Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-83

Az országgyűlés felsőházának 83. ülése 1930. évi június hó 25-én, szerdán. 285 előttem is említették, a hadirokkantakkal, hadiözvegyekkel és hadiáryákkal szemben áll fenn. Ezeknek a kellő ellátása igazán nem tűr már további halasztást, mert a kérdésnek már a^ a látszatja, mintha a kihalásra számítana az állam, mintha a kihalással akarna kötelezettségei alól szabadulni. Az ilyen szemrehányás lehetőségének a magyar állam reputációját nem lehet kitenni. Ez a kérdés, t. Felsőház, nemcsak humanitárius és szociális kérdés, nemcsak becsületbeli kérdés, hanem szerintem — legjobb meggyőződésem szerint — honvédelmi kérdés is. Ezért fordulnék, ha itt. volna, a honvédelmi miniszter úr ő nagyméltóságához azzal a kéréssel, érvényesítse ismert erős akaratát a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák érdekében. Meg vagyok győződve arról, ha arra kerülne a sor, a magyarság 99%-ig végsőkig fogja teljesíteni kötelességét hazájával szemben, (Ügy van! Ügy van!) nekünk azonban arra a századik percentre is hiánytalanul szükségünk van, már pedig addig, amíg a 'hadirokkantak koldulnak, a hadiözvegyek nélkülöznek és az árvák éheznek, erre a századik percentre számítani nem lehet, mert ezek az embereik, mint a háború élő tilalomfái töltik meg az utcákat. Ezeknek a koldusoknak az utcáról egyszer és mindenkorra el tkell tűnniök. Az volna a magyar kormány egyik legszentebb kötelessége, hogy ezt a kérdést oldja meg. A magam részéről azt mondom: ezek az elsők, ezeknek az igényeit kell elsősorban kielégíteni. T. Felsőház! Addig ne beszéljen itt senki a hadikölcsön valorizációjáról, amíg ezeknek a követelése, igénye, panasza kielégítve nincsen. (Taps.) Nagy különbség van a között, ihop-y valaki életét, vérét vitte-e vásárra, va^y pedis: csak anyagiakkal áldozott a h < I VAX oltárán. (Élénk helyeslés.) T. Felsőház! Nem mondom ezzel azt, hogy az első • kötelezettséget teljesítve, ne teljesítse az ország a másodikat is. Ha maid a hadikolcsönköt vényeket valorizálni tudjuk, ez még jól fog esni az illető családok utógenerációinak is, ha azonban egvszer elhaltak a hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák, ott már kipótolni a becsületet nem lehet. Végül kénytelen vagyok feltárni még egy panaszt, amellyel nekem, mint városi képviselőnek, tulajdonképpen kezdenem kellett volna. A városokról van szó, a városok panaszairól. Kernelem, annak ellenére, hogy nincs jelen a belügyminiszter úr ő nagyméltósága, tudomásul veszi felszólalásomat. A városoknak legfőbb panasza, amely fejlődésüket veszélyezteti, az, hogy a minisztériumokban a városok ügyeit, .a vásosok vitális érdekeit érintő ügyeket, egyszerűen nem intézik el, vagy pedig olyan késedelmesen, hogy azok elintézése már csak post festa történik. (Igás! Ügy van!) A minisztérium szorítja azt a várost, hogy minden körülmények között, minden év szeptember végén költségvetését készítse el. Ezen költségvetés alapján tavasszal a beruházási Programm végrehajtását meg kellene kezdeni, a nyáron pedig be kellene fejezni. A tavaszt alig váró sok éhező munkanélkülinek már márciusban kenyeret kellene adni, de ez nem lehetséges. Miért? Azért, mert ennek & költségvetésnek a jóváhagyása egy esztendő után jön te a városhoz, amikor már a második költségvetést is letárgyaltuk és felküldöttük a minisztériumnak. Mármost csak az 2A egyedüli^ remédium, ha a polgármester fejével mer játszani, t de mégis lelkére veszi és nem törődve & jóváhagyással, elvégeztet a maga hatáskörében bizonyos munkálatokat. Ez azonban nem rend. Itt rendet kell teremteni. Nem lehet mindent agyonFELSÖHÁZI NAPLÓ. V. adminisztrálni, nem lehet mindent agyonbürokratizálni, nem lehet minden piszlicsár ügyet a minisztériumnak nem is egy, hanem számtalan kézen át elintézni. Ha már jónak látja a kormány ezt a túlzott gyámkodást a városok és községek felett, akkor gondoskodjék arról is, hogy az elintézése gyorsabb legyen, (Ügy van! Ügy van!) hogy a városok győzzék bevarrni ezt az elintézést, hogy a^ fejlődést ne akasszák meg és a bizonytalanság ne idézzen elő nagy késedelmet. (Helyeslés.) A gyámkodás célja nem lehet az, hogy a^ gyámolt előbbutóbb belepusztuljon ebbe a gyámkodásba. Természetesen szükséges, hogy a kormányzat ellenőrzést és felügyeletet gyakoroljon, azonban ennek az ellenőrzésnek és felügyeletnek másképpen kell berendezettnek lennie. Ha a költségvetésben feltüntetett létszámokat nézem, akkor minden minisztériumban egy hadilétszámú zászlóaljat — hogy ne mondjam, ezredet — találok, úgyhogy az elintézés, a kezelés minden komplikáltsága mellett sem tudom megérteni, hogyan lehetséges az, hogy egyes ügyek egy évnél is tovább maradnak a minisztériumban. A városok polgármesterének és^ főispánjának sok gondot okoznak ezek a, késedelmes elintézések, úgyhogy tulajdonképpen másra sem volnának hivatva, mint arra, hogy Budapesten üljenek, nap-nap után sürgessék az akták elintézését. Megengedem, sokat kell a minisztériumban dolgozni, de a penzumot el kell végezni. Dolgozzanak az urak még többet! T. Felsőház! A városok kérdésével kapcsolatban a kormány figyelmét arra szeretném felhívni, — bár mi látjuk azt, hogy abban az esetben, ha az ország megfelelő kölcsönhöz jut, elsősorban a mezőgazdaságnak kell ellátva lenni (Ügy van! Ügy van!) — hogy ne tévessze szem elől a kormány azt, hogy a városoknál is igen sok tennivaló van. A városok fejlődése megakadt, sok mindent nem lehetett véghez vinni, amely munkák végrehajtása sürgős szükségesség volna. Ha tehát majd sikerül kölcsönt szerezni, akkor a kormánynak legyen gondj hogy ebből a városok is kapjanak, hogy a legszükségesebb, legcélszerűbb és legelfogadhatóbban indokolt beruházásokat végrehajthassák. Tisztelt Felsőház! Befejezem ezzel felszólalásomat, bocsánatot kérve, ha becses türelmüket kissé tovább vettem igénybe. Meg kell mondanom most már, hogy mi a rezüméje mindezen előadottaknak és milyen álláspontra helyezkedem a kormánnyal és a költségvetéssel szemben. (Halljuk! Halljuk!) Ha a költségvetést nézzük, a kormány politikáját, az egész kormányzati politikát bíráljuk, akkor nem lehet a mérlegnek csak egyik oldalát nézni, csak a passzív oldalát. Itt mi csak azt hozzuk fel, amit rossznak, hibásnak, ki javítandónak találunk. A mi jó, vagy kevésbbé rosisz, azzal nem törődünk. Ha azonban a mérlegnek aktív oldalát tekintem, akkor a kormány javára meg kell állapítanom, hogy ez az oldal még mindig erősebb, mint a paszszív oldal. Mindaddig, amíg azt látom, hogy a kormány politikájának fő iránya keresztény szellemmel telített, erős nemzeti vonal, de különösen, amíg nem látom azt az alakulatot, amely a mai kormánynál, a mai rendszernél gyorsabban tudna segíteni a mai nehéz helyzeten, amíg nem látom azokat, akik garanciákat tudnak nyújtani, akik átfogóan segítenek és szervesen, gyökerében meggyógyítják ezt az országot, addig hazafias kötelességemnek tartom a mai kormányrendszert ós kormányzatot támogatni. 47