Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-89

426 Az országgyűlés felsőházának 89. 1 . Mélyen t. Felsőház! Sürgőssé vált ez a törvényjavaslat azért, mert rajtunk kívül álió körülmények folytán elhúzódott a javaslatnak • a tárgyalása olyan mértékben, hogyha egyáltulában azt akartuk, hogy ennek a javaslatnak még kellő időben hatása legyen, nem volt részünkre mas út, mint a sürgősség. Amidőn pedig ezt a sürgősséget ennyire indokolom, azt hiszem, természetesnek méltóztatnak találni, hogy én is igyekszem sürgősen végezni a magam beszédével és az idő előrehaladott voltára való tekintettel fel méltóztatnak menteni az alól, hogy újra részletesen belemenjek olyan kérdések tárgyalásába, amelyekre a költségvetési vita bezárása alkalmával már voltam bátor kiterjeszkedni és megméltóztatnak engedni, hogy csak azokra szorítkozzam, amik itt a mai vita folyamán felvetődtek. Az első kifogás ez ellen a törvényjavaslat ellen az volt, hogy ez egy kerettörvény, és hogy a kormánynak igen széleskörű felhatalmazást ad arra, hogy bizonyos kérdéseket, amelyek a végrehajtással kapcsolatosak, rendeleti úton intézzen el. Bocsánatot kérek, minél inkább alkalmazkodni kell az élet változandóságaihoz, annél keyósbbé lehet intézkedéseket törvényben kodifikálni, hanem annál inkább szükség van arra, hogy a kormánynak legyen felhatalmazása arra, hogy rendelkezéseiben alkalmazkodjék az élet viszonyaihoz. Különösen egy ilyen kérdés rendezésénél kell alkalmazkodnia az élet viszonyaihoz, amelynél osztom azoknak a szónokoknak az aggályait, akik azt mondják, hogy nagyon sokan leselkednek már arra, hogy miként lehet kijátszani ezeket a törvényes rendelkezéseket (Űgy van! a középen.) s csak úgy tudjuk valamennyire is biztosítani e rendelkezések rhegfelelő végrehajtását, hogyha rendeleti úton/' ttadunk alkalmazkodni azon kijátszási szándékokkal szemben, amelyek mindenesetre fel fognak merülni. De bocsánatot kérek, felhatalmazás adása a kormányzatnak bizonyos rendeletek kiadására baszolúte nem ellenkezik a parlamentarizmussal. S itt nem vagyok egy nézeten azokkal, akik ezt itt mint a parlamentarizmus sérelmét állítják oda. Mert a parlamentarizmus abból áll, hogy a kormány felelősséggel tartozik a parlamentnek; de ha a parlament bizalommal viseltetik a kormány iránt. és azt felhatalmazza bizonyos intézkedések megtételére, amely intézkedések megtétele után a kormányt felelősségre vonhatja, bocsánatot kérek, ez teljes mértékben megfelel a parlamentarizmus elvének, s tisztán a törvényhozás bölcseségétől függ és a praktikus szempontok- figyelemmel tartása mellett csak praktikussági kérdés az, hogy vájjon törvényben kíván-e bizonyos intézkedést szabályozni, vagy pedig felhatalmazást ad arra, hogy a kormány azt _ az intézkedést rendeleti úton alkalmazhatja. Különösen nem látok ebben veszedelmet akkor, ha*ez a felhatalmazás nem olyan intézkedésre vonatkozik, amelyek az idők hosszú sötáig mint állandó jogintézmények lépnek törvénytárunkba, f illetőleg rendelettárunkba, hanem^ tulajdonképpen csak egy szükség-intézkedésről, átmeneti intézkedésről van szó és lehetséges, hogy a közeljövőben is sok módosuláson keresztülmenő intézkedésről van szó. Különösen fel méltóztattak vetni azt, hogy egyes paragrafusoknak vannak olyan intézkedései, amelyek tisztán nem érthetők, így Somssich ő excellenciája azt mondta, hogy nem érti, hogy a 2. § 1. pontjával tulajdonképpen mit akarunk szabályozni, hogyha a mezőgazdák egymás között mezőgazdasági 'ilése 1930. évi július hó 8-án, kedden. . vagy háztartási célra ruháznak át, ez nem esik gabonajegyforgalom alá. Ezzel mi egy eléggé liberális intézkedést akartunk bevenni a törvényjavaslatba. Mi nem akarjuk érinteni a gazdasági életnek különböző olyan megnyilvánulásait, amelyek nem a forgalombahozást, hanem egyszerűen a gazdasági élet lebonyolítását célozzák. (Ügy van! bal felől-) Hiszen nekünk nem az a célunk, hogy kötött forgalmat csináljunk, hanem hogy a gazdasági életnek segítséget nyújtsunk. (Helyeslés a középen.) Ez a nagy különbség — ésitt Hadik ő excellenciájának egy megjegyzésére vagyok bátor válaszolni — a háborús intézkedések között és azok között az intézkedések között, amelyeket mi ma kérünk. Mert a háborúban arról volt szó, hogy az ismert nehéz élelmezési viszonyok között minél nagyobb gabonamennyiséget hivatalos kezelés alá véve, oda tudjunk irányítani, ahol arra élelmezési szempontból szükség volt, : vagyis mi korlátozni akartuk a forgalmat az egész vonalon, és kellett korlátozni azt a forgalmat is, amelyről itt az 1. §-ban szó van, mert azon a réven is lehetséges volt a kenyérjegynek és még nem tudom, milyen intézkedésnek a kijátszása. Ma nincs erről szó, ma ezek a szempontok nemcsak hogy nem játszanak szerepet, hanem ellenkezőleg, a minél nagyobb, bővebb és felvevők epésebb fogyasztás az, ami a gazdasági élet érdeke. De másrészt szerény véleményem szerint a visszaélésektől sem kell félnünk annyira, mint akkor kellett félnünk. Mert miről volt szó akkor? Akkor arról volt szó, hogy vagy sikerül valamiképpen a kenyérjegy vagy lisztjegy mennyiségén felüli kenyeret vagy lisztet valamiképpen szerezni, vagy ha nem sikerül, akkor a korlátozott táplálkozással kell megelégedni. Az a nagy különbség, hogy akkor az életfenntartás kérdése volt az, ma pedig ilyen nagy : szempont nem játszik szerepet. Ma arról van i szó, hogy sikerül-e azt a felemelt őrlési adót, vagy azt a 3 pengős gabona jegyet valamiképj pen kijátszani. Itt minimális anyagi haszon 1 játszik szerepet és ez az indítóok, amott pedig a létfenntartási ösztön, vagy az aggodalom, vagy a bizonytalanság játszott szerepet, hogy ä kenyérjegy-ellátás is idejében fog-e sikerülni, vagy nem. Ezt a kettőt összehasonlítani nem lehet és éppen azért nem is szükséges olyan messzemenő és szigorú intézkedéseket tenni és olyan pontos adminisztrációt beállítani, mint amilyenek akkor szükségesek voltak. Azt hiszem, tehát, (hogy Hadik Ő excellenciája talán egy kicsit pesszimisztikusan nézi a dolgot, amikor e javaslat kritikájaként felhozza azt, hogy vagy egy óriási méretű adminisztrációra lesz szükség, vagy pedig ha nem lesz ilyen i adminisztráció, akkor nem lehet végrehajtani az őrlési adót. Kérdi továbbá, hogyan akarom én azt végrehajtani. Bocsánatot kérek, ma is van egy forgalmiadónk, amely lényegileg nem más, mint őrlési adó, ez 2%-ot tesz ki, amelyet fizet minden kereskedelmi őrlés; a malom, legyen az akár kereskedelmi malom, akár vegyes őrlésű malom, egyaránt 2%-ot fizet. Ugyanazok a szabályok, amelyek ma fennállanak a 2%-ra, fognak kiterjesztetni arra a százalékra is, amely százalékban való megállapítása ennek az őrlési forgalmiadónak szükséges lesz, hogy kialakuljon az az alap, amelyből tudjuk majd fizetni azokat az összegeket, amelyeket a törvény az alap #

terhére előír. Maximálisan, átlagosan 8%-ot tehet ez ki, a 2% beszámításával. En tehát nem látom azt az új adminisztrációt, amelytől némelyek félnek és amelyről a sajtóban is annyiszor olvastunk, mert nincs