Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-89

Az országgyűlés felsőházának 89. ülése 19UÖ. évi július ho B-án, kedden. 423 ber havában az ingó jelzálogra vonatkozólag előterjesztett. A törvényjavaslat megjelenésének pillanatában szimpátiát keltett a nagypublikumban, mert mindenki azt hitte, hogy most íme, új ihitelfor.rás nyílik meg a hitel után szomjúhozó magyar hitelkeresőnek. Később azután a magyar társadalom ezt egyhangúlag elutasította magától, a 'törvényjavaslat nem került további tárgyalás alá azzal az indokkal, hogy ez nem bővíti, nem fokozza a magyar hitelkeresők érdekeinek kielégítését, hanem erősen csökkenti. Miért? Mert kiöli a személyi hitelt. Márpedig a személyi hitel mindig több, mint az peroentuációja a vagyonnak, amelyre az ingó jelzálog alapján kölcsön kapható. Ha 100.000 pengő vagyonom van gabonában, bizonyára nem fogok többet, mint 75%-ot kapni ingó jelzálog alapján, (Ellenmondások.) — szándékosan nagy percentuációt akartam venni — de az kétségtelen, hogy minden magánhitel abban a pillanatban meghalt, amely pillanatban az ingó vagyon^ is le van kötve és magánhitel céljaira egyéb fedezet nem áll rendelkezésre. (Gróf Bethlen István miniszterelnök: Nagy tévedés!) Mellettem szól az a körülmény, hogy mikor — ismétlem — 1926-ban ez a törvényj avaslat r a nyilvánosság elé került, minden érdekképviselet külön-külön és a jegybank igen t. elnöke is azt mondja, hogy ő a maga részéről is kérte, én a kereskedelmi érdekek szolgálata^ szempontjából kértem, ennek az ingó jelzálog intézménynek elhagyását és eddigelé legalább el is maradt, mígnem most feltámadt. De én nem ezért kifogásolom az ingó jelzálogot. A jogbizonytalanság okából kifogásolom, amelyet ez a törvényjavaslat teremt, és ha ezt a javaslatot összehasonlítjuk az 1926-ban kiadott igazságügyminiszteri törvényiavaslattal, csak akkor állapíthatjuk meg azt, hogy milyen nagy körültekintéssel kíséreltetett meg akkor az ingó jelzálog kérdésének rendezése. Precíz, szabályszerű bírói funkciókkal, telekkönyv konstruálásával az ingó jelzálog céljaira. Most mindez elmarad, az egész intézmény a községi jegyzőre, a községi jegyző rendszeretetére van felépítve, véletlen jogi kvalifikációjára vagy tudatlanságára. Engedelmet kérek, a gabonakereskedőnek, a mezőgazdának a hitelt nyújtó pénzintézetnek követelnie kell a teljes jogi bizonyosságot. Az az intézmény, amely nem a bírói telekkönyvre, nem bírói kognicióra, hanem a községi jegyzőre van felépítve, nélkülözi az én szerény meggyőződésem szerint azt a jogbizonyosságot, amelyre szükség van. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Például az anyakönyv! — Úgy van! Ügy van!) Nem tudom, az anyakönyvet lehet-e ezzel a telekkönyvvel Összehasonlítani. (Felkiáltások: Nem telekkönyv!) Bocsánatot kérek, ugyanígy ellenkérdést tehetnék, hogy miért nincs a telekkönyv rábízva a községi jegyzőre. A kataszter ugyebár nála van, de a telekkönyv nem ő nála van. Méltóztassék elfogadni azt a megállapításomat, nem. ártott volna ennek az intézménynek, ha ez precízebben lett volna szabályozva és nem ilyen módon konstruálják meg az ingó jelzálog fogalmát. Miért mondom ezt? Ha az ingó jelzálog sikerül és ha gazdaságilag az ellen nincs aggály, méltóztassék elhinni, én végtelenül örvendek annak, hogy egy új üzletág kapcsolódik bele a magyar hitel organizációjába és ha az ingó jelzálog során a magyar mezőgazdaság szükségleteit ki lehet elégíteni. Nincs semmiféle ellentétes érdeke sem az iparnak, sem a kereskedelemnek, sem a hitelinté] zeteknek abban a tekintetben, hogy ez létre ne ; jöjjön, ha a magas (közgazdasági szükségesség i ezt helyesen és célszerűen megoldja. Igen t. Felsőház! Nem fogok visszaélni szíves türelmükkkel, csak egészen röviden a határidőüzletre vonatkozólag kívánok néhány szót szólni. (Ralisuk! Halljuk!) Amikor én a törvényjavaslatnak a határidőüzletre vonatkozó részeit elolvastam, megvallom, arra a megálla; pításra jutottam, hogy a törvényjavaslat ezen rendelkezései olyan módon vannak stilizálva, hogy egyáltalában a félreértésre, pereskedésre, — hogy ismét ezt a kifejezést használjam — jog; bizonytalanságra fognak okot szolgáltatni. A 40. § azt mondja, hogy a határidőüzlet tilos és érvénytelen, a 42. § pedig azt mondja, hogy nem tilos és nem érvénytelen, ha bizonyos határ\ időre van a szállítás. Aki járatos a jogászi terminológiában, tudja azt, hogy ez a két kifejei zés nem. véletlenül került be a törvényjavaslatba, ennek megvan a maga priusza. Felemlítettem már tegnap, hogy nagy különbség van i az. irodalomban is a Termingeschäft és a Handelsrechtliches Lieferungsgeschäft között. [ n Felkértem a kereskedelemügyi miniszter úr j Ő excellenciáját^ a bizottsági tárgyalás során, hogy méltóztassék világosan nyilatkozni arról, hogy voltaképpen mi most a helyzet a törvényjavaslatban. El van-e törölve a határidőüzlet, vagy meg van reformálva. Én természetesen a miniszter úr nyilatkozatát autentikus interpre: tációnak fogadom el. A miniszter úr szíves volt kérelmemre felelni és kijelentette, hogy belátja a határidőüzlet szükségességét, célszerűségét, és ezért a törvényjavaslat nem tartalmazza a határidőüzlet megszüntetését, csak reformját és az az ellentét, amely a nomenklatúrában van, nem értendő a határidőüzlet létének rovására, . hanem úgy, hogy az mindössze csak a reformot fejezi ki. Én ebben is készséggel megnyugszom, bár szerettem volna, ha a törvényjavaslat megfelelőképpen átstilizáltatik. Ha ugyanis x esztendő , múlva akármelyik bíróság alkalmazásba veszi ezt a törvényjavaslatot, nem mindenütt találjuk meg a törvénykönyvben Bud ő excellenciájának nyilatkozatát. A törvény előttük van és i azt a szószerinti szöveg alapján, magyarázza 'az ügyvéd, a jogkereső közönség és a bíró. De, fájdalom, az előhb említett okoknál fogva nekünk gyorsan kell dolgoznunk, a törvényjavaslatot nem lehet átstilizálnunk és így nem marad más hátra, mint az, hogy a kereskdelemügyi miniszter úr ő excellenciajanaik ezt a nyilatkozatát jól el kell tennünk, hogy adandó alka: lommal az éhből keletkezett perekben hasznát vélhessük. Többet e pillanatban erre vonatkozólag nem mondhatok. Még csak egyet akarok megemlíteni. A ihatáridőüzlet kérdésének rendezésénél megmarad a 44. §, amely a játék kérdíését tiltja, azt mondván, hogy a játék kifo, gása helyt foghat azok között, akik különben batáxidőüzletet kötöttek. Aki a inatáridőüzlet jogi, gazdasági természetével. múltjával, .ielenével, szerepével a nagy nyugati tőzsdéken tisztában van, ha Liverpoolba, Rotterdamba, vagy akárhová nézünk, hogy a tengerentúli államokba ne is menjek, az tisztáiban van azzal, hogy a határidőüzlet játék nélkül egy contradictio in adjecto. A határidőüzletben jogosultnak fogadja el a javaslat indokolása azt, hogy aki vásárolt gabonát, az az úgynevezett biztosítás érdekében gabonáját a határidőüzletpiacon eladhatja. Ez a leglegitimeibb gabonahatáridőüzlet. Igen ám, de ahhoz, hogy ezt a legitim határidőüzletet megköthesse valaki, szükség van egy olyan piacra, amely funkcionál,