Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-89
418 Az országgyűlés felsőházának 89. p-szik. feleszi magát, sőt mint mondani szokás, később, ha nem tudjuk idejében jól értékesíteni, nemcsak önmagát, hanem a gazidát is megeszi. Egészen bizonyos tehát, hogy az állattenyésztés terén, mi jelentékeny mértékben búzaterületet csökkenteni nem vagyunk képe sek, de nem is lehet. Nem lehet, mert hiszen a Tnszántúl és a Duna-Tisza között nem is lehet mást termeszteni, mint búzát, az agyagon é» homokon rozsot-, mert hiszen olyam a klimánk. Méltóztassanak ma is figyelembe venni ezt az óriási kánikulát, amely 15—16 nap óta tart, és már az Alföldön a rétek, legelők és takarmányok veszendőbe mennek, birkatakarmány termesztésére az Alfö'Ldiöíii alig gondolhatunk. Hogyan képzeljük el azt, hogy ilyen klima mellett mi az Alföldön virágzó állattenyésztést létesítsünk 1 ? Jó volna, ha meg tudnánk csinálni, de ez meg a jövő feladiata. Ha az Alföldet képesek leszünk öntözni, ha már olyan tőkénk lesz és a kultúránk annyira ihalad, hogy a régi terv alapján, amely már el is készült, Tokajiból egy csatornát vezetünk Debrecenen. Hódmezővásár helyen keresztül, taimeily Szegeden torkollik be ismét a Tiszába, és ezzel a csatornával öntözünk területeket, akkor majd lehet takarmány termelésről, állattenyésztésről beszélni, ma azonban ez lehetetlen. Igen t. Felsőház! így áll a helyzet. Kaptunk egy nagy konkurrenciát, minősített búza van a világforgalomban, ehhez okvetlenül szükséges nekünk is alkalmazkodnunk és termelésünket így irányítanunk. Termeléseünk ilyen alacsony árak mellett, sajnos, nem jövedelmező és pedig négymillió katasztrális holdon. Ez okozza a nagy gazdasági válságot, amelyen segíteni kell. Éppen ezért rátérek a minősítésre. Az én szándékom is az volt és amellett az álláspont mellett foglaltam én is kezdetben állást, hogy térjünk át rögtön a minősítésre és a minősített búzát vigyük ki külföldre és így érjük el a világparitast, talán ez majd' segít a gazdasági bajokon. Ma is hiszem, hogy fog segíteni, tie nem mindjárt. Ahhoz, hogy mi a renommét visszaszerezzük, évek kellenek és nagy tőkebefektetésekre és munkára van szükség. A magyar gazdatársadalom pedig annyira rossz gazdasági helyzetben van, hogy erre nem képes. Éppen ezért nagyon helyesen gondolkozott a kormány, amikor gyorssegélyt biztosított a gazdák részére. Nagyon természetesen emellett gondoskodni fog arról is, hogy az országból évenkint külföldre kikerülő 7 millió métermázsa renomiméját visszaszerezze, ezt a renommét pedig csak úgy szerezheti vissza, ha mi lassanlassan át fogunk térni a minősítésre, mert ennek a 7 millió " métermázsa búzának elhelyezése felette nehéz lesz, ha a malmok ezentúl is válogatás nélkül 'fogják a búzát vásárolni és maguk sem fogják tudni, hogy külföldre mit szállítanak, jót-e vagy rosszat, ha nem fogják tudni, hogy milyen a kelési energia, milyen a vízfelfogó képessége stb. He pedig becsületesen fogunk szállítani és megmondjuk, hogy a kiszállítandó lisztnek, búzának mi a valóidi használati értéke, akkor a külföld bizalmát mes- fogjuk kapni és ezt a 7 millió métermázsa búzát jobban fogjuk tudni elhelyezni, mint eddig. Éppen ezért a magam részéről a legmelegebben üdvözlöm a magas kormányt, hogy a gazdatársadalmat ebben a válságos helyzetben megsegíteni igyekszik. Nagyon helyes, hogy közvetlenül, maga a termelő kapja azt a 3 pengőt és ezzel mintegy serkentve lesz arra, hogy gabonatermelésével az eddiginél jobban törődjön, és hiszem, hogy a hajlandóülése 1930. évi július hó 8-án, kedden. ság is nagyobb lesz majd arra, ha a minősítési kérdések előtérbe kerülnek, hogy jobbat termeljen és törekedni fog arra, hogy a külföldi igényeknek is megfelelő búzát termeljen, minek következtében egész bizonyos, hogy sokkal jobban fogjuk tudni biztosítani a 7 millió métermázsa^ elhelyezését külföldön. Ha pedig figyelembe veszem azt, hogy a törvényjavaslat ezenkívül a zöldhitelt, nemkülönben a határidőüzletet is nagyon szépen megrendszabályozza, — a gyakorlatból tudom, hogy itt milyen bűnöket követnek el — •'• akkor hiszem és remélem, hogy ez a törvényjavaslat a gyakorlati életben a maga kedvező eredményeit meg fogja hozni, miért is a magam részéről a legmelegebben üdvözlöm f a kormányt ezért az egészséges r javaslatért, j amely az ország gazdáit megsegíteni igyekezik. A törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — A szónokot többen üdvöslik.) Elnök: Szólásra következik Székács Antal ő méltósága. Székács* Antal: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! A törvényjavaslathoz igen röviden kívánok hozzászólni.^ Ha egy mondatban kellene kifejeznem álláspontomat a törvényjavaslathoz, akkor azt mondhatnám, hogy a kormány intenciója a lehető legjobb, az akció sikere problematikus, a törvényjavaslat egyes részei azonban súlyos aggodalomra adnak okot. Egészen kétségtelen, hogy a mezőgazdaság felsegítésre szorul, s azért r a magam részéről a törvényjavaslat 1. fejezetét, a gabonajegyekről szóló fejezetét készséggel elfogadom. Sajnos azonban, a javaslat többi fejezetei lehetetlenné teszik számomra azt, hogy az egész törvényjavaslatot magamévá tegyem. Az ezen fejezetekben foglalt rendelkezéseket annyira elhibázottnak tartom, hogy meggyőződésem szerint ezek nemcsak az egész közgazdaság szempontjából, hanem magának a mezőgazdaságnak szempontjából is igen károsak, aminthogy egyáltalán az állam minden erőszakos beavatkozása a gazdasági életbe kiszámíthatatlan súlyos következményekkel járhat. Nincs semmi értelme annak, hogy a törvényjavaslat részletes bírálatába bocsátkozzam. Hiszen — hogy népiesen fejezzem ki magamat ' — az, egész akció, a törvényjavaslat körmünkre égett; azt vagy el kell fogadnunk, vagyáéi kell , vetnünk, de a részletes bírálat és a módosítások tekintetében tulajdonképpen kifogytunk az időből. Ezért a t. Felsőház szíves engedelmével csak igen röviden, néhány megjegyzéssel kívánom megindokolni azt, hogy az általam' kifogásolt fejezeteket miért nem fogadhatom el. Meggyőződésem az, hogy a gabonajelzálogról, valamint a gabonának betakarítás előtt való eladásáról szóló rendelkezések a jogügyleteket nem szabályozni fogják, hanem lehetetlenné fogják tenni. Ezek a jogszabályok úgy védik meg a mezőgazdát, hogy tönkre fogják tenni személyi hitelét és lehetetlenné fogják tenni azt, hogy betakarítás előtt a gabonáját egyáltalán eladhassa. Éppen így a h a tár időüzlet megszorítása és különösen a játékkifogás megengedése nézetem szerint végzetes intézmény, amennyiben tőzsdénk felvevőképességének gyengesége mellett oda fog vezetni, hogy a határidőüzlet a tőzsdén egyáltalán megszűnik, ami a gabona árának alakulására nézve és a mezőgazdaság érdekeire nézve kiszámíthatatlan károkkal járhat. Az a felhatalmazás, amely a kormánynak
