Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-84

Az országgyűlés felsőházának 84. ülése sének előfeltételeit. Ez az egyesület megállapí­totta azt is, hogy a vegyészeti ipar részére a leghathatósabb segítség az volna, ha a kormány a kivitelre utalt államokra vonatkozólag min­den erejével arra törekednék, hogy a mezőgaz­dasági államok minél szorosabb gazdasági kap­csolata és összefogása kiépüljön. E tekintetben azt mondhatjuk, hogy az európai exportállamoknak ilyen együttes fel­lépése és a mezőgazdasági termékek értékesíté­sének terén való összefogása hivatva volna a mezőgazdaság boldogulását biztosítani, minek következménye volna minden ipari termelés fokozása és a gazdasági válság enyhítése is. Az ipari termelés a mezőgazdaság talpraállí­tását kívánj megértésnek olyan szép pél­dájával találkozunk, amelyen csak örülnünk lehet, mert ez is bizonyítja, hogy bizonyos cé­lok elérésére .okvetlenül szükséges a megértés és az egyesülés. Minthogy a kormányban feltétlenül bízom, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Petz Lajos ő méltósága ! Petz Lajos: Nagyméltóságú Elnök TJr! Mélyen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetés tárgyalása meglehetősen széles mederben folyt, úgyhogy szinte exkuzálnom kell magamat és szíves elnézésüket kérnem, hogy oly nagy fajsúlyú felszólalások után is bátorikodoim az én eszmeköröinből néhány gon­dolatot az elhangzottakhoz még hozzátenni. Mielőtt felszólalásom tulajdonképpeni in­dítókára térnék, legyen szabad általánosságban, csak rövid körvonalakban a költségvetéshez pár szóval hozzászólanom. A költségvetés maga oly óriási elaborátum, amelynek átfogására egy emberi elme nem elégséges és így azt hiszem, az eddigi hozzászólások is csak egy-egy részlet­rajzot adtak a nagy keretből és ezek a részlet­rajzok világították meg azt a munkát, amelyet a t. 'kormány eddig végzett. Ha valamely kérdés felől bírálatot kell mondanom, igyekszem mindenkor bizonyos összehasonlító mértéket melléje állítani. A költ­ségvetésnél, illetőleg a mélyen tisztelt kormány munkálkodása megítélése kérdésénél egyszerűen odaállítom azokat a viszonyokat, azokat az ál­lapotokat, amelyek ezelőtt 10 évvel reánk súj­tottak. Láttuk a háború veszteségeit, láttuk a kommunizmust, láttuk az oláh inváziót, lát­tuk az utána következő Trianont, láttuk ha­zánk tekintélyének süllyedését a bennünket körülvevő ellenséges hadaktól, és ha ma körül­nézünk, emelt fővel állunk oda az európai mű­velt népek családjába, mert hiszen a rágalmak nagy része lepergett rólunk és hála kormá­nyunk körültekintő munkálkodásának és tevé­kenységének, általában véve lényegesen javul­tak az ország viszonyai. Az egyes minisztériumok körébe tartozó kérdéseket csak úgy futtában r kívánom emlí­teni. Így elsősorban honvédségünk szerveze­tére és tevékenységére nézve örömmel kell megállapítanom, hogv 'hála a tisztikar buzgal­mának, az az elzüllött horda, amelyet átvett a kommunizmus megszűnte után, ma már fe­gyelmezett hadsereggé vált és ha kisszámú is, azonban olyan hadsereggé nőtte ki magát, amely méltóképp foglal helyet országos szer­vezetünkben. Van egy kérdés azonban még a honvédelmi tárcánál, amelyre legutoljára, ami­kor is felszólalásom tulaj donképoeni velejére térek, kívánok rámutatni. A többi tárcák közül a belüíryi tárcát kell említenem, amely a most lefolyt tárgyalási szak alatt két jelentékeny törvénnyel gazdagí­930. évi június hó 26-án, csütörtökön. ' 305 totta törvénytárunkat és pedig a közigazgatás szervezéséről és rendezéséről szóló törvennvel és a fővárosi törvény megalkotásával. De van azután minket, vidékieket érintő egy rendelke zés, amely a közigazgatás gyorsítását inten­dálja és amely intézkedik, hogy az ügymenet gyors lebonyolítása érdekében a törvényható­ságok tegyenek meg mindent. Ennek a rende­letnek van egy hibája, illetőleg eqy hiánya, az, hogy nem terjed ki ez a felfelé való viszony­latra >is, mert hiszen sajnos, tapasztalatból tud­juk, hogy egy gyorsan elvégzett ügydarabnál sokszor hónapokig, néha évekig kellett vára­koznunk a legfelsőbb elintézésre. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Most már ki van zárva!) En azt hiszem, hogy a mélyen t. belügyminisz­ter úr intenciója az volt hogy szót értsen egy­úttal a többi kollégáival is, hogy a felterjesz­tett ügyeket ők is szíveskedjenek gyorsan és sürgősen elintézni. Ha ez így lesz, csak akkor fog a magyar közigazgatás egyszerűsítése és gyorsítása befejezést nyerni. Mit szóljak a kereskedelemügyi miniszter úr ügyköréről? Csak körül kell néznünk, hogy például az Allamvasutat hogyan vettük át és milyen állapotban van ma, milyen rendszer uralkodik ott, milyen pontos a kiszolgálás, milyen rendes az ügymenet. Ennél a kérdésnél szintén rá fogok majd mutatni egy pontra, amely főkérdésemhez tartozik. A földmívelésügyi minisztériumnál higié­nikus nézőpontból csak kiemelem azt a sok ezer és ezer új lakóházat, amelyet a földbir­tokrendezés következtében úgyszólván a föld­ből varázsoltak elő, amelyek mindegyike mindmegannyi értékes és egészséges otthona lesz földmívelő népességünknek és remélhető­leg egyúttal hatással lesz arra a mentalitásra is, amellyel a föld népét a haza fogalmától némileg eltávolították és ehhez közelebb fogja hozni őket. Az én tulajdonképpeni szakmám az egész­ségügy és ez az, amely^ fő indítékát képezi felszólalásomnak. A háború két mezőn folyt, egyrészt a harcmezőn, amelyen, sajnos — hi­bánkon kívül — elvesztettünk, másrészt az egészségügy terén, ezt a háborút azonban — büszkék vagyunk rá mi orvosok — megnyer­tük. Az a tevékenység, amelyet úgy a katonai, mint a polgári orvosi kar a háború alatt ki­fejtett, méltó elismerést talált abban a legfel­sőbb hadparancsban, amelyet boldogult Károly király 1917-fben kibocsátott. Ez az okmány tudtommal még nem került nyilvánosságra, de annyira fontos, és nem is annyira parancs, mint inkább az orvosi tevékenység apotheo­zisa, hogy kell, hogy itt ennek az illusztris testületnek a jegyzőkönyvében megörökít­tessék. Ez a hadparancs 1917. június 6-án kelt, boldogult Károly király írta alá és a követ­kezőkép szól (olvassa): «A fertőzőbetegségek elleni küzdelemnek a háborúban elért nagy­szerű sikerei csapataimat és népeimet súlyos áldozattól óvták meg, megtartották vederőm harcképességét és lényegesen hozzájárultak fegyvereink sikeréhez. Egységes közreműkö­dés, teljes erejük latbavejtése és legnagyobb önfeláldozásuk árán vívták ki az orvosok a győzelmet az alattomos ellenséggel szemben. Közülük sokan váltak a háborús járványok áldozatává, mint méltó bajtársai ama vitéz katonaorvosoknak, kik kötelességük teljesítése közben a csatatéren leltek hősi halált. Az egész orvosi karnak legteljesebb elismerésemet feje­zem ki: de mindenekelőtt a vezető katonai or­vosoknak és egészségügyi bizottságoknak, akik

Next

/
Thumbnails
Contents