunk, mert akkor ezt az alaDot nem tudom megkonstruálni. Ebből az adóból ugyanis az alap javára 10'5 millió pengő bevétel van előirányozva, míg a