Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-83

Az országgyűlés felsőházának S3, ülése jelentőségük van, ezeknek megoldása feltétlenül szükséges. ; r r A költségvetésről szólva, az igazság ked- ! véért miindenekelőtt megállapítom, hogy a kor- I many igyekezett takarékoskodni. Ezért a kor- j mányt külön dicséret és elismerés nem illeti, | inert minden háztartásnak, elsősorban tehát az j államháztartásnak, ahol közpénzekkel történik ! a gazdálkodás, eilső parancsa a takarékosság. í Ettől eltekintve megállapítom, hogy megnyug- I tat ó an hatott az, hogy a kormány az ország- j gyűlésnek a takarékosság tekintetében hozott ! külön határozatát is végrehajtani igyekezett és j különös helyesléssel állapíthatjuk meg, hogy j megszüntette a kormány a feleslegekre irányuló \ gazdálkodást, mert feleslegesen egy fillért sem ! szabad a magángazdaságtól elvonni. Reméljük, | hogy a kormány a megkezdett úton tovább fog i haladni, hogy a jövőben további megtakarítá- j sokat fog sikerülni elérni; azért, hogy az adó- j terhek csökkenthetők legyenek. A kormány szá- j mol j on azzal, hogy ma a nép a legkisebb luxus- i ban is pazarlást Iát, a csonka ország anyagi ; erejével arányban nem álló kiadásokban luxust, minden nem feltétlenül szükséges költekezésben és berendezkedésben nagyzást lát és mindezek nyugtalanítják a közvéleményt. Bármennyire is szívesen vesszük és megköveteljük a takarékosságot, nem^ elégedhetünk meg egyszerűen annak konstatálásával, hogy a I kormánynak, a pénzügyminiszter úr ő nagy- ! méltóságának sikerült 30 milliót megtakarítaná, j Nekünk bírálat tárgyává kell tennünk, vájjon a takarékosság kellő helyen és kellő mértékben érvényesült-e. Ebből a szempontból kifogások emelhetők és az észrevételeket meg is kell tenni úgy általánosságban, r mint számszerűség és összegszerűség tekintetében. Ebből a szempontból nem tudok egyetérteni Szőke Gyula felsőházi tag úr ő méltóságával, aki felszólalásában annak a nézetének í adott kifejezést, hogy a Felsőház^ hatáskörébe j a költségvetés tételeinek szemszerűsége és öszszegszerűsége nem tartozik. Igaz ugyan, — bár ez nem éppen teljesen indokolt — a Felsőház a költségvetést nem változtathatja meg, ez azonban nem jelentheti azt, hogy a költségvetés tételeinek számszerűségét, összegszerűségét ne kritizálja. Ellenkezően, ezekkel is foglalkoznunk kell, márcsak azért is, hogy a helytálló kritika, a helytálló kifogások és észrevételek jövőben figyelembe vétessenek.^ (Helyeslés.) Végeredményében a költségvetési vitának mégis csak az a célja, ho?-y a költségvetés min- i den részletében bonckés alá kerüljön. A vita szónokai tényleg így boncolgatták a költségvetést és én bátor leszek a magam részéről is néhány ponton rámutatni arra, hogy a takarékosság, szerény véleményem szerint, ott nem volt helyén, vagy nem alkalmaztatott kellő mértékben. T. Felsőház! Nem mondok vele újat, azonban a magam részéről is megállapítom, hogy a költségvetésnek két kardinális hibája van. Az egyik hibáját a földmívelésügyi tárcánál, a másikat a kereskedelmi tárcánál látom. Ahogy a vita többi szónoka is kiemelte már, én sem látom szívesen a csökkentéseket a földmívelésügyi tárcánál, legalább annak egyes címeinél és tételeinél nem. A tárca költségvetésének indokolása győz meg Ibennünket legjobban arról, hogy a takarékoskodás egyes tételeknél aggályos, mert az ember szinte érzi, hogy ennek a takarékoskodásnak meg kell magát bosszulnia, ez tulajdonképpen rossz gazdálkodás, ebből a mezőgazdaság fejlődésére hátrány származik, már pedig a mezőgazdaság gondoskodásunk 1930. évi június hó 25-én, szerdán. 281 legféltettebb terrénuma kell, hogy legyen. Mert legyünk tisztában azzal, hogy a mezőgazdaság felvirágoztatása legbiztosabb alapj átlalános gazdasági helyzet m egj avulásának, (ügy van! Ügy van! jobb felől.) Egyes eddi«- sem túlságosan dotált címeknél a csorbítás semmiképpen sem helyes. Ismétlések elkerülése végett a magam részéről az eddigiek kiegészítéseképpen csak a következőket említem fel. Az állattenyésztés fejlesztésére fel van véve 200.000 pengő, a hazai lótenyésztés céljaira 200.000 pengő, a gazdasági szakoktatással kapcsolatosan ösztöndíjakra 8900 pengő. Megjegyzem, a legkülönbözőbb intézmények számára, nem egy helyen, hanem 5—6 vagy még több helyen kellenek ezek az ösztöndíjak. A szikes területek javítására az előző évi úgyis nagyon csekély 8120 pengővel szemben csak 4000 pengőt tud egy eminenter agrárállam áldozni. Ezekkel a számokkal sehogy sem tartom viszont arányban állónak az Országos Mezőgazdasági Kamara fenntartásához való — bár törvényen alapuló — évi 120.000 pengős hozzájárulást. Megengedem, hogy ehhez a kérdéshez különösebben 'nem értek, lehet, hogy ez a kiadás, ez a hozzájárulás indokolt. Ha azonban összehasonlítom ezt azzal, hogy az egész állattenyésztésre 200.000 pengőt adunk, hogy a gazdaság fejlődésének alapelemeihez és feltételeihez tartozó ösztöndíjakra és ezek által a további fejlődést és tanulmányozást lehetővé tevő tételre csak 8000 pengőt tudunk szánni és hogy a szikes területek javítására csak 4000 pengőt irányozunk elő, akkor nekem bizony ez a 120.000 pengős hozzájárulás aránytalanul sok. (Ügy van! a jobbközépen.) Nálam hiivatottablbák fejtették ki és magyarázták itt a Felsőház színe előtt is, hogy milyen nagy nemzetgazdasági érdek fűződik az Alföld fásításához, a kopár területek erdősítéséhez és a talajjavítási munkálatokhoz. Maga az a tény, hogy évenként tisztán tüzelöfaimportra 130.000 pengőt adunk ki, a legsúlyosabb és leghatásosabb érv a mellett, hogy az Alföld erdősítési munkálatait az eddiginél is élénkebb tempóban kell folytatnunk. (Helyeslés jobbfelől.) Fájdalom, a költségvetés az ellenkezőről győz meg. A beállított összegek elégtelenek, nem teszik lehetővé még csak az eddigi tempó betartását sem és ha ezen a helven a jövőben is ennyire rosszul alkalmazzuk a takarékosságot, félő, hogy igaza lehet gróf Széchenyi Aladár ő méltóságának, aki megállapította, hogy ilyenformán az Alföld erdősítési programmját száz esztendő alatt sem lehet bevégezni, holott a Programm az volt, hogy 15 év alatt ezek a munkálatok befejeztessenek. Bocsánatot kérek, száz év alatt azt az erdőt már kétszer vágni kellene. (Ügy van! jobbfelől.) T. Felsőház! Gróf Hadik János ő nagyméltósága különösen a földmívelésügyi tárcával foglalkozott. (Nagyon sajnálom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr nincs jelen, mert némileg és bizonyos szempontból az ő politikáját sem helyeselhetem. A gróf úr ő nagyméltósága különösen a külföldi állami borpincékkai foglalkozott. Megállapítja, hogy rengeteg veszteségei voltak az állaimnak. En nem ismerem a számadatokat, de ha nem tévedek és jól hallottam, csak névtelen levélből kerültek azok ki. Megengedem azonban és ÍV an benne valami, hogy egyik-másik helyen tényleg veszteségek érték az államkincstárt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az állami borpincékre nincsen szükség. A magyar bornak Igenis propagandát kell szerezni és ezek a pincék a magyar bor legjobb