Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-83

280 Az országgyűlés felsőházának 83. ülése 1930. évi június hó 25-én, szerdán. geket, amelyekkel a kormányinak a költségvetés összeállításánál meg kellett küzdenie. Egyrészt számolni kellett a gazdasági viszonyok parancsolta takarékossággal, másrészt nemcsak a megszokott és rendes, hanem állandóan fokozódó és emelkedő szükségletekkel is számolnia kellett. Nos és nem lehetett szem elől tévesztenie a fejlődés, a haladás minimális mértékét sem, mert a nemzeti lét alapfeltétele a fejlődés és a haladás. Azt a nemzetet, amely stagnál, csak egy lépés választja el attól, hogy bukott nemzetté legyen. A kérdés az, mennyire sikerült a két szempontot összeegyeztetni, eltalálta-e a kellő mértéket úgy az egyik, mint a másik oldalon. Tökéletes emberi imű nincs. Az előttünk fekvő költségvetés sem tökéletes alkotás. Vannak hibái, vannak hiányai; a helyes államgazdálkodás elvei jobban és erősebben is érvényesülhettek volna benne, a takarékosság sincs mindig a legszerencsésebb ponton alkalmazva, a takarékosság néhol sok, máshol viszont kevés. A gazdasági depresszió okozta nyomott hangulat mégis óvatosságra int, amikor a költségvetést boncoljuk, amikor a kormány politikáját, a kormányzati politikát, bírálat tárgyává tesszük. Ma ilyen nehéz viszonyok közepette még inkább szem előtt kell tartanunk azt a tételt és parancsot, hogy csak az a kritika jogos, amely javítást céloz. Ma különösképpen nem szabad öncélú ikritikát gyakorolni — azt mondhatnám — még pártszempontból sem. A gazdasági válságok, dekonjunktúrák természetes folyománya, hogy a néptömegek igen könnyen Ihajlanak türelmetlenségre s a néptömegben ilyenkor megvan a hajlandóság, hogy a segítség és gyógyulás helyett inkább a bűnbakot keressék. {Ügy van!) Ilyen körülmények között vigyázni kell minden szóra, amely felelős helyről, a fórumról elhangzik. Törekedni kell a lelkek egyensúlyának fenntartására, erősítésére, a jövőbe vetett bizalomnak felkeltésére. Ezek a szempontok azok, amelyek a bíráló helyzetét nagyon megnehezítik. Különös megelégedésre okunk nincsen. A kormánynak nem sikerült a gazdasági pangást megállítani, nem sikerült olyan gazdasági programmot adni, amely a gazdasági életnek egészségesebb irányt adhat. Igazságtalanság volna azonban azt állítani, hogy a kormány nem keresi a nehéz helyzetből való kivezetést, hogy nem keresné a gyógyulás módját és annak útjait. Igazság viszont az is, hogy a gyógyulás receptjét semmiféle más oldalról sem kaptuk ímeg. Súlyos felelősséget vállalnak tehát azok, akik az elégületlenségre alapítva teszik meg számításaikat s így vélik a tömegeiket megmozdítani a nélkül, hogy a szanálás útját megjelölnék, vagy meg tudnák jelölni, s a nélkül, 'hogy csak egyetlen átfogó, egészséges gazdasági ideát szolgáltatnának, fokozzák és élesztik az elégületlenséget, nem számolva azzal, 'hogy az elégületlenség kirobbanáshoz vezet, amelynek azután az a folyománya, hogy nemcsak a felelőtlen szerzők kártyavárai dőlnek össze, hanem a legnemesebb, legszentebb, legnagyobb nemzeti értékek is elpusztulnak. Gróf Bethlen István ő nagyméltósága és kormánya biztos lehet abban, hogy a nemzet óriási többsége mögötte áll, ha arról van szó, hogy bárhonnét jövő, a nemzet nyugodt fejlődését veszélyeztető mozgalmakat, aknamunkát csirájában kell elfojtani. T. Felsőház! A ma kérdése gazdasági kérdés, a gazdasági kérdésből kell a kivezető utat megtalálni. A népnek kenyér kell, a népnek gazdasági boldogulás kell. Ezzel szemben sok túlságos jelentőséget tulajdonítanak a választói jog kiterjesztésének, további általánosításának és kizárólagos titkosságának. Ez a kérdés — igen természetesen — sokak előtt nem .más, mint agitációs anyag, mert meggyőződéssel senki sem állíthatja, hogy a választójognak bármilyen fokú kiterjesztése, bármilyen általánosítása és titkossága hozzájárulhatna az ország nehéz helyzetének megjavításához, senki sem állíthatja, hogy a nemzetnek és népnek sorsát jelentékenyen javíthatná. (Ügy van! Ügy van!) A magam részéről túlzottnak tartom azonban ezt az aggályt is, amely itt a Felsőházban is kifejezést nyert a választói jog kiterjesztése szempontjából. En az általános, titkos, a nőkre is egyformán kiterjedő választói jognak híve vagyok, de megkövetelem, hogy amikor megteremtenők az ilyen választói jogot, ugyanakkor bástyázzuk körül kellő kautélákkal a nemzeti lét érdekeit illetőleg. (Helyeslés.) A közügyekben akár közvetve, akár közvetlenül csak azoknak lehet beleszólást engedni, akiknél feltételezhető a kellő érettség és akik a nemzeti érdekek, az állami érdek, a társadalmi rend szempontjából feltétlenül megbízhatók. Szerintem tehát az általános és kizárólagos titkos választói jog, a választói jog mai formájának és alapjának a kiterjesztése előfeltételül többek közt megköveteli a büntetőjog reformját is. e Demokratikusan gondolkodom és merem állítani, hogy viam bennem jó adag szociális érzés, de ez nem akadályoz meg abban, hogy, elfogadva ugyan a legszélesebb alapú és titkos választójogot, követeljem ezzel szemben az állami és társadalmi rend drákói szigorú biztosítékait, mert semmiféle demokratikus elvvel sem rontható le a salus rei publicae suprema lex tétele. Ilyen biztosítékokra nemcsak a konzervatív alapon álló társadalomnak van szüksége, hanem minden konszolidált társadalmi rendre beállított társadalmi rendszernek, még a szocialista rendnek is, mert ilyen biztosíték nélkül bármely állami és társadalmi rendnek magaásta sírjába kell dőlnie. A választói jognak az állami és társadalmi rend megóvása végett szükséges biztosítékokkal való körülbástyázása ellen a legkevésbbé lehet a demokrácia nevében tiltakozni, mert hiszen éppen a demokráciának kell, hogy az legyen a legelső elve, hogy a közérdeket, a legmagasabb, legfelsőbb niedesztálra kell emelni. Már pedig a közjogok körét elsősorban és mindenekelőtt csak a közérdek szabhatja meg. Ha a nemzeti lét legfőbb érdekeit kellőképpen körülbástyázhatjuk, úgy szerintem, tisztán politikumból is meg kell oldani a választójog kérdését. Szerintem ezt a politikai okosság diktálj a. Ezt a kérdést ki kell végezni. Azért kell politikumból megoldani a kérdést, mert ez lesz a legjobb sakkhúzás azokkal szemben, akik nem a magasabb államérdek, nem a nemzetnek vagy a népnek magasabb érdekei szempontjából viselik szivükön a választójog kérdését, hanem az elsősorban csak agitációs eszköz a szájukon. T. Felsőház! Mielőtt áttérnék magára a költségvetésre és azzal in konkreto foglalkoznám, az előttem szóló igen t. felsőházi tag, Borbély György ő méltósága felszólalására röviden reflektálva kijelentem, hogy szórói-szóra aláírom azt, amit ő a Duna-Tisza-csatorna kiépítéséről mondott és amit a kereskedelmi miniszterhez fordulva az autóbusz kérdéséről felvetett. Ezeknek a kérdéseknek nagy közgazdasági