Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés felsőházának 70. ülése jó átalánnyal rendelkeztek, sőt még a háború alatt sem romlottak a viszonyok, annál kevésbbé, mert a klinikák működésével járó költségeket rész-ben a hadügyi, a honvédelmi tárcából fedezték, minthogy a klinikák a hadsereg kiegészítő kórházai voltak. A háború után azután bekövetkezett úgyszólván a debacle, amikor ez a forrás elapadt, az átalányok nagyon kicsinyek voltak, úgyhogy a klinikák úgyszólván lezüllöttek, a klinikák működése nagyon csökkent. Az utóbbi években, hála a miniszter úr ő nagyméltósága belátó szakértelmének és ügybuzgóságának, a helyzet kissé javult, az átalányokat emelték, különösen a multévi büdzsében, az átalányok azonban még most sem érik el azt a színvonalat, amely szükséges volna arra, hogy a klinikák teljesen kifejthessék az ő karitatív, emberbaráti és tudományos működésükét. Például a fehérnemű még nagyon fogyatékos és^ nagyon nagy összeg kell a klinikák fehérneműjének pótlására és rendbeszedésére. Azonkívül a könyvtárak is hiányosak és a kutatás eszközei sincsenek meg olyan mértékben, amint az kívánatos volna. Még nagyobb fokban áll ez az elméleti intézetekre, amelyeknek különösen szakkönyvtáraiban nagy hézagok tátonganak. így például a vezetésem alatt álló I. számú anatómiai intézetekben, ahol több tudományos pályára készülő fiatalember dolgozik tudományosan, mi csak a német anatómiai szakfolyóiratokat tudjuk járatni, sem a francia, sem az angol, sem az amerikai, sem az olasz anatómiai szakfolyóiratok előfizetésére nincs meg a fedezet, úgyhogy előfordulhat az, hogy valaki tudományos kutatást végez, amelyet már máshol elvégeztek s le is közöltek a nélkül, hogy arról tudomást szerezhetett volna. Köszönetemet kell kifejeznem a japán anatómiai folyóiratok szerkesztőinek, akik az ő lapjaikat, amelyek majdnem kizárólag németül vannak írva — kis mértékben angolul és eszperantó nyelven — rendelkezésre bocsátják. Ezek a lapok igen jó németséggel vannak írva, nem úgy, mint az újabb német folyóiratokban megjelenő értekezések, amelyek külföldi szerzők részéről néha egészen rossz németséggel vannak írva, a folyóiratok szerkesztői pedig nem veszik maguknak a fáradságot a revízió alkalmával, hogy a derdies-das ellen történt vétségeket kijavítsák. A japán folyóiratok -tökéletesen vannak szerkesztve és nagyon nagy hálával tartozom, hogy ingyen, külön kérelem nélkül is megküldik az intézetnek. Az egyetemi segédszemélyzetnek, az adjunktusoknak, az asszisztenseknek fizetése általában emelésre szorul. Különösen áll ez az ' elméleti intézeteknél alkalmazott segédszemélyzetre, mert itt a tanársegédeknek semmi mel- | lékjövedelmük nincs, a régebbi jövedelemkurzusok teljesek megszűntek. A klinikán a személyzet egy részének legalább, részben a privát praxisából, részben pedig a külön szobákból és a röntgenosztályból és laboratóriumból mellékjövedelme van. Az elméleti intézeteknél ilyen. mellékjövedelem nincs. Emelni kellene az al- [ tiszti és a szegődvényes szolgai személyzet most nyomorúságos javadalmazását is, hogy emberhez méltó egzisztenciához juthassanak családjukkal. Elhagyva most az üzemi költségek kérdését, amelyről még nagyon sokat lehetne panaszló hangon szólani, áttérek az' orvosi fakultás olyan szükségleteire, amelyek új beruházásokat igényelnének. Tudom, hogy a;jelenlegi pénzügyi helyzet ésa jövő évi büdzsé bejelentett redukciója kevés reménnyel kecsegtet ezirányban, de úgy érzem, hogy az orVosi fakul1929. évi december hó 11-én, szerdán. 29 tás jövő fejlődése érdekében helyesen cselekszem, ha e kívánalmakat ezúttal szóba hozom. Sajnos, mindazoknak a deziderátumoknak, amelyek felállíthatók annak a végcélnak érdekében, hogy karunk külföldi mintára teljesen kiépített és teljesen kifejlett fakultás legyen, a teljes kielégítésére egyelőre nem számíthatunk. Ez olyan elérhetetlen^ utópia, hogy az összes szükségletek felemlítésétől tartózkodom és a legszükségesebbek, a legközelfekvobbek és a legkönnyebben valósíthatók előadására szorítkozom. Arra a nagyszabású programúira, amelyet boldogult tanártársam, Üdránszky tanár dolgozott ki 1914-ben az orvosi kar jövő fejlődése tekintetében, csak megilletődéssel tekinthetünk. Ennek megvalósítása emberi t számítás szerint belátható időn belül alig remélhető, tehát csak a legközelebbi időkben megvalósítható szükségletekre akarok utalni, amelyeknek megvalósítását a JLÖVŐ évek költségvetéseinek keretében a nagyméltóságú miniszter úr, a kormányzat és a törvényhozás jóakaratú figyelmébe ajánlok. Ilyen elsősorban a három úgynevezett kis klinika, a fülészeti, a gégészeti és urológiai klinika sorsa, amelyek közül a legfontosabbnak a fülészeti klinikát tartom. E klinikák hihetetlen kezdetleges elhelyezésben tengődnek a Rókus-kórházban olyannyira, hogyha külföldi szakkolléga kerül mihozzánk, az illető tanár úr szinte resteli őt klinikai osztályára elvezetni. E mellett három év múlva, ha az új Rókus-kórház felépül, kérdéses, hogy ezek az egyetemi klinikák helyt kapnak-e benne és így lehet, hogy hajléktalanokká lesznek. Égető szükséglet egy új egyetemi gyermekklinika építése. Az egyetemi gyermekklinika most a Stefánia szegénygyermek-kórháznak még 1883-ban épített kórházát használja fél az illető magánjótékonysági egyesülettel kötött szerződés alapján. E kórháznak az 1894. év óta, huszonhétéves kora óta, a mi európai hírű szeretett és tisztelt, most már nyugalmazott tanártársunk, Bókay János az igazgatója, öt e kórházhoz családi tradíciók — már az apja is igazgatója volt a kórháznak az Ösz-utcában — és érzelmi szálak fűzik és így emberileg érthető, hogy az adott viszonyokból nem kívánkozott ki és nem szorgalmazta egy tisztán egyetemi és terje^eír a kor színvonalán álló gyermekklinika építését. Így történt azután, hogy az egyetem a régi kórházat toldozta-foldozta és a szomszéd utcában külön kisebb épületet emelt, amely csak tantermet és ambulanciás helyiséget foglalt magában és így a klinikáról, különösen téli időben, a beteg gyermekek nem vihetők át az előadási terembe, úgyhogy előadási anyagul csakis az ambulanciás anyag szolgálhat és így tulajdonképpen a klinika az egyetemi oktatás céljaira nem használható ki egészen. A gyermekorvostan az utóbbi évtizedekben hatalmas tudománnyal bővült és benne .szintén új tudományként bontakozott ki a csecsemőkre vonatkozó fejezet, amely az anyagforgalmi kísérletek révén tökéletesen felszerelt laboratóriumra szorul, amely a mi klinikánkon nincsen meg. A szegedi egyetemen egy nagyszerű gyermekklinika épült, amely az egész világon ritkítja párját, méltányos tehát, hogy a budapesti egyetem, amely elvégre úgyszólván legreprezentánsabb egyetemünk, mer,t itt tartják a nagy orvosi kongresszusokat — a jövő évben lesz egy ilyen nagy nemzetközi anyagcsere-bántalmakról szóló kongresszus — és mert a mi klinikánkat nézi meg a legtöbb idegen orvos és tanár s ezekből az impressziókból alkotja meg nézetét á ml kulturális állapotainkról, mondom, méltá-