Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-69

20 Az országgyűlés felsőházának 69. ülése 1929. évi december hó 10-én, kedden. Az elhelyezés így is <isupa régi épületben, új épületek nélkül történt úgy, hogy Magyarország egyik legolcsóbb egyeteme ez és amellett oly jól sikerült elhelyeznünk, hogy igazán megérdemli a dicséretet. Nem helyes talán, hogy én mint profeszor dicsérem a magam egyetemét, és azért inkább két idegen szakember nyilatkozatára fogok hivatkozni. Lenn járt nálunk kétszer is Eversole, az amerikai gazdag Rockefeller Foundation párizsi képviselője, aki nem is akarta elhinni, hogy Pécsett azelőtt nem volt egyetem és nem akarta elhinni, hogy amit ott látott, azt az elhelyezést és belső felszerelést másfél év alatt sikerült odaállítanunk, amikor a papírkorona igazán jo;>b célra nem volt fordítható. Egy másik nyilatkozatot is említhetek, Németország egyik legkiválóbb szülészének és nőgyógyászának, a kiéli Schroder nyilatkozatát, aki nemrég járt lenn nálunk és elmondta, hogy Németországból jön, végignézte a német háború utáni intézményeket és a mienkhez hasonló alkotást nemigen látott és azt mondta, hogy az oly nemzet jövőjében, amely ily nehéz időkben, ily szerény eszközökkel ilyen nagyot tud teremteni, igenis bízni és hinni kell. A város az egyetem megnyitása után sem maradt tétlen : a lerongyolt területet rendbehozta, kibővítette a vízvezetéket, megépítette a csatornázást, ami rengeteg pénzbe került, s az egész város képeïmegvaltozott, mert a város méltó akart lenni egyeteméhez és meghozta az áldozatokat, amelyeket tőle kértünk. De a megnyitás óta öt év telt el, és most öt év multán megszületett ez a memorandum. Joggal kérdezhetik tőlem, hogy ha oly prímán vagyunk elhelyezve és mindenünk megvan, miért jövünk akkor a memorandummal ? A dolog a következőkép áll. (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Amikor ott elhelyezkedtünk, igen sokan provizóriumnak tekintették az elhelyezkedést. Én a Jelkem mélyén akkor sem tekintettem azt provizóriumnak. Nagyon jól tudtam, hogy Magyarország gazdasági helyzete nem engedi meg, hogy ilyen jól, prímán elhelyezett intézményeket csak azért, hogy új épületekbe kerüljenek, áthelyezzünk. De voltak és vannak e jó provizóriumnak eredendő hibái. Hiszen méltóztassék meggondolni, hogy mégsem lehetett minden részt a Jegideáíisabban elhelyezni. A klinikák elhelyezése szerintem ideális, de bizony a jogi és a filozófiai kar nem rendelkezik kellő szemináriumi helyiségekkel és nem rendelkezik megfelelő nagyságú és számú tanteremmel. Mi belementünk akkor oda azért, hogy megnyíljék az egyetem, és bíztunk abban, hogy ezek a hiányok, amelyek nem is oly nagyok, idő folyamán pótoltatni fognak. Ez az egyik hiány, ez a leglényegesebb. Másik csoportja a hiányoknak, hogy az egyetem felállításnál egyelőre lemondtunk a kis klinikákról, a fogászati, fülészeti, gégészeti és urológiai klinikákról, ami azonban a szenvedő emberiség szempontjából mégis szükséges és kívánatos volna. Legfontosabb azután a harmadik dolog, ahol hiányok mutatkoznak, értem a laboratóriumoknak, szemináriumoknak és könyvtáraknak belső felszerelését, ami ugyan szép, de nem tökéletes. Ezek pótlásának vágya szülte ezt az emlékiratot. Knnek az emlékiratnak kettős célja van. Az egyik célja az, hogy megmozgassuk a Dunántúlt, hogy az az egyetem mögé álljon, hogy a Dunántúl lelki közösségbe kerüljön az egyetemmel, hogy kvázi az egyetemünknek a Dunántúl legyen a háttere. Ez jogos dolog, mert hiszen ha a Tiszántúl a debreceni egyetemet, ha a Nagy-MagyarAlföld, a Duna- és Tisza-köze Szegedet, ha ennek a szerencsétlen csonka országnak északi része Budapestet tekinti a maga egyetemének, nyilvánvaló, hogy mi egész joggal egy lelki közösségbe kell, hogy kerüljünk a Dunántúllal, különösen annak déli részével. Egyik célja a memorandumnak tehát az volt, hogy a Dunántúlt egyetemünk mellé sorakoztassuk. A másik célja pedig az volt, hogy az itt elmondott hiányoknak pótlására felhívjuk a nyilvánosságot és azt a bizonyos hangulatot, amely még mindig itt-ott felüti fejét a közvéleményben és egyetemellenes, eloszlassuk és ennek ezzel a memorandummal itt a Felsőház előkelő testületében hangot adjunk. Nem kérünk a mai nehéz gazdasági viszonyok közt, amelyeket Szterényi József t. felsőházi tag az előbb oly találóan festett, uj összegeket, de kérjük a meglevő összegeknek arányosabb felosztását, és nem úgy kérjük az összegeket, ~ ezt kijelenthetem Pécs városa nevében is, — mintha a város ki akarná vonni magát a további áldozatokból. Ha nem is vagyok teljesen hivatott reá, de a város nevében kijelenthetem azt, hogy Pécs város becsületesen ki akarja venni a maga részét az egyetem továbbfejlesztésében. De mielőtt befejezném szavaimat, a legőszintébben és igazságérzetemnek engedve, még a következőket kell elmondanom. A legutolsó sorban említett hiányok, amint elmondtam, a laboratóriumok és szemináriumok kistaffirozására vonatkoznak, és ha őszinte akarok lenni, meg kell említenem, hogy nemcsak a mi egyetemünk szenved ilyen hiányokban, hanem a laboratóriumok belső felszerelése tekintetében még másik két nagy kulturális intézményünk is nagy hiányokban szenved, és pedig a budapesti egyetem és a műegyetem, A budapesti egyetem azért, mert a háborúban lerongyolódtak a laboratóriumok, az utánpótlás megszűnt, és még máig sem pótolták ezeket a hiányokat- A műegyetem azért van hiányosan felszerelve, mert mikor a nagy lágymányosi új telepet felépítették, az egész megszavazott összeget elépítették és a belső felszerelésre nem maradt semmi. Méltóztassék megengedni, hogy elmondjam : az egyetemeknek ma már nem paloták, hanem egyszerű gyárépületek kellenek. A laboratóriumokat és szemináriumokat úgy kell tekinteni, mint a műhelyeket; nem a külső a fő, hanem a belső tartalom, a modern belső felszerelés. (Igás! Úgy van!) A világversenynek kitett gyár is csak akkor versenyképes és rentábilis, ha a legmodernebb gépekkel van felszerelve. Amikor a tudomány ma igazán mesebeli hétmérföldes csizmával száguld előre, amikor a fejlődés oly gyors, hogy alig tudjuk követni, a tudomány világversenyében avult eszközökkel eredményt elérni nem lehet. Csak Európában 200 egyetem van, Liszabontól az Uraiig és Északtól Konstantinápolyig (tulajdonkép összesen csak 196 van, én csak kikerekítettem 200-ra). S ha egyetemenként 3sak 20—20 laboratóriumot számítunk, van összesen 4000 laboratórium, ahol éjjel-nappal foglalkoznak tudománnyal és oldanak meg tudományos problémákat. De ezenkívül igen sok más laboratórium is van Európában, mert az egyetemekhez járul még sok egyéb főiskola, állatorvosi, erdőmérnöki, mezőgazdasági stb. főiskola, mindegyikben vannak laboratóriumok, azonkívül ehhez csatlakoznak a jól felszerelt kórházak, a kutatóintézetek százai s a külföldi gyárak nagy laboratóriumai. Hiszen külföldön egy-egy nagy gyártelep valóságos kis egyetemet rejt magában. A Zeiss-gyárban 30 egyetemi tanár-fizikus van alkalmazva, a Physikalisch-technische Reichs-Anstaltnál Berlinben 40