Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-89

Az országgyűlés felsőházának 89. ül törvénnyel szemben ez könnyítés és pedig azért, mert igenis, lia úgy lett volna keresztüivive a gabonajelzálog, ahogyan általában az ingójelzálog-törvényben az egész vonalon kontemplálva volt, akkor egy egész telekkönyvi apparátussal kellett volna dolgozni, miután azonban a lehető legegyszerűbb formájában kívánjuk és igen szűk területen, csak a gabonaneműeknél, az ingójelzálog intézményének megvalósítását, tehát minél forgalomképesebbé és életképesebbé kívánjuk az intézményt tenni, annál inkább kell törekednünk arra, hogy az ezzel a jog-gal, vap-y ezzel a jogszerzéssel járó formalitások a lehetőségig leegyszerűsíttessenek, mert különben ez az intézmény nem fog élni. Ez az oka például annak, hogy erre a gabonajelzálogjogra aljelzálogjogot szerezni nem is lehet, mert ha ilyen jogokat biztosítanánk, akkor igenis, igaza lenne ő méltóságának: e°ész telekkönyvi apparátussal kellene dolgozni. Miért kell tehát ez a gabonajelzálog; könyv? Csak azért, hogy egyrészt a jóhiszemű harmadik szerződő személlyel szemben a kielégítési elsőbbség kérdése bizonyítható legyen és hogy a rosszhiszeműség kérdése későbbi átruházás esetén biztosítva legyen. Ez tehát semmiféle tekintetben nem f bírói funkció; amit a jegyző végez, az tisztán nyilvántartás, amelynek bizonyos közhitelességű jellege van éppenúgy, mint az anyakönyvnek: amint az anyakönyvben nem kételkedik senki annak valódisága tekintetében, úgy ennek a gabonajelzálogjegyzéknek valódisága tekintetében sem fog senki sem kételkedni. (Ügy van! Ügy van!) Egyébként felhatalmazása van az igazságügyminiszternek arra, hogy azokra az adminisztratív szabályokra nézve, amelyek ennek a jegyzéknek — hogy azt rossz magyar szót használjam — felfektetésével összefüggenek, vagyis a .ieg-yzék beosztása, rubrikái s a jegyzék vezetése és kontrollja tekintetében rendelettel intézkedhessek és bejelenthetem a mélyen t. Felsőháznak, hogy e tekintetben az a terv, hogy a jegyző esetleges mulasztásaival, vagy bejegyzést-megtagadó intézkedéseivel szemben éppenúgy, ahogyan a végrehajtási eljárás rendjén a végrehajtó bizonyos intézkedéseivel szemben, előterjesztésnek legyen helye az ott illetékes járásbíróság elnökéhez, ami, azt hiszem, igen rövid úton és a legsimábban fog lebonyolíttatni. Méltóztassék megengedni, hogy még a határidőüzletre vonatkozólag tett megjegyzésekre reflektáljak egészen röviden. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon jól tudom azt, hogy a tőzsde milyen érzékeny műszer, hogy ahhoz csak a legnagyobb óvatossággal lehet hozzányúlni. Tapasztaltuk a jogirodalomban, így például a német jogirodalomban, hogy éveken keresztül milyen vitákra adott alkalmat, amikor annakidején megcsinálták a német tőzsdetörvényt és eltörölték teljesen a határidőüzletet, később, igenis, a közvélemény nyomása alatt a határidőüzletet bizonyos formában vissza kellett állítani. Teljesen tudatában vagyok tehát annak, hogy ehhez a kérdéshez csakis óvatosan és a gazdasági érdekek maximális kímélése mellett lehet csak hozzányúlni. (Helyeslés.) Nem tudok azonban egyetérteni abban a felfogásban, hogy ennek a javaslatnak 40. és 42. §-a, amely tulajdonképpen meghatározza azt, hogy mi a megengedett és mi a meg nem engedett hatásridőüzlet, rendszerében rossz. Nem akarom azt mondani, hogy ez a német rendszernek a kópiája,. FELSŐHÁZI NAPLÓ. V. e 1930. évi július hó 8-án, kedden. 425 Végeredményben a magyar jogalkotás^nem szorul rá, hogy idegen tollakkal ékeskedjék, mert a magyar jogalkotás évszázadokon keresztül tudott nagyon szép önálló intézményeket ' produkálni, de rá kell mutatnom arra, hogy a német rendszerhez azért bizonyos tekintetben hasonló, mert igenis foglalkozik a Börsentermingeschäftekkel és foglalkozik a Lieferungshandelsgeschäftekkel, Miután pedig teljes lehetetlenség megállapítani és még nem volt a viliágon sem olyan közgazdász, sem olyan jogász, aki meg tudta volna állapítani, és definiálni tudta volna azt, hogy mi a játék, és illetve mii a tilalmazandó a tőzsdei határidőüzletben, kerülő úton igyekeztek ezt a célt az összes eddigi törvényhozások megközelíteni. Abból indulnak ki, hogy a tőzsdei határidőüzlet kétségtelenül alkalmas terrénum a játékra, de elvitathatatlan, hogy a határidőüzletnek igenis fontos gazdasági jelentősége van, példának okáért, amikor egy biztosítási ügyletet köt egy inalom, vagy amikor egy fenyegető konjunktúrával szemben valaki védekezik. Szóval van gazdasági célja is a határidőüzletnek. Ott kell tehát megfognom a dolgot, hogy csak azt a határidőüzletet teszem lehetetlenné, amelynek nincs gazdasági célja (Helyeslés.) és csak ilyennel szemben engedem meg a játék kifogásolását, amelyet a 44. § egész pregnánsan kifejezésre juttat, amikor azt mondja ki a második bekezdés végén, hogy (olvassa); «... az ügyletnek a nyerészkedésen felül biztosítási vagy egyéb megengedett gazdasági célja nem volt». (Helyeslés.) Miután pedig ez csak in concreto állapítható meg és miután a játék tényálladéki elemei le nem fixírozhatók, azért kellett ahhoz a szisztémához folyamodni, hogy azoknak a körét kellett meghatározni, akiknél legkevésbbé tételezhető fel, hogy olyan határidős ügyleteket kötnek, ahol ez a gazdasági célzat jelen nincs. Ezért »van a 43. §-ban felsorolva azoknak a meghatározott személyeknek köre, akik ilyen megengedett határidőügyleteket köthetnek. Én tehát meg vagyok győződve arról, hogy ez a szabályozás az itteni tőzsdén semmiféle zavart nem fog okozni, ellenkezőleg: a tőzsdének lesz belőle haszna, hogy azok az úgynevezett gyenge kezek ilyen szabályozás mellett ki lesznek rekesztve, és a piacot nprmálisabbá, biztosabbá és egészségesebbé fogja tenni. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: A pénzügyminiszter úr ő excellenciája kíván szólani. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök úr! Tisztelt Felsőház! Több oldalról szemrehányás érte a kormányt, hogy ennek a javaslatnak a tárgyalását olyan mértékben sürgette, amely egy kissé akadályozta talán azokat, akik ezzel behatóbban akartak foglalkozni, hogy vele megfelelően foglalkozzanak. Én elismerem azt, hogy kissé szokatlan tempóban ment ennek a kérdésnek tárgyalása, azonban méltóztassék megengedni, hogy arra utaljak, hogy ez nem olyan kérdés volt, amely a Felsőház igen t. tagjai előtt ismeretlen lett volna. Hiszen a nemrég lezajlott költségvetési vita alkalmával éppen Hadik ő excellenciája, Hoyos gróf ő méltósága és Somssich gTÓf ő excellenciája ezeket a kérdéseket itt beható tárgyalásban részesítették, és én a magam ré; széről is bátor voltam erre felelni, úgyhogy ez a kérdés nem volt ismeretlen, de különben is any ira érintette a mi gazdaköreinket, hogy talán szabad volt feltételezni azt, hogy mindenki állandóan figyelemmel kísérte azokat a, változásokat, amelyek a képviselőházi tárgyalások kapcsán felmerültek. : 68