Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-70

28 Az országgyűlés felsőházának 70. ebben az emlékirat, akként szavaimban is igenis kifejezést akartam adni annak a fájda­lomnak, amelyet nemcsak az Erzsébet Tudo­mányegyetem, hanem Pécs város, a Dunántúl is érez afelett, hogy az egyetem szenved, hogy az egyetem nem fejlődhetik, sőt elsorvad azért, mert nem részesül osztó igazságban. En nagy kultuszminiszterünk nevét szeret­ném megkímélni attól, hogy az a vád tapadjon hozzá, miszerint ő, aki jósággal, szeretettel le­telepítette az egyetemet Pécsett, azt később el­sorvadni engedi. Pécs sz. kir. város, a Dunán­túl pécsi egyeteme, amely egyúttal az ország egyeteme, joggal elvárhatja, amit ez emlékirat végén kifejez (olvassa): «Az ország nemzeti műveltségének eredményes erősítése és emelése végett elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk a tudomány művelése és oktatása szolgálatában álló valamennyi főiskolának egyidejűen, pár­huzamosan, arányos mértékben, egyenletes fej­lesztését. Erre az álláspontra és a vele képvi­selt országos közérdekre támaszkodva emeljük föl sürgetően kérő szavunkat a törvényhozás mindkét házához és a magyar királyi kormány­hoz. Az új egyetemek továbbépítő munkáját kellő arányban igazságosan osszák meg a deb­receni, szegedi és pécsi egyetemek között f és addig is, amíg a ország megteheti, hogy a pécsi egyetemet a másik kettőéhez hasonló nagysza­bású beruházásokkal építse tovább, egyelőre legalább a Dunántúl egyetlen egyetemének aka­dálytalan továbbfejlődéséhez megkívánt legsze­rényebb szükségleteiről történjék mihamarább tervszerű, kellő gondoskodás. Bízva-bízunk igazságos kérésünk teljesíté­sében és ezzel annak elismerésében, hogy a Dunántúl pécsi egyeteme is az egész ország egyeteme.» Mélyen t. Felsőház! Tisztelettel kérem, hogy ezt az emlékiratot, valamint a törvényhatósá­gok részéről ezeket a pártoló feliratokat a Fel­sőház közoktatási bizottságának javaslatához képest pártolól&g, mégpedig sürgős további el­intézés végett méltóztassék kiadni a kultuszmi­niszter úr ő nagyméltó s ágának és a nagymél­tóságú kormánynak. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Lenhossék Mi­hály ő méltósága. Lenhossék Mihály: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Hall­juk!) A legmelegebb együttérzéssel olvastam a; pécsi Erzsébet-egyetem kérésének teljesítésére; vonatkozó memorandumot és hallgattam az eb­ben a tárgyban elhangzott beszédeket. En szív-. vei-lélekkel hozzájárulok ahhoz a kérésükhöz, hogy azok az anyagi eszközök, amelyek az j egyetem fejlesztéséhez szükségesek, az ország pénzügyi viszonyaihoz mérten az egyetemnek rendelkezésére bocsáttassanak. Már a közoktatásügyi bizottság ülésén sze­rencsém volt kifejteni, hogy én nem tartozom azok közé, akik sajnálják, hogy négy egye-j temünk van, akik sokallják az erre fordított költségeket. En ezeket a költségeket nem tar­tom luxuskiadásoknak. Az orvosképzés, a ta­nárképzés céljaira kevesebb egyetem is elég volna, de nem tudom például aláírni azt a gyakran hangoztatott tételt, hogy a szellemi proletariátust növeli az, hogy négy egyete­münk van, mert meg vagyok róla győződve, hogyha két egyetemünk lenne, akkor is éppen annyian iratkoznának be, mint most a négy egyetemre. De nagyon fontos szempont az, hogy négy ilyen magasabb kultúrintézményünk van, amelyekben magasabbrendű munka fo­lyik, amelyekben a tudományos kutatás ott­honát leli, amelyekben fiatal, a kutatásra te­1929. évi december hó 11-én, szerdán. hetséggel megáldott erők érvényesülhetnek és szárnyaikat kibonthatják, szóval, hogy négy olyan kultúrközpontunk legyen, amelyekből a művelődésnek és a kultúrának sugarai áradnak szét nemcsak közvetlen környezetünkbe, ha­nem az ország területére, sőt az ország hatá­rain túl is dicsőséget és becsületet szerezve a magyar névnek. (Ügy van! Ügy van!) A legmelegebben hozzájárulok tehát a pécsi egyetem fejlesztéséhez. Azonkívül még azt is kiemelném, hogy a revízió szempontjából sem egészen közömbös ez a kérdés. Nem tartozom azok közé az optimisták közé, akik azt hiszik, hogy kultúrfölényünkkel hazánk lecsatolt te­rületeiből egy tapodtat is visszaszerezhetünk, azonban nem közömbös, hogy megnyerjük-e a külföld szimpátiáját, amelyet meg is nyerhe­tünk, ha látja, hogy nehéz és szűkös viszo­nyaink között is igyekszünk a legmagasabb kultúra színvonalán maradni. Szerintem ugyanis nagyon jelentékeny tényező a külföld szimpátiája, amely ebben a tekintetben is számbaj ön. Máskülönben az előterjesztés mellett va­gyok az egyetemekkel szemben tanúsítandó egyenlő elbánás szempontjából is. Ügy veszem észre ugyanis, hogy különösen az építkezések szempontjából a pécsi egyetem csakugyan el­marad a debreceni és a szegedi egyetemek mögött. De éppen ennek az arányosságnak a kívá­nalma késztet engem arra, hogy talán vissza­élve a Felsőház türelmével és kissé elkalandozva a szőnyegen fekvő tárgytól, a budapesti egye­temnek, különösen orvosi karának egyes pótlást kívánó hiányaira is rámutassak. Jól tudom, hogy közoktatásunk lelke és szakavatott veze­tője nagyon is ismeri ezeket a hiányokat és hő vágya, hogy a hiányokon segítsen és tudom azt • is, hogy az ország kedvezőtlen anyagi viszonyai kötik össze kezét, nem tartom azonban fölösle­ges cselekedetnek, ha szóba hozom mindezeket a hiányokat, feltárom a helyzetet a t. Felsőház előtt és beviszem a közvélemény tudatába a bu­dapesti egyetem orvosi kara támogatásának és fejlesztésének sürgős szükségességét. A budapesti egyetem nagy nemzeti értéket képvisel, az orvosi fakultás különösen, mert olyan nagy név, az emberiség nägy, elsőrendű jótevőjének működése, emléke fűződik hozzá, aminő Semmelweis volt. Azonkívül a budapesti egyetem nemcsak az orvosképzésnek elsőrangú tényezője nagy láto­gatottsága miatt és nemcsak a tudományos ku­tatás fontos gócpontja, hanem az 1900 ágyszá­mot tartalmazó klinikája révén a hazai és a fő­városi közegészségügynek is nagyon nevezetes faktora. A budapesti egyetem nagyon régi múltra tekinthet vissza. Százötven évvel ezelőtt, 1770-bén alapította Mária Terézia királynő Nagy szóm ­- batban, de már hét év múlva, 1777-ben először Budára és a következő évben Pestre került az egyetem orvosi kara. Az orvosi kar azután a klinikák kellő átalányával nagyon kielégítő mű­ködést fejtett ki a háborúig. Talán azt emelném ki, hogy az egyetem első nagy fellendülését a nyolcvanas évek elején érte el, Trefort minisz­tersége alatt, nagyemlékű Markusovszky közre­működésével, amikor nagyon sok klinika és intézet épült. r Másik nevezetes etapja a fejlődésnek az­után a jelen század elejére esik, 1904-re, amikor a 11. beruházási törvényjavaslat alapján meg­kezdődött a második külső klinikai telep kiépí­tése. Azóta a fakultás a háborúig kellő mérték­ben tudta hivatását kifejteni. A klinikák elég

Next

/
Thumbnails
Contents